Mögötted Krisztus áll – áldozópappá szentelték Rádi Dávidot

A nagydobosi Nagy Szent Bazil főpap tiszteletére szentelt görögkatolikus templom falai első ízben voltak tanúi papszentelésnek. Az újszentelt Dávid atya azonban nem volt ismeretlen a majd’ száznegyven éves falaknak, de az itt imádkozó nagydobosi görögkatolikus közösségnek sem.  Még sokan emlékeznek a negyed századot itt szolgáló Rádi Csaba atyára, akinek az unokája ebből a közösségből kinőve szentelődött pappá december 27-én.

Ábel püspök szigorú és kemény szavakkal készítette felelősségteljes hivatására Dávid atyát prédikációjában. A diakónus- vagy papszentelések során a főpásztor maga mellé állítja szentbeszéde idejére a szentelendőt, s így szól az ünneplő közösséghez, de még inkább a szentelés előtt álló fiatalemberhez. Intelmeit annál is inkább nyomatékosítja, hiszen a papi hivatást választók számára a szentelés eseménye egy életre meghatározó mozzanat, iránymutató és kiinduló pont. (A szentelés kerek évfordulóira rendszerint ünnepi liturgián emlékeznek az atyák.) A szentelés fordulópont, ha úgy tetszik újjászületés, valaminek a kezdete. S hogy mi is vár papként rá a jövőben: erről is beszél ilyenkor a püspök a szentelendőnek.

Dávid atyát is emlékeztette mindezekre. „Ha Krisztus hív, akkor menni kell” – kezdte prédikációját Ábel püspök, s Szent István első vértanúnak Krisztus hívására válaszoló tanúságtételét állította példaként elé: „Szent István diakónus megélte ezt a mondatot, s életét adta Krisztusért”.

„Krisztus téged is hív, neked is menned kell – szólt a szentelendőhöz. Amikor majd papként az előkészületi oltár előtt állsz, és előkészíted az adományokat a proszkomídiát, egy lándzsával, mely egyben kés is, kivágod a bárányt a kenyérből, s ezt az imát mondod majd: leöletik az Isten báránya, az atyának fia, ki elveszi a világ bűneit a világ életéért és üdvösségéért. A lándzsával átszúrod oldalát. Minden Szent Liturgia alkalmával, amikor az előkészületet végzed, jusson eszedbe a szentelésed napja: egy életen át el kell kísérjen.” S hogy segítse az emlékezésben Dávid atyát, egy ilyen lándzsát ajándékozott neki. Minden Szent Liturgiának előkészítésénél e lándzsa emlékeztesse őt papként Krisztus áldozatára.

Akkor sem hagyhatja hitét és Krisztusát el, ha megpróbáltatások érik, ha az ő oldalát szúrják át lándzsával – ha ez mégoly jelképes is. Mégis: a világban van keresztényüldözés, s nehézségek, meg nem értések akadhatnak még saját hívekkel, paptestvérekkel is. „Neked hűségesnek kell maradnod életed végéig, viseld alázattal a hivatást, amit Istentől kaptál, sose legyen harag a szívedben, te legyél az első, aki bocsánatot kérsz” – intette Dávid atyát a püspök. „Rendületlenül végezd a feladatodat, higgy abban, aki meghívott téged, mert a Jóisten, ha meghívott a feladatra, akkor erőt is ad, hogy ezt a feladatot Istenhez tetszően tudd végezni.”

A keresztényeknek ma tudatosan meg kell vallaniuk hitüket, s ebben a papnak elöl kell járnia. Ábel atya a szerénységre és az emberekkel való krisztusi kapcsolatra biztatta a szentelendőt, s arra, hogy ne ijessze meg semmi: „mögötted Krisztus áll.” S Dávid atya feladatának elvégzéséhez támogatást, ezekre való emlékeztetést kért a tisztelendő asszonytól is. Mert mától ezt kell szem előtt tartania: „az Evangélium szerint élni, a papi szolgálatot ellátni és tanúságot tenni Krisztusról.”

A szentelés szertartásán tizennégy áldozópap és két diakónus imádkozott együtt a hívekkel.

Rádi Dávid újszentelt görögkatolikus áldozópap megkapta első kinevezését főpásztorától: korábban diakónusként, hitoktatóként és lelkipásztori kisegítőként szolgálta a nyírlugosi parókiát, ettől a naptól immár segédlelkészként tevékenykedik majd. Nem véletlen tehát, hogy nemcsak szülőfalujából, hanem Nyírlugosról is érkeztek vendégek szentelésére.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye