Valentin-napi és házasság heti kampányt indít a Görögkatolikus Egyház

– Klára: Amikor a férjem el akart kábítani az udvarlás időszakában, és gyönyörű Csontváry- meg Cézanne-albumokat ajándékozott, azt is előadta, hogy remekül tud főzni. Például rácpontyot. Ez olyan legendaként kapott lábra, hogy a gyermekeink is úgy tudták, a papa rácpontya elsőrangú. Miközben őt a konyha nem érdekli.

– József: A konyha érdekel, csak a főzés nem.

– Klára: Melyik része?

– József: Kenyeret vágni szeretek. Kávét főzni szeretek. Mosogatni, azt is szeretek.

– Klára: És ez utóbbi miben nyilvánul meg?
(Nevetés.)

A Béres Gyógyszergyár gyönyörű budai épületében, Klára meghitt szobájában teázunk. Béres József, a cég vezetője és Béres Klára kommunikációs igazgató idén ünneplik 45. házassági évfordulójukat, de a fél évszázad alig fogott a kapcsolaton: egymással évődő, vitatkozó, egymásra szenvedélyesen reflektáló, majd közösen derülő párral találkozunk.

Pedig a házaspár sok mindent végigélt együtt. József édesapját, a Béres-csepp feltalálóját a kommunizmusban kuruzslónak kiáltották ki, a család a rendszerváltásig keményen küzdött a készítmény elismertetéséért. Ma a milliárdos árbevételű vállalat vezetésébe már a harmadik generáció, Klára és József gyermekei is bekapcsolódnak.

Egy nőnek is legyen hivatása

Pedig a hetvenes évek közepén semmi sem utalt arra, hogy a pár egymásra talál.

Hűvös nap volt 1975 márciusában, amikor Bicskén találkozott egymással a 17 éves gimnazista lány és a 22 éves egyetemista fiú, aki a felvételire felkészítését vállalta. Klári vegyésznek készült, és előkészítő tanfolyamra jelentkezett a budapesti egyetemre. József levélben küldte hétről hétre a feladatokat, de az aminosavak és kötések mellett egyre több szó esett személyes dolgokról is. Mire személyesen is találkoztak, a középiskolás bicskei lánynak már azt is elárulta a levelezőpartnere, hogy kibe szerelmes.

A felkészítés végül dupla gyümölcsöt hozott: Klárát felvették a vegyészkarra, 1977 augusztusában pedig, épp Klára-napon, igent mondtak egymásnak.

Nem szerelem első látásra volt a kapcsolatunk, hanem közös tanulás, ami fokozatosan mélyült el” – emlékezik vissza József.

A közös szakmai háttér mellett persze a Béres-ügy is mélyen összekovácsolta a párt.

Klára szerint a klasszikus családi életforma és hivatásuk szintén közös alap volt. „Mindkettőnknek örömforrást jelent a családunk és a munkánk. Van, aki nőként az anyaságra van elhívva, van, aki a munkájának kíván élni, nekem mindkettőre szükségem van a teljességhez.

Mindig is nagy családot akartam, legfőbb boldogság a három gyermekünk, de boldog vagyok, hogy szívvel-lélekkel végezhető munkám van, ráadásul a családhoz kötődik.”

József a közös értékek és a hit fontosságát hangsúlyozza: „Fiatalon pökhendi voltam: azt gondoltam, vegyészként már mindent tudok. Aztán lassan döbbentem rá, hogy az ember élete a szakralitással, Isten jelenlétével lesz teljes. Ezért aktív tagjai vagyunk a Fő utcai görögkatolikus közösségnek. És az üzleti életben is igyekszünk nem pusztán a jog, hanem az erkölcs mércéje szerint is élni.”

Tyúkperek Béreséknél

Nagy drámák nem voltak, sose költöztek el egymástól, vagy nem csalták meg egymást, inkább a „tyúkperek” jellemzőek rájuk.

Józsefnél ketyeg az óra, pörögnek az Excel-táblák, az előzetesen elküldött interjúkérdéseket is pontosabban idézi, mint maga a kérdező. Klára inkább hajlamos meg-megcsúszni az idővel.

„Genetikailag eltérőek vagyunk, és ez néha előhozza belőlem a kis diktátort, amikor mondjuk valahova oda kell érni, én már kint toporgok a kocsinál, Klárika pedig még a harisnyánál tart. Nálam mindenhol rend van, Klára ebben, khm, lazább. De persze az is unalmas lenne, ha együtt törölgetnénk a port. Mindenesetre igyekszünk a megbocsátást gyakorolni: ne hajtsuk fejünket álomra haraggal a szívünkben.”

Bár ezt az ember gyakran inkább a másikra vetítve gondolja így, hogy neki kéne bocsánatot kérnie. Ha két olyan ember élne együtt, mint Jóska, abba bele lehet őrülni. És belőlem is szörnyű lenne kettő” – veti közbe nevetve Klára.

József szerint sokan talán lejárt lemeznek tartják, de számukra a legmodernebb alapérték az Isten, haza és család hármasa. „Édesapám végtelenül szerette Magyarországot, én is dolgoztam Amerikában, bejártam a világot, de sose volt kérdés, hogy itt van az otthonom.”

A rácponty különben, ha nem is 1975-ben, hanem 35 évvel később, de elkészült: József a házassági évfordulójukra szigorú menetrendet készített, hogy mely összetevőnek mikor, milyen állapotúra kell sülnie, főnie, a két fiú irdalt-vagdalt, a lányok elégedettek voltak a végeredménnyel. Jóska idén nyáron lecsót főz.

Tízévente belefér.”

Szerző: Varró Szilvia, fotó: Merényi Zita, forrás: Magyar Kurír, Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye