„Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük.
Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő...
Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik. Néhányan már messze elöl haladnak. Őket követni lehet. Mások leszakadtak tőlünk... Ők majd bennünket követhetnek...
Soha senki nem vándorol egyedül.”

Béres Gábor atya lelkes igyekezetével és szervezésével ismét egy újabb zarándokúton voltuk, bátorligeti és teremi hívek. Első állomásunk Kassa volt, ahol rövid városnézésen megcsodálhattuk a belvárost, a gazdagon díszített épületeket. Meglátogattuk a gótikus építészet egyik legszebb alkotását, a kassai székesegyházat, melyet az 1300-as években kezdtek el építeni. Láthattuk a dóm alatti kriptában II. Rákóczi Ferencnek és bujdosó társainak „hazavitt” és szarkofágokban újra eltemetett hamvait.

Következő és fő programunk, egy magyar nyelvű görögkatolikus Szent Liturgián való részvétel volt. Különös érzéssel töltött el a misén való imádkozás, érezni az ott élő, magukat magyarnak valló emberek ragaszkodását a magyar nyelvhez, valamint hogy imádságainkat anyanyelvükön, anyanyelvünkön, magyarul mondhattuk, énekelhettük. Ezt követően meglátogathattuk az újonnan épült Püspöki Hivatalt, ami szintén különleges élményt nyújtott.

Következő úti célunk Krasznahorka „büszke” vára, ami szinte teljes épségében maradt fent. A várlátogatás során gazdag gyűjteményt láthattunk a Máriássy, a Bebek és az Andrássy család uralkodása alatt használt tárgyakról, harci szerszámokról. Megtekinthettük a várban található kápolnát, ahol a különleges oltárfelépítmény mindenkit lenyűgözött. A kápolnában található Serédy Zsófia mumifikálódott holtteste, ami úgyszintén nagy érdekesség.

Betléren már csak a parkban volt lehetőségünk sétálni, de úgy gondolom, mindenki számára különös érzés volt olyan helyen járni, olyan épületeket, tárgyakat látni, amely nem csak Magyarország, hanem egész Európa történelmének fontos színhelyei voltak.

Hazafelé úton a buszban már fáradtak voltunk, de a nap folyamán sok igazi élményt és lelki feltöltődést kaptunk. Az út során hitünkben erősödve végeztük az utrenyét, vecsernyét, a rózsafüzért, a parakliszt, és énekeltük a búcsús énekeket. A fáradtság azonban nem vette el kedvünket attól, hogy tervezgessük a következő zarándokutat.

Köszönet érte Béres Gábor atyának!

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum