Énekeljetek a mi Istenünknek, énekeljetek! – kántorok lelkigyakorlata Máriapócson

Az együttlét a péntek esti vecsernyével vette kezdetét. Az este folyamán bemutatkoztunk egymásnak, de nemcsak személyes adatokkal, hanem mindenki mondhatott egy emlékezetes liturgikus élményt. Már ezzel is sokat gazdagítottuk egymást.

A szombati előadásokat Fülöp metropolita atya és Királyné Kocsis Magdolna tartották. A sztihirák előverseit vettük át, de előtte érthető áttekintést kaptunk a liturgikus zenei világunk különböző műfajairól, hogy jól láthassuk, ebben a zenei rendszerben hol helyezkednek el az előversekként énekelt zsoltársorok. A tanítás egyik kiemelt eleme volt, hogy nem helyes a szertartáson kottából énekelni az előverseket. Ez megköti az éneklő figyelmét, nem tud magabiztosan ráhagyatkozni a megszerzett saját ismeretekre. Ezért már a tanuláskor is ezt követtük, nem kottát kaptunk a kezünkbe, hanem szövegeket, amelyeket megtanultunk úgy feldolgozni, hogy maga a szövegkép legyen segítségünkre az énekléskor. A nem kottához kötött éneklés másik nagy előnye, hogy könnyebben érvényesülhet az ún. parlando énekmód, amikor a szöveg ritmusához kötjük a dallamot, nem pedig fordítva – amely sok gyakorlott kántornál is mindmáig érzékelhető.

Az elméleti tudáson túl gyakorlatot is szerezhettünk, hiszen a péntek esti vecsernyétől a vasárnapi Szent Liturgiáig ez a kis csapat kapta meg a kántorizálás lehetőségét a kegytemplomban, mindenkinek helyet és szerepet adva ebben a szolgálatban.

Átvettük még a Babilon folyóvizei mellett ének különleges, már erősen böjtre hangoló dallamait. Közben megtudtuk, hogyan illeszkedik ez a 136. zsoltár a vasárnapi kathizmák rendjébe, illetve miért alkalmas ezen a három vasárnapon éppen ezt az ígéret földje és a templom utáni vágyakozást kifejező szöveget énekelni. Ismétlésképpen pedig még a Szent Bazil Liturgia dallamait is átvettük. Mindez nagy segítséget jelent a böjtre való készülődésünkben.

Az esti zsolozsmában lelki tanítást is kaptunk, hogyan legyünk jelen – lehetőleg teljes figyelemmel – minden szertartáson, amelyre nem is csupán az értelmünket, hanem sokkal inkább a szívünket kell használnunk. Igyekeztünk ezt is gyakorolni a szépen énekelt zsolozsmákon, s különösen is a vasárnapi püspöki Liturgián.

A püspöki homília rávilágított a vámos és farizeus valamint az irgalmas atya két testvére közötti párhuzamra. Mindkettő példának fontos tanulsága, hogy csak a bűnbánat útján juthatunk az Atyához.

Szent Pálnak az első korinthusiakhoz írt leveléből való szakaszról – „Minden szabad nekem, de nem minden hasznos.” 1Kor 6,12-20 – elmélkedve érsek atya arra kérte a híveket, a böjt közeledtével gondolják át, mi az, amit mégsem szabad. Ezzel nem Szent Pál szavait hazudtolta, ellenkezőleg. Megerősítette, hogy mindent szabad, ami közelebb hoz Istenhez. Amiről úgy érezzük, hogy eltávolít tőle, abban mi magunk nem vagyunk szabadok. Rabjai lehetünk igen sokféle földi dolognak, ezekről érdemes lemondani a nagyböjt folyamán.

Már csak két hetünk maradt arra, hogy előkészítsük magunkat, gondolatainkat, e hét végén húshagyó, majd vajhagyó vasárnap. Kezdjük örömmel a bűnbánati időszakot, fogadjuk azt lehetőségként! – buzdított Fülöp atya.

A lelki és szakmai tanítások, az énekek, imádságok mind jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy kántorként is jól fölkészüljünk a szent negyven nap ünneplésére. Köszönjük a szervezőknek.

Szöveg: Fehér Máté, Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely, fotók: Zolcsák Isvánné,Varga Sándor, Orosz Rita

Nyíregyházi Egyházmegye