A common carnival of two communities

A két közösség közös farsangja lehetett volna egy nagyszabású, egyházmegyei cigányfarsang is, ha nincs vírusjárvány. Idén kénytelenek vagyunk beérni több kisebb összejövetellel. Persze, ennek is örülünk, ezért is hálásak vagyunk, és érezzük: ennek is különleges hozadéka van, mégpedig az, hogy az ismeretségek mélyebbé válnak, barátságok szövődnek. Ezt Nagy Zoltán cigánypasztorációs munkatársunk azzal is segítette, hogy a nyírkátai gyerekek pócsiakat szólítottak néven, a pócsiak a kátaiak keresztnevét sorolták, s ahol „megállt a tudomány”, ott szép illedelmesen bemutatkoztak egymásnak, hogy legközelebb már ismerősként üdvözöljék egymást.

A nyírkátai közösség néhány perces kosztümös előadással, nagy szeretettel, töltött káposztával és fánkkal várta a vendégeket. Mindezen élvezet mellett a közös zenélés, éneklés, a helyi parókus atya, Magyar László által vezetett játék nyújtott nagy élményt.

A farsanghoz szorosan hozzátartozik a tombola. Egyetlen felnőtt és egyetlen gyerek sem távozott üres kézzel, ami fokozta a jó hangulatot.

Nagyon köszönjük ezt a lehetőséget (is), hiszen a jövő nemzedékét, a következő évek cigánypasztorációs munkatársait is látjuk ezekben a fiatalokban. Kérem, imádkozzunk értük!

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye