A Bazilita Harmadrend görögkatolikus lelki közösség, a Nagy Szent Bazil Rend világi ága. Hajdúdorogon 1993 februárjában alakult. Tagjai magánimádságaik mellett közösségi imákat is végeznek (imaóra, rózsafüzér, ájtatosság). Vállalják, hogy minden nap olvassák a Szentírást, vagy más lelki olvasmányokat. Buzgón és gyakran részt vesznek a Szent Liturgián, igyekeznek hetente áldozni és havonta gyónni. Kitűnnek a segítő felebaráti szeretet gyakorlásában. (pl. beteglátogatás) Egyházközségüket és lelkiségi közösségüket lehetőségük szerint anyagilag is támogatják. Mielőtt valaki a Bazilita Harmadrend tagjává válik, le kell tölteni a jelöltségi időt és utána következhet az ünnepélyes ígérettétel a templomban. Ebben az évben június 13 – án volt az ünnepélyes fogadalomtétel a hajdúdorogi csoport részére a székesegyházban.

Természetesen az előkészületek jóval hamarabb kezdődtek. Már a havonkénti találkozásaink alkalmával, az elmélkedések is az ígérettételről szóltak. Átgondoltuk, hogy mit jelentett az eskü az Ószövetség világában, hogyan ígért Jahve örök hűséget, szeretetet, gondoskodást a választott népnek a szövetségkötéskor a Sinai hegyen. De hallottunk arról is Galambvári Péter atyától, milyen szigorúan értékelték a hamis esküt a próféták. Ennek fényében értettük meg Jézus tartózkodását az esküvéssel kapcsolatban, bár az is egyértelmű lett, hogy élete legfontosabb pillanatába, a főtanács előtt állván elfogadja, hogy válaszoljon a főpapnak, aki őt megesketi, azaz engedélyezi neki az esküt (Mt 26,63). Úgy éreztük, hogy számunkra is közeledik életünk egyik legfontosabb napja, mikor nekünk is tanúságot kell tenni küldetésünkről, ahogyan Jézusnak is a főpap előtt.

Amikor pedig elérkezett ez a gyönyörű vasárnap, már minden készen állt. Napokkal előtte berendeztük a zarándokházat, elkészültek a sütemények mellyel kedveskedni szerettünk volna vendégeinknek. Minden bazilita atyát, és bazilissza nővért meghívtunk Máriapócsról, és a Hajdúdorogon szolgáló atyákat is vártuk az ígérettételre. A Szent Liturgiát Dalanics Zoltán parókus vezette, Rakaczky Bazil OSBM, és Szántai Miklós OSBM, illetve a helyi atyák koncelebrációja mellett. A szentbeszédben Bazil atya az Isten atyai szeretetét emelte ki, és felhívta a figyelmünket arra, hogy ezzel a szeretettel kell nekünk is fordulnunk egymáshoz. A Liturgia végén pedig eljött az a pillanat, amit már nagyon vártunk.

„Kijelentem és elkötelezem magam…” Ott álltunk hatan az első sorban, akik jelöltek voltunk. Torkunk elszorult az izgalomtól és a megilletődöttségtől. Az ígérettétel első szavai kissé rekedten törtek fel a torkunkból, de pár pillanat után hallani lehetett, hogy mindenki magabiztossá vált. Mögöttünk a régi tagok is megerősítették fogadalmukat. Ezután kaptuk meg a megszentelt vállpántunkat, amely jelzi hovatartozásunkat. Az ünnepség után már felszabadultan vettünk részt az ebéden – melynek elkészítését ez úton is szeretném megköszönni harmadrendi társaimnak – miközben baráti beszélgetésekre is lehetőség nyílt. Mindig öröm számunkra, ha szerzetes atyák és nővérek társaságában lehetünk.

Ez az ünnepélyes fogadalom és ígérettétel nagyon felemelő érzés volt számomra, lelki megújulás, mely további életemre is meghatározó lesz. Szívből kívánom, hogy tapasztalja meg ezt az érzést még sok ember, mert az ember elköteleződésében válik teljessé. Ha valaki soha nem áll meg, és soha nem figyel arra, mi miért történik az életében, akkor nem veszi észre Isten jeleit, hiszen Ő legtöbbször életünk eseményei keresztül szól hozzánk.

Mi is Istentől kaptuk a hívást, és az ember teljes szabadságban válaszolhat rá, mellette dönt vagy elutasítja. Mi elfogadtuk a meghívást s a jó Isten áldását kérjük, hogy teljesíteni tudjuk ígéreteinket, vállalt feladatainkat.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum