Városunkban, a görögkatolikus templomban minden évben rendszerint a pünkösd utáni első vasárnap tartjuk az első szentáldozást. Így volt ez ebben az évben is, május 30-án, minden-szentek vasárnapján, amikor 11 gyermekünk vette magához először az eucharisztiát, a hála-adás szentségét. A soros föltámadási és mindenszentek vasárnapi tropárok után a további (hasonlatokban kifejezett) liturgikus főénekünk a nagycsütörtöki himnusz volt: „Te titkos vacsorádnak részesévé fogadja ma engem (Isten Fia), mert nem mondom ki ellenségeidnek a titkot, sem csókot nem adok néked mint Júdás, hanem mint ama gonosztevő kiáltok hozzád, emlékezzél meg rólam Uram, midőn eljössz a te országodba!” – amelyhez két húsvéti kánonból vett ódát is hozzávettünk 39-40 éves hagyományunk alapján: „Jertek igyunk új italt, nem a kemény sziklából csodásan fakasztottat, de a Krisztus sírjából csörgedező halhatatlanság forrását, kiben megerősödünk. Jertek a feltámadás jeles napján részesüljünk a szőlőtőke új termésében, Krisztus országának isteni vígságára, magasztalván Őt, mint Istent örökké”.

Ezek kifejezik, emlékezetünkbe idézik az ószövetségi nép Ígéret földje felé vándorlásának történetét, hogy a hosszú és fárasztó úton üdítő, erősítő italt kaptak a Mózes által fakasztott vízből a pusztában, hogy annak erejével tovább vándoroljanak (Kivonulás könyve 17,6). Nekünk ugyanilyen a Krisztus lándzsával megnyitott oldalából kifolyt és sírjából csörgedező vér, a halhatatlanság forrása, az Oltáriszentség szent vére (Jn 20,34) Ezekhez gyakran hozzávettük még a Szentháromságos áldással: „Emeld föl köröskörül szemeidet Sion (Encs városa is) és lássad, mert íme egybegyűltek hozzád fiaid (és leányaid), mint isteni fényű világítók, nyugat, észak, dél és keletről, (nemcsak a városon belül minden irányból, hanem Abaújból is jöttek a te templomodba Forró, Garadna, Fony és Mogyoróskáról is) és tebenned áldják Krisztust örökké.

A keresztségi fogadalom rítusunk szerinti megújítását helyettesítő Háromszor szent Isten és az Akik Krisztusban keresztelkedtetek, Krisztusba öltözködtetek, Alleluja (3x) éneket követően a 11 kis apostol együtt, szépen, egybehangzóan énekelte Szent Pál apostol Korintusiakhoz írt első leveléből a 11,23-34 verseket. (Esetenként a Szeretet Himnuszt is szokták - 13,1-13.)

Atyámfiai! Az Úrtól kaptam, amit közöltem veletek: „Az Úr Jézus elárulásának éjszakáján fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte és így szólt: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, melyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre. Ugyanígy vacsora után fogta a kelyhet és így szólt: Ez a kehely az Újszövetség az én véremben. Ezt tegyétek, valahányszor isztok belőle, az én emlékezetemre. Valahányszor ugyanis e kenyeret eszitek, s e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön. Ezért, aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja magát mindenki, s csakúgy egyék a kenyérből, s igyék a kehelyből, mert aki méltatlanul eszik és iszik, anélkül, hogy megkülönböztetné az Úr testét, tulajdon ítéletét eszi és issza. Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. Ha azonban helyesen ítélnők (ítélnénk) meg magunkat, nem lenne részünk az ítéletben. Ha viszont az Úr ítél meg minket, javulásunkra teszi, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk. Ezért testvéreim, ha étkezésre gyülekeztek, várjatok egymásra. Ha valaki éhes, egyék otthon, hogyne ítéletre gyűljetek össze. A többit majd megérkezésem után rendezem el.”

Ez a fogalmazás nem az utolsó vacsora leírása, hiszen Pál apostol (Saul) még nem is volt ott, hanem a korabeli liturgikus gyakorlat megörökítése és magyarázata is egyben a gyónással, a bűnbánattal és az Eucharisztia méltó vételével kapcsolatban, mely jó alapot szolgáltat a mai elsőáldozásra készülő gyermekek, szüleik és a többi hívek „ismétlő” felkészítésére is.

A megihletődéssel járó Eucharisztia-vételt követően a gyermekek versekkel köszöntötték szüleiket és az édesanyák pedig megáldották gyermekeiket és agapé követte a Liturgiát.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum