„Véget ért 11 éves szolgálatom a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának elnökeként, ami meghatározta az életemet – mondta Walter Kasper bíboros. – Vegyes érzéseim vannak. Egyrészt 77 évesen nyugdíjba menni teljesen normális, sőt üdítő. Másrészt itthagyok egy munkát, amelyet lelkesedéssel végeztem, és amely igen fontos a jövő egyházának. Az ökumené nem valamiféle extra luxus, hanem szerves alkotórésze az egyháznak.”

A bíboros egy június 25-én tartott sajtótájékoztatón beszélt visszavonulásáról az újságíróknak.

De hol tartunk ma? – tette föl a kérdést. Walter Kasper mindenekelőtt leszögezte, hogy a dokumentumok ugyan fontosak, de nem lényegesek a párbeszédhez. Mint mondta, a dokumentumok halott papírok volnának személyes kapcsolatok, kölcsönös tisztelet és bizalom, meg barátság nélkül.

Ha az ilyen kapcsolat hiányzik, nem lehetséges semmilyen gyümölcsöző párbeszéd, ami mindig az élet párbeszéde. Az ökumené nem íróasztalnál készül. A párbeszéd az egyház életének szerves része.

Az élő ökumené lelke a spirituális ökumenizmus – tette hozzá a Keresztény Egység Elősegítése Pápai Tanácsának leköszönő elnöke. – Az egyház egységét nem lehet megtervezni és legyártani.” A bíboros az ökumenét egy olyan láthatatlan kolostorhoz hasonlította, ahol az emberek úgy élnek és imádkoznak, hogy szét vannak szóródva a földön, de az imában mégis egyesülnek. Nem egy mély, erős egyházi közösség-e ez? – tette fel a kérdést a leköszönő bíboros.

Walter Kasper fölidézte, hogy milyen rendkívül nehéz volt a kezdet a kopt, a szír, az örmény és az etióp ortodox egyházzal, és ehhez képest mégis sikerült egyezségre jutni velük, ami a Szentlélek csodája. A 2000-res, ortodox egyházakkal folytatott Baltimore-i találkozót a bíboros hibának minősítette, „a legrosszabb ökumenével kapcsolatos élmény”-nek. Ezután öt évbe telt, míg figyelmes tárgyalásokon új alapokra helyezték a kapcsolatokat, és ez vezetett a ravennai találkozóhoz, ami nagyszerű, váratlan fordulatot hozott. A bíboros ráirányította a figyelmet arra is, hogy nagyban hozzájárult az ökumenéhez, hogy II. János Pál temetésén és XVI. Benedek beiktatásán jelen voltak a keleti egyházak delegációi is.

Majd áttérve a protestáns egyházakra a bíboros emlékeztetett a nemrégen kiadott „Learatni a gyümölcsöket” című dokumentumra. Végül megjegyezte, hogy reménnyel eltelve hagyja el hivatalát. Nem emberi optimizmusról van szó, hanem keresztény reményről – hangsúlyozta. Az új nemzedékek már új szemmel nézik ezt az ökumenikus párbeszédet, és ez lehetővé teszi, hogy túllépjenek a szakadáson – írja a SIR.

Hajdúdorogi Egyházmegye hírarchívum