Leljék örömüket a hívek e templomban mindenkor – a Szent Miklós-székesegyház története levéltári dokumentumok tükrében II.

[2]

A nyíregyházi görögkatolikus közösség létszámának gyarapodása miatt kicsinek bizonyult az – 1775-ben felszentelt – egytornyú templom, ezért 1887-ben kérvényben fordulnak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez támogatásért egy új, kéttornyú templom építése ügyében. Még ebben az évben a cél érdekében – Orosz Pál segédlelkész kezdeményezésére – pénzügyi alapot nyitnak, amelyet takarékpénztárban kamatoztatnak. Az építkezéshez szükséges 39.000 forintot sikerül összegyűjteni.

Nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi magyar királyi Miniszter, kegyelmes Uram!

A nyíregyházai görögkatolikus egyház nevében azon legalázatosabb kérelemmel járulok Nagyméltóságod kegyességéhez, hogy egy újonnan építendő templom alaptőkéjének megvetésére s a szent cél mielőbbi elérésére – a Vallásalapból utalványozandó hathatós segéllyel – közremunkálni méltóztassék. A helyzet feltüntetésére és alázatos kérelmem indokolására szabad legyen a következőket felhozni:

1ször Midőn a nyíregyházai görögkatolikus egyház ily nagyszabású vállalatra határozta magát, mely erőit messze felülhaladja; tette azon biztos tudatban, hogy erkölcsi kötelessége a parancsoló szükségletnek eleget tenni, egyszersmind a város előrehaladó törekvését magáévá tenni. A mély tisztelettel ide mellékelt „városhatósági bizonyítvány” hiteles igazolása szerint a jelenlegi templom kisszerű, igénytelen és roskatag – úgyhogy annak sem kijavítására, sem kibővítésére gondolni sem lehet, hanem szükség egy egészen új templomról gondoskodni, mely törekvésben azon kettős cél jut érvényre, hogy az minden kívánalomnak megfeleljen a hitközség viszonyához, és a város mindinkább csinosodó keretébe is beilljék.

2szor Ezen cél és törekvés valósítása tetemes összeget, körülbelül 40-45.000 frt-ot igényel, mely nagy összeget a görögkatolikus hitközség – a fentebb hivatolt bizonyítványban igazolt nagymérvű szegénység miatt – önmagára utalva soha sem állíthat elő – jóllehet, minden egyes tagja tehetsége szerinti lelkes ajánlattal siet e szent ügy oltárához, jóllehet, Nyíregyháza városa maga is közérdeknek tekintvén e törekvést, lakosai különbség nélkül szívesen áldozzák filléreiket, gyűjtés útján e célra –, mégis felvállalta a nagyszabású cél kivitelét, mert azon tántoríthatatlan meggyőződéstől van áthatva, hogy segélyek iránti kérelme mindenütt kedvező elintézést fog nyerni.

3szor Elsősorban tehát Nagyméltóságodhoz folyamodom a legnagyobb reménységgel eltelve, mert jól tudom a közjóért való lángbuzgalmát, áldozatkészségét és tevékeny szeretetét, melyek máris halhatatlan érdemeket biztosítanak Nagyméltóságod áldásos működésének, és alázattal kérem, méltóztassék felkarolni e szent törekvést, ezen úgy a hitközség, mint Nyíregyháza városára szükségszerű közérdeket, a Vallásalapból utalványozandó hathatós segéllyel. A Vallásalap mindenkor azon intencióknak állott szolgálatában, hogy katolikus és kulturális célokat istápoljon, a jelen kérelemben pedig mindkét cél egyesülve várja a szükséges és óhajtott segély megnyerését, melynek eszközlésére Nagyméltóságodat, mint legfőbb és egyedüli tényezőt, ezennel a legalázatosabban kérem.

Alázatos kérésem ismétlése után magamat ajánlva kitűnő tisztelettel vagyok

Nyíregyházán, 1887. február 7.

Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája:

Fekete István

nyíregyházi görögkatolikus lelkész

és Szabolcs megyei főesperes

P. H.

Külzet:

Nagyméltóságú Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi magyar királyi miniszter, valóságos belső titkos tanácsos, a Vaskoronarend I. osztály lovagja, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke stb. stb. úrhoz intézett alázatos kérvénye benn írt Fekete István főesperes-lelkésznek, melyben a Nyíregyházán újonnan építendő görögkatolikus templom alaptőkéjére – a Vallásalapból kegyesen utalványozandó hathatós segélyért esedezik.

[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–20–a. (1887)]

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára

Nyíregyházi Egyházmegye