Exodus - 90 days Retreat

Ritkán keresnek meg minket olvasóink, hogy egy jó lelkigyakorlatot ajánljanak figyelmünkbe. Ezúttal ez történt: egy nyolctagú férficsoport tavaly év elején vett részt az „Exodus 90” elnevezésű, egy amerikai teológus által kifejlesztett applikáción alapuló lelkigyakorlaton, amely annyira átformálta mindannyiuk életét, hogy úgy érezték, meg kell osztaniuk lelki élményeiket. Bartek Dániel ennek a csoportnak a tagja; Puskás Antal pálos tartományfőnök nem velük együtt, de szintén elvégezte a lelkigyakorlatot. A pálos szerzetes pap idén már egy férficsoport lelki támogatójaként kapcsolódik be a programba.

A lelkigyakorlat ereje éppen az elsőre meghökkentő hosszúságában rejlik, derült ki beszámolójukból. Ahogy Bartek Dániel mondja: egy pár napos lelkigyakorlat nem képes annyira átformálni az embert, hogy egy-két hétnél, hónapnál hosszabban tartó hatása legyen önmagában. Ez a kilencven nap azonban még a szükségszerű megingásokkal együtt is elegendő időt ad ahhoz, hogy az új szokások rögzülhessenek.

A kilencvennapos lelkigyakorlatot kifejezetten úgy szervezik, hogy húsvétvasárnap érjen véget, és több ponton is a nagyböjtben szokásos lelki cselekedeteket alkalmazza.

Dániel és Antal atya szerint is az a legjobb módja a csatlakozásnak, ha egy minimum 3-4, maximum 8-9 fős, már meglévő közösség vagy kifejezetten erre a célra létrejövő csapat gyűlik össze, mert az imádság és az aszkézis mellett a lelkigyakorlat harmadik, épp ugyanolyan fontos pillére a közösség. Mindenkinek van ugyanis egy „kötéltársa”, akivel naponta megbeszéli a tapasztalatait, valamint szükség van egy tágabb, de családias közösségre, melynek tagjai hetente egyszer összegyűlnek egy előre rögzített időpontban, ideális esetben személyesen. Ha nem online találkozik a nagyobb kör, akkor egyórás szentségimádás és szentmise is kapcsolódhat a heti összejövetelhez.

A pálos szerzetes úgy véli, férfiak esetében különösen fontos a támogató, visszajelző közeg. Ahogy mondja, a nagyböjtben is imádkozunk, teszünk aszketikus jellegű vállalásokat, önmegtagadást, de ezek sokszor azért nem járnak sikerrel, mert nincs kontroll, így aztán ha nem teljesíti az ember mégsem, akkor könnyen megvonhatja a vállát: és akkor mi van?

Az exodus szó nemcsak a Kivonulás könyve miatt lényeges: a lelkigyakorlat elején minden résztvevő feltérképezi, milyen „Egyiptom”, milyen rabság létezik a számára, azaz elhatározza, mi az a terület, ahonnan megpróbál kivonulni, és azt is, hogy hová akar elérni, mi az ő miértje, ami lelkesedést ad neki erre a kilencven napra.

Paradox módon úgy vezeti ki a rabságból a lelkigyakorlat a résztvevőket, hogy közben kötöttségekkel jár. Ám éppen ezekkel segít mindenkinek a saját rossz kötöttségeit felszámolni – mutat rá Dániel. Azért is van annyiféle gyakorlat, hogy mindenki rádöbbenjen, mi az ő gyönge pontja, amitől meg kellene szabadulnia. Azáltal, hogy kivonulunk a megszokottból, szabadabbak tudunk lenni a családi, közösségi életre – teszi hozzá.

Puskás Antal szerint azt is szolgálja ez a lelkigyakorlat, hogy a plébánián kialakuljon egy erős, összetartó, felelősséget vállaló férfi közösség, amely nagy segítségére lehet a plébánosnak.

„A lelkigyakorlat rávilágított, hogy miben vagyok gyenge, például az időpontok tartásában, a kötéltárssal való kapcsolattartásban. S arra is rájöttem, hogy sokkal jobban ragaszkodom bizonyos dolgokhoz, mint ahogy gondoltam volna, ugyanakkor a rendszeres követelmény azt is megmutatta, hogy más dolgokhoz viszont mennyire nem ragaszkodom következetesen – sorolta tapasztalatait Antal atya. – A lelkigyakorlat segítette a barátságom elmélyülését egy-két emberrel, s bár élőben sosem találkoztam azzal, akivel megosztottuk egymással a tapasztalatainkat, mégis egyfajta mély kapcsolatom épült ki vele is.”

Bartek Dánielnek az volt a célja, hogy ne csak a saját gondolatait hallja meg imádság közben, hanem egyre inkább Isten szavát is. A csendes imamód, amit a lelkigyakorlat összeállítója javasol, sokat segített neki ebben. Az aszkézisben pedig megtapasztalta, mennyire felszabadító tud lenni bizonyos távolságtartás egyes szórakozási lehetőségektől, hobbiktól vagy akár a média világától. Ezzel tisztában volt elméletben, de a gyakorlatban most próbálta ki igazán.

Dánielék csoportjában tavaly a járvány ugyan akadályozta a személyes kapcsolattartást, miután azonban többen home office-ban dolgoztak, ez valamelyest megkönnyítette az imádságnak szentelt napi egy órát  (az ajánlás szerint minimum 20 percet), a kötéltársra szánt rövid időt, valamint a heti közös megosztásnak megfelelő egy-másfél órányi időt kiszakítani az életükből. Úgy véli, kellő elszántsággal, valamint házastársi, családi támogatással azonban ez még a tavalyinál programokkal jóval zsúfoltabb években sem lehetetlen feladat, ha valaki szeretne a hétköznapokból kicsit kiszakadva, de a megszokott életét mégsem sutba dobva a mélyebben megélt keresztény hit felé elindulni. A csoportjuk fele idén is elvégzi a lelkigyakorlatot, de többen –  így Dániel is – csak nagyböjtben csatlakoznak majd intenzíven hozzájuk.

Minden egyes naphoz tartozik egy-egy elmélkedés és van egy-egy heti feladatlista, amelyet angolul kapnak meg a résztvevők. A lelkigyakorlatot tavaly elvégzők kezdeményezték a magyar fordítás hitelesítését, ami remélhetőleg hamarosan elérhetővé válik, de ebben az esetben is az angol nyelvű honlapon kell jelentkezni. A lelkigyakorlathoz tartozó applikáció az első héten ingyenes; aki az egészre vállalkozik, egy mozijegynek megfelelő havi összegért kapja meg a további napi és heti feladatokat, elmélkedéseket.

A magyar lelkigyakorlatozók létrehoztak egy Facebook-oldalt Exodus Magyarország címmel, ahol további részletekről, többek között a január 15-i, szombati előkészítő zarándoklatról is tájékozódhatnak az érdeklődők.

További részletek a lelkigyakorlat angol nyelvű honlapján találhatók; a korábbi magyar résztvevőkkel az e90hun@gmail.com e-mail-címen lehet kapcsolatba lépni.

Forrás: Magyar Kurír, szöveg: Agonás Szonja, fotó: Exodus Magyarország

Nyíregyházi Egyházmegye