Megérteni és segíteni egymást – máriapócsi szolgálattevők közös zarándoklata

Ahogyan nagyanyáink egymás mellett haladva kapáltak meg egy-egy sort… Vagy ahogyan rendje volt, hogyan haladnak együtt nagyapáék a kaszálással… Ők Isten kertjének földművesei, és tanulják, hogyan dolgozzanak együtt, mi a módja, hogy kölcsönösen a legjobbat hozzák ki egymásból.

Különböző az egyéniségük, a temperamentumuk, az adottságaik. Na, de ha valakié különbözött, az Szent Péter és Szent Pál, mégis mindketten az Úr, és az egyház szolgálatába tudtak és akartak állni, s ezt Jézus Krisztus el is fogadta tőlük.

Azonban nem megy magától minden. Helyén van a fontossági sorrendjük, mégis – hiszen emberek – előfordul, hogy másként élik meg, máshogyan látják a dolgokat.

(Talán mindezt vonatkoztathatjuk magunkra is… Munkatársainkkal kapcsolatban, vagy egyházi közösségünk tagjaival összefüggésben…)

Nagyszerű, hogy papjaink rendszeresen, időről időre úgy töltenek együtt néhány órát, hogy az nem pusztán munkamegbeszélés, nem csak összefutnak szertartások előtt/után. Ők külön időt szakítanak ki arra, hogy egymást jobban megismerjék, elfogadják, hogy közösen éljenek át egy élményt, együtt imádkozzanak.

Ezúttal közösségüket a Boldogságok útjának bejárása erősítette, amelynek során mindegyik táblához (értsd: Krisztus boldogság-mondásaihoz) valamelyikük fűzött gondolatokat. Ezekről tovább elmélkedtek, beszélgettek.

Ezek a délutánok ugyan a Máriapócson szolgáló atyákról szólnak, ám ami ezeknek az együttléteknek a hozadéka, azt a hívek és a zarándokok élvezhetik. Köszönjük, hogy ebben (is) példát mutatnak számunkra!

Szöveg: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely, fotó: Mosolygó Tamás

Nyíregyházi Egyházmegye