Miért segítenek, hogyan töltődnek a karitász önkéntesei?

„Jót csinálunk, jót cselekszünk és ez jó érzéssel tölt el”

„Mi hátrányos térségből, Borsodból jöttünk, tehát a munka ismerős, de a háborús helyzet más dimenziót ad ugyanannak a tevékenységnek.”

„Nagyon jó érzéssel tölt el az, hogy kézzelfogható a segítség. Látom azt, akinek problémája van és az én segítségemmel sikerül megoldani.”

„Személyesség. Tényleg Embertől emberig”

„Aki már több műszakot is csinált: Nehéz visszaállni, két nap is kell, mire a fejemből kimennek az arcok és a sorsok. Ugyanakkor nehezen megyek el. Tudom, hogy pihennem kell, de nehéz itt hagyni.”

„Nem tudom magamban tartani, amikor elmegyek innen, otthon folyamatosan mesélem.”

„Itt nem a hírt látjuk, hanem az embert.”

„Helyrerázza az értékrendemet. Hogy élek én és milyen könnyen meg tud ez változni.”

Kárpátaljáról korábban áttelepült önkéntesünk szerint: „Egyszerűen nem tudtam volna megtenni, hogy nem jövök ide segíteni.”

„Nem a rosszon gondolkodom, mert az itteni tevékenység leköt, és nem a rossz gondolatok uralkodnak el a fejemben.”

„Megmarad bennem a menekültek arca, akikkel személyes kontaktusba kerültem.”

Görög katolikus önkéntesünk: „Lelki mélypontom volt, nyomaszottak a látottak, Beregdarócra mentem szent liturgiára, ez segített feldolgozni.”

„Azzal, hogy segíthetek, rájövök arra, hogy sokkal jobban értékelem a saját életemet.”

Négy lány jött egy cégtől, ami egy kárpátaljai óvodát támogat. Oda nem tudnak most menni, ezért egyértelmű volt, hogy önkéntesként szeretnének csatlakozni. Ők jöttek először, de már szerveződik a többi is.

Görög kispap önkénteseink mondták: Bennük nagyon vegyesek az érzelmek, sokat voltak a határon. A hála mellett hálátlanságot és bizalmatlanságot is tapasztaltak, amit nem értettek. Csalódtak is, de mindig a jó érzés kerekedik felül.

Szöveg és fotó: Besze Erika/Katolikus Karitász

Nyíregyházi Egyházmegye