Templomfelújítás Nyírparasznyán: a vihar elvette, az Úr adta

Több mint két esztendeje annyira megtépázta Nyírparasznya görögkatolikus templomának vörösesre festett templomtornyát egy júniusi vihar, hogy a szerkezet teljesen megrogyott. Félő volt, hogy egy újabb természeti csapás akár a földre is döntheti.

Két évre rá sikerült egy olyan szakembert találni, aki komolyan megvizsgálta a szerkezetet és felújításra érdemesnek találta. A tornyot a templomról augusztusban leemelték, és a gömbjében nagy meglepetésre egy időkapszulát találtak, benne fontos információkat tartalmazó iratokkal, amelyek közül az egyik a felfestett évszámra – 1923 – is magyarázatul szolgált. Különleges üzenetek voltak ezek a most élők számára, amik az idei építtetőket is arra ösztönözték, hogy egy újabb és modernebb időkapszulával nyomot hagyjanak a jövő számára.

„Meghatódva olvastuk az 1905-ből és 1923-ból való írásokat, miután 2021. augusztus 21-én a tornyot levéve a gömbben megtaláltuk azokat. Ily módon szeretnénk most mi is feljegyezni a munkálatokat a későbbi generációk számára. Teljesen új torony készül, melyet a Nyíregyházi Egyházmegye Püspöki Hivatala finanszíroz 20,5 millió forint értékben…” Ezek az első mondatai annak a feljegyzésnek, amely nem véletlenül került nemrég a nyírparasznyai görögkatolikus templom felújított toronygömbjébe. Ha 100 év múlva valaki megtalálja, fontos információt nyújthat az utókornak, egyben távoli megerősítő üzenete lehet a léleknek. Ugyanúgy, ahogyan az a két dokumentum is tette az idén nyár végén, amelyet az idézet említ.

Bizony, javításra szorult

Nyilván sokan emlékeznek arra a 2019-es június végi viharra, amely hatalmas erővel, szélviharral és jéggel csapott le a megyére, megrogyasztva a helyi védettség alatt álló parasznyai templomtornyot is. Közvetlen balesetveszély ugyan nem fenyegetett, de félő volt, hogy egy újabb vihar végérvényesen a földre dönti. Végül csak az idei év elején sikerült találni egy olyan szakembert, aki vette a fáradtságot, és a toronyba felkapaszkodva megállapította, hogy az megérett a cserére.

A tetőcsúcsot – mint egy sapkát – augusztus 21-én emelték le az Isten házáról. – A püspökségen keresztül sikerült állami támogatást szerezni a teljes újjáépítésére, amire lenn a földön került sor – mondta el lapunknak Beregi István parókus atya. – Új lett a faszerkezet, ami mostantól színtartó, ötvözött alumíniumlemezzel borított. Nemcsak mutatós, de az előzőnél az időjárás viszontagságait is jobban bírja. A munkálatok legfőbb érdekessége az volt, amikor a régi gömbben időkapszulát találtunk. A településre 1929-ben került egy olyan pap, aki folyamatos feljegyzéseket készített az egyházközség életéről, ám mivel a korábbi időkről keveset tudtunk, és a torony oldalán található 1923-as évszám jelentőségét sem ismertük pontosan, nagy izgalommal nyitottuk ki a kapszulát.

Két dokumentum lapult benne, az egyik eredeti pergament 1905 szeptemberében keltezték, a másikat 1923-ban. A toronygömb egy mátészalkai bádogosmesternek, Goldstein Dávidnak köszönhetően 1905-ben készült – őszentsége X. Pius pápa, őfelsége, I. Ferenc József apostoli király, önagyméltósága Firczák Gyula püspök, nagytiszteletű Gorzó Sándor görögkatolikus lelkész, Présa János görögkatolikus kántortanító, Szabó György és Nehéz János egyházgondnokok idejében –, derült ki a korábbra datáltból, 1923-ban pedig felújították a tetővel együtt.

Korona és rozs

– Ez utóbbi, a tető átfedéséről tanúskodó levél – a fejléce szerint Emlékirat – közel A3-as méretű, rajta a jelmondattal: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország.” A jobb felső sarkában, ahogy a szövegen belül is a Magyar Hiszekegy olvasható. A leírás a költségeket ugyancsak említi, ami a „hívek áldozatkészségének” köszönhetően állt elő: „Az összköltség 2,2 millió korona készpénz és 40 mázsa rozs munkadíj. Pénzünk értéke: 100 korona = 9 fillér békebelileg.” Ma már nem tudjuk, ez a pénz mekkora értéket képviselt. A munkát elvégezték őszentsége XI. Pius pápa, Horthy Miklós kormányzó őméltósága, Miklósi István hajdúdorogi megyéspüspök őméltósága, az egyházmegye főpásztora, és a nyíri kerület esperese, főtisztelendő Tivadar Elek fábiánházai lelkész idejében. A levél természetesen az egyház akkori vezetőségét is nevesíti.

Többeknek könnyet csalt a szemébe, amikor valamelyik felmenőjükre ráismertek. Kaszás György görögkatolikus bádogosmester és Fehér Mihály nagydobosi ácsmester dolgozott a segédeivel a fedésen. A lezáró sorok pedig minden igaz magyar szívét megérintették: „Most pedig emelkedj fel tornyunk ormára, a magasságba, ó szent kereszt, és hirdesd az egész világnak az érettünk kereszthalált szenvedett drága Jézus dicsőségét, hogy adja meg nekünk elérnünk ezeréves hazánk mostani romjaiból való dicső feltámadását, és az áldozatkész híveknek egykoron csendes, boldog kimúlást, és sírjaikból való üdvösséges feltámadást. 1923. május 1.”

Fotók, üzenet és pendrive-ok

A papírokról hiteles másolatok készültek. Került belőlük a közösségi ház falára és a november 13-án visszaemelt torony új, modern kapszulájába, a katolikus családokat felsoroló – a templomot ugyanis a római katolikusok is használják – legújabb, üzenő írás, tucatnyi előhívott fotó és a két pendrive mellé.

Az utóbbiak a faluról és a felújításról készült drónfelvételeket, valamint az egyházközség eseményeinek fényképfelvételeit tartalmazzák. Aki netalán 100 év múlva kinyitná, arról is értesül, hogy a padlózat cseréjét saját erőből, majd aztán a Bethlen Gábor Alapkezelőtől elnyert támogatásból – 14,9 millió forintból – a 2021-es esztendőben – szép sorjában a tető festését, lélegző vakolatcserét az ablakokig, és a templom falának teljes festését is megvalósították – „a gondviselő Istenbe vetett hittel és szeretettel”.

Szöveg: Matyasovszky József/Kelet-Magyarország, fotó: Nyírparsznyai Görögkatolikus Egyházközség

Nyíregyházi Egyházmegye