Cigány közösségek a menekültekért

Hetek óta foglalkoztatjuk a Máriapócson elszállásolt, az ukrán-orosz háború elől menekülő családok gyermekeit a pócsi tanodánkban. Ők délelőtt jönnek, amikor a helyiek iskolában vannak. Riadt kis lelküknek nyugalomra, biztonságra van szüksége. Ahogy lassacskán kinyíltak, megérlelődött a gondolat, hogy ismertessük össze őket a tanodásokkal. A „hogyan?”-ban a korábbi tapasztalatok segítettek: sokszor láttuk már, milyen óriási hatása van egy-egy találkozónak, a közös imádságnak és zenélésnek. Segítségünkre sietett Nagy Zoltán vezetésével a nyírkátai görögkatolikus cigány közösség, az Együtt Segítsünk Egymáson Egyesülettel, és sok vendéget hozott a Vidék Kincse Egyesület dr. Zakor-Broda Rita vezetésével Nyíregyháza-Huszártelepről.

Nagyon jó volt látni, ahogy percek alatt feloldódtak a gyerekek. Két leányka egy szót sem tudott egymással váltani, egyikük csak magyarul, másikuk csak ukránul beszél. Mégis együtt töltötték a napot, bátorítóan mosolyogtak egymásra, végül nagy öleléssel búcsúztak egymástól. 

Két ukrán családnak különösen is jól esett, hogy meglátogatott bennünket Ábel püspök atya is, akivel végre anyanyelvükön tudtak kicsit beszélgetni. 

Azt hiszem, ezen a napon jónéhányan tudatosították magukban, hogy az élet hozta nehézségek mellett is mennyire szerencsések. A menekült családok pedig megkönnyebbülten érzékelhették az itteniek elfogadó szeretetét. A hab a tortán a vésztői Szabó Pál Általános Iskola adományának érkezése volt. Ezt a családok már a szállásadónál, a Hungaricum Vendégházban kapták meg. A sok játék, édesség, no meg a szülők által nagyon értékelt hasznos holmik mellett a békési kisdiákok rajzokkal kedveskedtek az Ukrajnából érkezetteknek.

Nagy köszönet mindenkinek, onnantól kezdve, hogy a pócsi anyukák szép tisztasággal, és szendvicsekkel, szörppel várták a vendégeket (és utána rendet is raktak!), folytatva azzal, hogy a nyíregyháziak nem üres kézzel érkeztek! Hálás vagyok a hangulatért felelős kátaiaknak, de az őket ebédre invitáló Kovács Jánosnak is. Köszönöm a két vésztői pedagógusnak, hogy adományukkal ilyen nagy utat tettek meg! Köszönöm mindannyiunk nevében, hogy mindig számíthatunk Püspök atyára. S ha valakit kihagytam, bocsásson meg, hála Istennek sokan voltunk. 

Köszönöm, hogy legalább rövid időre feledtettük a háború miatti nehézségeket ezekkel a családokkal! Ez a nap négy közösség számára is nagy élményt jelentett. 

Szöveg és fotó: Orosz Rita

Nyíregyházi Egyházmegye