A nemzeti sírkert része lett a Kegyes atya, Pásztory Árkád bazilita szerzetes nyughelye

2021 tavaszán indította el azt a kezdeményezést dr. Ivancsó István atya, hogy a szerzetes nyughelye a nemzeti sírkert részévé váljon. A Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság október során meghozta a határozatát, mely szerint a Pászory Árkád sírhelye része lehet a nemzeti sírkertnek „A” kategóriában.

A nemzeti sírkertbe sorolással a magyar nemzet megbecsülését, tiszteletét és köszöntét fejezi ki a sírban nyugvó felé, egyben olyan jogszabályi védettséget biztosít számára, amely megakadályozza a sírhely felszámolását. Az „A” kategória örökös védettséget jelent.

Pásztory Árkád Kislonkán (Máramaros vármegye, Lunca la Tisa, Románia) született 1844. október 14-én. 1860-ban, a gimnázium elvégzése után a máriapócsi Nagy Szent Bazil Rend szolgálatába állt, ott végezte el teológiai tanulmányait is. 1870. április 17-én szentelték pappá. Miszticén, Munkács-Csernekhegyen, Máriapócson, Penészleken, Krasznibródon, Kisbereznán és végül Bikszádon töltött el rövidebb-hosszabb időt.

1899-ben saját rendje vizsgálatot indított ellene, bizottság elé citálták, ahol vallatóra fogták vagyonával, csodatételeivel és életvitelével kapcsolatosan, ugyanis Pásztory Árkádnak akkoriban 400 hold földje, Szatmárnémetiben tizenkét szobás háza volt, és további kisebb ingatlanokkal is rendelkezett. Végül 1902 februárjában a Szent Bazil Rend örök időkre kizárta soraiból.

A rend nélkül maradt szerzetes ezt követően a Szatmár vármegyében található Túrvékonyát választotta lakóhelyéül. Itt birtokát valóságos gazdasági központtá fejlesztette: templomot, kápolnát, kúriát épített, sőt zeneiskolát is működtetett tehetséges fiatalok számára. Túrvékonya közelében árvaházat és szegényházat tartott fenn. A megye második leggazdagabb embere volt, mégis visszavonultan élt, és híres volt jótékonykodásáról. „Téli időben van rá eset, hogy naponta százötven szegényt is ellát eledellel és szállással, misztikussá, legendássá lett Pásztory élete” – írták róla. Alakját vallásos rajongás övezte. Egy anekdota szerint a pápa személyesen is fogadta: a katolikus egyház feje térdet hajtott előtte. Történetét ma is őrzi néhány érintett család. „Olyan hittel fordultak hozzá az emberek, amely kizárt mindenféle kételkedést” – jegyezték fel róla.

Olykor összeütközésbe került egyházával, amelyet politikailag is sok szorongatás ért azokban az időkben, ám amikor 1912-ben a Hajdúdorogi Egyházmegyét megalapították, Pásztory az egész vagyonát a püspökségnek ajánlotta fel. 1915 áprilisában Nyíregyházára költözött, ahol a püspök palotájában szállt meg. Nyíregyházán hunyt el 1916. február 22-én, sírja az Északi temetőben található.

Felhasznált irodalom:

Endrédi Csaba: A magyar görögkatolikus papság népszerűtlenségének okai és a hajdúdorogi egyházmegye elleni támadások a püspökség megalakításának időszakában in: Falak és válaszvonalak a történelemben; Terminus könyvek 1.; Sorozatszerkesztő: Kiss Lajos András. Nyíregyházi Főiskola Történettudományi és Filozófia Intézete, Nyíregyháza, 2014. 417–426.)

További életrajzi adalékok:

http://real.mtak.hu/10375/1/A_nagybirtokos_szerzetes.pdf

https://www.byzantinohungarica.com/index.php/pasztory-arkad-osbm-1844-1916

Kapcsolódó:

Könyvbemutató a partiumi Bujánházán

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye, fotó: Obbágy Veronika, Kondás Csaba

Nyíregyházi Egyházmegye