A Görögkatolikus Metropólia vendége volt a Püspöki Szinódus altitkára

Nathalie nővér, akit Ferenc pápa 2019-ben nevezett ki altitkárnak, az első nő lett, aki szavazati joggal rendelkezik a Püspöki Szinódusban.

A 2021-2023-as szinódusi út szerves részét képező ünnepi alkalom Szent Liturgiával kezdődött történelmi központunk székesegyházában, melyet Ábel püspök atya betegsége miatt Fülöp metropolita vezetett az egyházmegyék papsága és diakónusai, valamint népes ministráns-sereg kíséretében.

Szentbeszédében Fülöp atya a nagyböjt során megtett lelki utazásról, és az egyház ebben nyújtott segítségéről beszélt. Nagyböjt minden vasárnapján egy-egy kapaszkodót ad az anyaszentegyház, hogy támaszt nyújtson böjti megpróbáltatásainkban. Nagyböjt felénél járva kereszthódoló vasárnapot ünnepeljük, amikor is a templom közepére kihelyezett kereszt látványával, érintésével, csókolásával meríthetünk erőt a böjtöléshez. Noha a kereszt első ránézésre egy rideg, száraz kivégzőeszköz, ha hittel tekintünk rá, észrevesszük rajta a legcsodálatosabb gyümölcsöt, aki értünk tanúsított odaadó szeretetből nem tud leszállni a keresztről. Csak hitünkön múlik, hogy egy darab fát, vagy az élet forrását látjuk benne.

Az egyház a kereszt kihelyezésével arra is fölhívja a figyelmünket, hogy a böjtölés nem csak az eltérő étrend, a lemondás ideje, hanem az intenzív imádságé, a böjtölés középpontjában Jézus Krisztus áll. Mert imádság nélkül a böjtölés semmit sem ér. Testestül-lelkestül kell kapcsolódnunk Krisztushoz. Ma ez egyre nehezebb ez, mert a világ szüntelen eltávolít Krisztustól kimeríthetetlennek tűnő színes, csábító eszközeivel. De az egyház ezen a vasárnapon is segít Krisztusra figyelni, Krisztushoz közelíteni. 

Nagyböjt második vasárnapjának szentje, Palamasz Szent Gergely megtanít bennünket a világ legegyszerűbb imádságára, a Jézus-imára: Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön! Használjuk, gyakoroljuk ezt az imádságot szüntelen, hogy egész nagyböjti utunk és egész életünk során ne távolodjunk, de közeledjünk az Istenhez, s a keresztre nézve egyből a megváltó Krisztust lássuk!

Nagyon sok múlik azon, hogy kereszthódoló vasárnap után hogyan folytatjuk nagyböjti utunkat. Megpihentünk a kereszt árnyékában, erőt merítettünk a kereszten függő Krisztusból, vagy maradt egy rideg fakereszt a sok közül?

Az egyház vezetni, segíteni akar. Hagyjuk, hogy vezessen, fogadjuk el segítő kezét, mert sokkal könnyebb a böjt, ha nem saját magunk vívjuk meg, hanem Isten gyermekeként, akinek fogják a kezét! S akkor eljutunk arra a pontra, mint Ádám és Éva: nagypénteken mi is eltemetkezünk Krisztussal, leszállunk vele együtt a poklokba, de nem engedjük el a kezét, s akkor harmadnapon mi is vele együtt támadunk föl – mert ő emel ki minket az örök élete – zárta gondolatait Fülöp atya.

A Szent Liturgián jelen voltak mindhárom egyházmegyénk szinódusi csoportjainak képviselői – idősek, fiatalok, férfiak, nők – akik közös ebéd után Nathalie Becquart nővér előadásán vettek részt a Szent Bazil Oktatási Központ aulájában. Az angol nyelvű előadást tolmácsolva hallgatták a résztvevők. De nem csak hallgatták, hanem aktív részesei is voltak, hiszen – ahogy Natalie nővér mondta – a szinódus maga olyan folyamat, mely az egyház szinodalitásáról szól, minden egyes szereplő aktív részvételével.

Nathalie Becquart nővér elsőként megkérte a résztvevőket, hogy egy egyperces elcsendesülés közben gondolják végig, mi az, ami eszükbe jut a szinódus szóról, illetve a szinódusi munkáról. Ezután arra kérte a hallgatóságot, hogy két percen keresztül kettesével beszélgessenek egymással arról a szóról, ami eszükbe jutott. Nathalie nővér ezzel az interaktív bevezetővel hívta fel a figyelmet arra az egész előadásán átívelő alapgondolatra, hogy a szinódusi folyamatnak egyház minden tagja résztvevője, a mindannyiunkban ott munkálkodó Szentlélek minden egyes ember véleményére kíváncsi, s ezeket a gondolatokat kell elkezdenünk megosztani egymással ezen a közös úton.

Nemcsak beszélni kell azonban, hanem meghallgatni is egymást, és nemcsak meghallgatni, hanem cselekedni is kell. Mindezt közösségekben – különböző közösségekben ugyan, de 2021 októbere óta mégis együtt tesszük az egész világon. A II. Vatikáni Zsinat óta ez a Katolikus Egyház legjelentősebb történelmi eseménye – hangsúlyozta Nathalie nővér – s kétezer év óta nem volt olyan szinódus, amelyben minden ember részt vett volna. Az egyház mélyebb érteméről és működéséről szól ez a szinódusi út, amely során fontos megértenünk, hogy egyházunk akkor lehet olyan, amilyennek mi szeretnénk, ha mindannyiunk vállán nyugszik, megosztjuk egymással és meg is hallgatjuk egymás gondolatait. A szinódus tehát cselekvés és aktív részvétel, aminek mi főszereplői vagyunk, s melynek tükröznie kell, hogy létezésünk és hitünk alapja a Szentháromság. Ha ezzel a lelkülettel állunk hozzá, személyes megtérést eredményezhet hitünkben.

A szinódus mindenki felé nyitott. Ferenc pápa célja ezen felül az, hogy a nyitott kapukon keresztül, azokon túl is nyújtsuk ki a kezünket, és szólítsuk meg az embereket a kapukon kívül is. A szinódusban a generációk között is párbeszédeknek kell kialakulnia. Nagyon fontos résztvevői a fiatalok, akik égnek a vágytól, hogy hallathassák a hangjukat – emelte ki Nathalie nővér.

A szinódus két fontos kulcsszava a meghallgatás és a párbeszéd. Ezeknek bármikor bármilyen helyzetben létre kell jönniük, mert minden résztvevőnek éreznie kell, hogy meghallgatják, s hogy fontos a véleménye.

A Szentlélek ereje a szinódusi út folyamán nemcsak a vezetőkben, hanem minden egyes emberben, csoportban ott munkálkodik. Ferenc pápa megfogalmazása szerint a szinódus Isten akarata, a szinódusi munkában résztvevőként tehát Isten akaratát teljesítjük, s általa a ma egyházát hozzuk létre. Ezen az úton mindenkinek megvan a maga szerepe, pozíciója, karaktere, az atyák felelőssége ezen az úton, hogy minden egyes embert ennek megfelelően hívjanak meg a számára legmegfelelőbb feladatra. A felelősségünk a mások meghallgatásában is igen nagy, mert ebben a folyamatban mindannyian tanulunk egymástól.

A ma egyházának létrehozása – Ferenc pápa szerint – a II. Vatikáni Zsinat gyümölcse, mert ez nem egy új dolog, hanem visszatérés az őskeresztény egyház állapotához, amikor még jellemzően ilyen formában folyt a munka. Az egyház évszázadok során piramisszerűen kialakult hierarchiáját ebben a munkafolyamatban el kell felejteni, a szinódusi úton a vezetők és hívek összetartozására kell helyezni a hangsúlyt.

A fenti gondolatok szellemében mindenről lehet és kell is beszélni, amihez három fontos sarkpont szükséges csupán:

1. találkozás/megszólítás
2. meghallgatás/figyelem
3. tisztánlátás/felismerés

Legyünk bátrak véleményünk elmondásában, kövessük Krisztus példáját mások meghallgatásában, s engedjük, hogy mások észrevételezzék a gondolatainkat, hagyjuk, hogy ne értsenek velünk egyet, mert ez is az út része! – kérte a hallgatóságtól az előadó.

A fenti gondolatok jegyében Nathalie nővér még számos, a hallgatóság soraiból érkező kérdésre, észrevételre válaszolt az előadást követően. Legfontosabb talán az volt: honnan tudjuk, hogy a szinódusi munka során valakin, valaki hangján keresztül a Szentlélek munkálkodik? Nathalie nővér szerint erre nincs konkrét válasz, iránymutatás. Fontos, hogy figyeljük a kérések, hozzászólások megvitatását, és annak kimenetelét. Ha az szeretetteljes, őszinte, és gyümölcsöző, akkor az biztosan a Szentlélek műve.

Szerző: Király András, Vándor Ilka

Nyíregyházi Egyházmegye