A Katolikus Karitász Caritas Hungarica díjjal ismeri el azon önkéntesek munkáját, akik régóta szolgálják rászoruló embertársaikat. Idén a 47 kitüntetett önkéntes között Lőrincz Péter, a Nyíregyházi Egyházmegyében működő máriapócsi Mária Könnyei Karitászcsoport vezetője is átvehette október 9-én Spányi Antal püspöktől, a Katolikus Karitász elnökétől és Écsy Gábortól, a segélyszervezet igazgatójától a Caritas Hungarica díjat. A kitüntetett Lőrincz Péterrel P. Tóth Nóra beszélgetett.
A beszélgetés elhangzott a Mária Rádió 2021. november 1-jei adásában, a Nyíregyházi Egyházmegye magazinműsorának részeként. A teljes beszélgetést meghallgathatja alább, vagy podcast csatornánkon.
Lőrincz Péter munkahelyén fogad. Péter rendőr őrnagy, kiemelt fegyelmi előadó Nyírbátorban, irodája a munkatársai által csupán humán-épületként aposztrofált épületegységben van. Mikor ezt elmeséli, már tudom, jó helyre jöttem: egy humán épületben dolgozó igazi humanitáriushoz.
Péter az öt éve alakult karitászcsoport oszlopos tagja. A kezdetben tizenöt fős társaság a segítségével indult el a maga útján, hiszen minden önkéntes és segíteni akaró személy az egyházközség lelkes tagjai közül került ki, Péter a parókia világi elnöke. Egy ideje vezetőként irányítja a Mária Könnyei nevű közösség munkáját.
– „De ez nem egy alá-fölé rendelt viszonyt, sokkal inkább kollegialitást jelent. Van köztünk pedagógus, tisztelendő asszony, hivatali dolgozó, nyugdíjas, vállalkozó, s ki-ki kiaknázza a lehetőségeit a saját területén” – mutatja be a pócsi önkéntes csapatot.
A tevékenység, melyet nap mint nap végeznek, széleskörű: élelmiszer, használt, de még jó állapotú ruházati tárgyak, gyerekjátékok, iskolatáska, iskolaszerek beszerzése, gyűjtése; ősszel a Mikulás-csomagok gyűjtése, tavasszal az országos karitásztól kapott vetőmag-csomagok, vagy pelenkák szétosztása. De szereztek már téglát és egyéb építőanyagot, hogy támogassanak egy családot házuk felújításában – „segítve azokat, akik krízishelyzetbe kerülnek a településünkön”.
S hogy ezek az alkalmak milyen hatással vannak az adakozóra?
– „Nagy a hely- és személyismeretem, mivel régóta Máriapócson lakom. Amikor valaki megkeres bennünket, igyekszem rövid időn belül helyszínre menni, megkeresni őt, fölvenni vele a kapcsolatot. Kiemelt élményt nem éltem át, de
minden alkalommal elkelt a segítség, és mindegyik megérintő volt. Tettük a jót mindenkivel.”
Mit jelent egy ily tettre kész ember számára az önkéntesség?
– „Nagyon fontos számomra. Ez elcsépelten hangzik, de a közel ötven életévemben mindig meghatározó volt gyermekkoromtól egészen mostanáig. Lehet mondani, hogy egy máriapócsi lokálpatrióta vagyok, s ez nem csak az egyházi vonalon nyilvánul meg. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy alapítója vagyok máriapócsi polgárőrségnek, ami szintén az önkéntességen alapul, ahogyan a karitász tevékenységet is szabadidőben, díjazás nélkül végezzük. Ezen túl van még egy alapítványunk is a máriapócsi gyerekekért, itt is kuratóriumi tag vagyok, és megélhetem önkéntességi ambícióimat” – ad képet az önkéntességi tevékenységének sokszínűségéről.
Lőrincz Péter az önkéntesség útját már gyermekkora óta járja, s ez kezdetektől összefonódott az egyházzal, a megélt vallásossággal.
– „Nekünk, gyerekeknek meghatározó élmény volt a templomba járás, majdhogynem kötelező volt, és én ebbe beleszülettem. A kegyhely körül nagyon sok tevékenység adódott, ami az önkéntes munkát igényelte. Gyermekként hittanra jártam, fiatal felnőttként egyházközségi tag lettem – több mint 20 éve –, majdnem tíz éve pedig a tagok egyöntetű szavazata alapján a világi elnök lehetek, ami ugyancsak feladatot is ró rám és olyan tevékenységet is, mellyel az önkéntességemet maximálisra tudom vinni.”
De nem feledkezik meg azokról sem, akik ezt a „szabadidős tevékenységet” számára lehetővé teszik: a családjáról és két gyermekéről. „Sokat köszönhetek a feleségemnek, a türelmének, hogy elenged, elnézi nekem a rengeteg telefonálást, hogy szaladok, rohanok, intézkedek. Persze igyekszem megtalálni a helyes egyensúlyt az önkéntesség és a család között. Az egyik jó trükk erre, hogy őket is bevonom: sok esetben már a nagylányom és a kisfiam is elkísér.”
Ezért a sok-sok áldozatért és másokért végzett munkaóráért vajon mi a „lelki munkabér”, mit tesz hozzá Lőrincz Péter életéhez az önkéntesség?
– „Ez egy folyamat, ami megerősít, megerősíti hitéletemet.”
Az egyházközségi tagságot és az önkéntességet is egyfajta apostolkodásnak érzi. Ennek a szolgálatnak a segítségével a mindennapi élet problémáit, buktatóit jobban át tudja ugrani, sokkal inkább megoldást tud találni rájuk. A Karitász jelmondatát, „tegyetek jót mindenkivel” magáénak vallja Péter.
„Az, hogy a mai világban ellenszolgáltatás nélkül szabadidejükben az emberek tesznek másokért, az egy nagy dolog. Ezért is voltam büszke arra, hogy Budapesten megszólítottak.” – ez is visszajelzés számára, s természetesen enélkül is csinálná. A Mária Könnyei csoport tagjai sokszor kapnak vissza egy kézfogást, egy mosolyt, egy hálás arckifejezést. Ez viszi őket igazán előre.
S ha megtorpan, Péter betér a máriapócsi kegytemplomba, keresi a Szűzanya közelségét.
„Ha érzem, hogy fogyatkozik az erőm, egy-egy hosszabb rövidebb időt nekem is el kell töltenem a templomnak a csendes magányában, hogy elkapjam újra a fonalat, és legyen erőm tovább csinálni.”
Lőrincz Péternek felettese is gratulált a kitüntetéshez, s a rendőri elismerésekre adott hivatalos választ idézte fel („Hazámat szolgálom!”), mondván: ez nem a földi hazának a szolgálata, ez attól sokkal több.
Szöveg, fotó és hangzóanyag: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |