A papi hivatásban megpecsételődni Jézus Krisztus jelével – áldozópappá szentelték Szabó Csaba Pétert

Az új esztendő első vasárnapján, az év második napján Szakolyban üdvözölte a híveket Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök. A különleges ünnepi alkalom, mely oly sok hívet vonzott a nyírségi település görögkatolikus templomába, egy papszentelés volt. Erre a kiemelkedő újévi nyitányra is reflektált Ábel atya prédikációjában: „ritkán adatik meg, hogy az újév első napjait ilyen szépen, ünnepélyesen töltse az ember. Az új esztendő előtt állunk, tele reménnyel. Addig, amíg a Jóisten papi hivatásokat ad, amíg papokat szentelünk, addig nincs ok a félelemre, mert ez azt jelenti, hogy Istennek gondja van ránk. Elküldi az ő szolgáit, hogy a ránk kimért években ők vigasztaljanak, segítsenek bennünket.”

A szentbeszéd ideje alatt Szabó Csaba Péter diakónusként állt főpásztora mellett, s figyelte a neki és róla is szóló gondolatokat. „A diakónus a fejét az oltárra hajtja és a papszentelés szentségében egy életre elnyeri a papság pecsétjét, egy eltörölhetetlen jelet, melyet senki sem vehet már el tőle. A munkásságát föl lehet függeszteni, meg lehet tiltani, de a szentelés pecsétjét, melyet az Úristen a szentelés által megad neki, azt senki sem törölheti le róla. Ő mindörökké pap marad” – s a megpecsételődés és nyomhagyás szimbolikus képét és jelentőségét fejtette ki a továbbiakban, melyhez a Csaba atyának ajándékba szánt pecsét is segítségére volt beszéde alatt.

A Szent Liturgiára való készülés során egy papnak különféle eszközökre és anyagokra van szüksége. Az egyik legfontosabb anyaga a Szent Liturgiának a kenyér, melyet a legfinomabb, legtisztább búzalisztből kell előkészíteni, hozzá kovászt, sót, szenteltvízzel vegyített vizet kell adni. Az elkészített tésztába egy Jézus Krisztus monogramjával (ICXC NICA –  ’Jézus Krisztus győz’) ellátott pecséttel lenyomatot présel. „Mert az a kenyér, nem akármilyen kenyér, nem akármilyen cselekményre lesz előkészítve: a legszentebb, legünnepélyesebb szertartásunk, a Szent Liturgia keretében maga az Úr Jézus tiszteli meg a kenyeret az ő személyes jelenlétével. Milyen nagy titok ez! A pap feladata, hogy bemutassa, s általa mindez megvalósuljon” – magyarázta a hierarcha.

„A kenyér, melyet a pap előkészít a liturgiára, különleges kenyér: pecséttel ellátott. A papi élet is az” – ezt a párhuzamot részletezte a továbbiakban a megyéspüspök.

A pap a papszentelés után már nem olyan életet él, mint bármelyik embertársa a világban, nem viselkedhet akárhogyan, mert „mint a kenyér a Szent Liturgiára, ő is meg van pecsételve”. S ahogyan ez a kenyér sem hétköznapi, a pappá szentelt személy egy elkülönített, hivatással rendelkező valaki, akit „az Úristen a kegyelmével a papi hivatásban megpecsétel”.

A kenyér összetevői is erre emlékeztethetik majd az újszenteltet: a tiszta búzaliszt, hogy tiszta életet éljen, részesüljön sokszor gyónás szentségében, mindig tiszta legyen a lelki élete, a papi szolgálata. A kovász, az éltető erő, szintén minden papban ott kell legyen, a közösségnek az élesztőjévé, kovászává kell válnia, ahogy Krisztus is mondta tanítványainak. A só, Jézus tanítása szerint, ha ízét veszti, kidobják. „A hivatásodat ápolni kell, nehogy elveszítsd azt és kiüresedett pap, unott ember váljon belőled, vigyázz a sóra, nehogy ízét veszítsd” – intette Csaba atyát a püspök. A szenteltvíz, melyet a kenyér összetevői közé vegyít, az Isten megtisztító, megújító kegyelmére emlékeztetessen.

„Amikor a pecsétet belenyomod a proszforába, ne felejtsd el, te is ezzel a pecséttel vagy ellátva. Neked egyetlenegy feladatod van: az Úr Jézus örömhírét továbbadni az embereknek, hogy Jézus Krisztus győz.”

„Hogy mit hoz az újév, nem tudom, de örülök, hogy ezt az új évet egy újszentelt pappal kezdhetjük, akin keresztül a Jóisten vigasztalni akar mindannyiunkat: Jézus Krisztus győz” – mondta Ábel püspök atya.

Ezt a feladatot kell szem előtt tartani, hiszen – bár fontos, hogy egy pap jártas legyen sok mindenben, tájékozott legyen a világ aktuális dolgaiban – a hívek azt várják majd tőle, hogy pap legyen, hogy minden körülmények közt Krisztus vigasztaló szavait mondja számukra, hogy Isten hűséges szolgája legyen.

„Egy pap munkássága és élete abban mérhető le, mekkora nyomot tud hagyni az emberek életében. Nem akármilyen nyomot, hanem Jézus Krisztus pecsétjét.”

Csaba atyának is lelkére kötötte e szavakat: „ha a lelkipásztori munkádban nem lesz nyoma Jézus Krisztus pecsétjének, akkor a te papi szolgálatodnak sincs semmi értelme. Papként neked az Úr Jézus Krisztus pecsétjét kell nemcsak a proszforába, hanem az emberi lelkekbe is belenyomni, belesütni, hogy égjen bele az emberi lelkekbe, szívekbe: Jézus Krisztus győz; hogy papi szolgálatod erősítse meg Isten népét.”

A tisztelendő asszonyt, Csaba atya feleségét is megszólította a főpásztor. A proszforára határozottan illeszteni és erőteljesen rányomni a pecsétet szükséges a jó lenyomat érdekében – átvitt értelemben ez a tisztelendő asszonyok feladata. Segítenie kell férjét abban, hogy Krisztus lenyomata legyen minden egyes embernek a szívébe belepecsételve, akivel csak találkoznak.

Ábel atya zárszóként azt kívánta a szenelendőnek, hogy ez a krisztusi jel végigkísérje az ő és a rábízottak életét is: Jézus Krisztus győz.  

A szertartásra mindazok elkísérték Csaba atyát, akik valamilyen módon hozzájárultak papi hivatásának erősödésében.

Az egyházközség, melyből kinőve az Isten szolgálatának útjára lépett, gyermekeként fogadta az újszenteltet, a szakolyi hívek egy kehelykészlettel és Galajda Balázs parókus atya egy kézi kereszttel ajándékozta meg a fiatal papot.

A liturgia záró áldása után immár újszentelt papként áldott meg egyesével mindenkit Szabó Csaba Péter atya.

Szabó Csaba Péter újszenteltet a Balkányi Görögkatolikus Egyházközségbe nevezte ki segédlelkésznek a főpásztor.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye