Ékessége mindent fölülmúljon az egész földön – képriport a székesegyház belső festéséről

Bár a címben idézett, az Úr házának milyenségére vonatkozó elvárás a Krónikák könyvének szavai alapján kissé túlzó, a templomfestők megpróbálják a lehetetlent: egy kicsiny szelet mennyországot igyekeznek a csupasz falakra „írni”, s a figyelmes „olvasó” a festett jelenetek szépsége mellett rácsodálkozhat a látott és felismert szimbólumrendszer gazdagságára is.

A nyíregyházi Szent Miklós-székesegyházban is festik a templombelsőt. Ahogy felkapaszkodunk a templomban felállított állványzat legtetejére, karnyújtásnyira állunk az angyaloktól, az apostoloktól, az Istenszülő szinte kitárt karjaiba vesz minket és Krisztus átható pillantása megragadja tekintetünket, s merem mondani, lelkünket is. A szög még nem megfelelő, innen nem látható a maga teljességében a mennybemenetel jelenete, de varázsa, monumentalitása és ékessége már most érezhető és megsejthető.

A magasban szorgalmasan folynak a munkálatok: az ember nagyságú alakok ruhái, mozdulatai mellett immár az arcok is színt és árnyékolást kapnak, a glóriák lassan „bearanyozódnak”.

Egy szinttel lejjebb egy Istenszülő és egy Szent Miklós ikon figyeli és vigyázza a folyamatot, velük szemben Krisztus áldását adja az üvegablakon.

Ha Seres Tamás festőművész és csapata, melyben egy diakónus és egy Németországból érkezett festő is van, a mennyezet négyezeti tere fölötti jeleneteit néhány hónap múlva elkészíti, a kétemeletes faállványt elbontják. A munka persze még sokáig folytatódik ez után is, a művészek eszközei és a mozgatható állványok egy ideig még biztosan maradnak, de már ekkor szemünk elé tárulhat majd egy csöppnyi mennyország, ékessége – ha nem is az egész földnek, de – a Nyíregyházi Egyházmegyének mindenképp.

Kapcsolódó:

Művészet a mennyezet ölelésében 

A templomfestést mint egy imát felajánlani – helyszíni riport a felújítás alatt álló Szent Miklós-székesegyházból 

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye