A keresztény értékek megőrzése a 21. század viharaiban – konferencia Máriapócson

Az Európai Unió által életre hívott projekt keretében március elején kétnapos tanácskozást szerveztek Debrecenben, a Metropolitai Hivatalban, amely a Hierotheosz Egyesület közgyűlésével kezdődött, majd a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének kerekasztal-beszélgetésével folytatódott, melyen számos aspektusból vizsgálták meg a kontinenst érintő aktualitásokat a meghívott előadók. Ekkor nyitották meg a Magyar Nemzeti Múzeum Kereszt-tűzben – Keresztényüldözés a Közel-Keleten című kiállítását is, melyet április 10-ig lehet megtekinteni a Metropolitai Hivatalban. (Debrecen, Petőfi tér 8.). 

Néhány nappal később Máriapócson a nemzeti összetartozás jegyében folytatódott a program, melynek kiemelt témája a közép-európai népek és települések közötti összetartozás és együttműködés volt. Ezen a napon leplezték le a Nemzeti Összetartozás Emlékművét, majd aláírták a Máriapócs és Csíksomlyó testvértelepüléssé válásáról szóló dokumentumot.

A mai programot szervező Hierotheosz egyesület nevében Kiss András főtitkár üdvözölte elsőként az egybegyűlteket.

Köszöntőt mondott dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő, a határhoz legközelebb eső, vásárosnaményi körzet képviselője, aki Kodály Zoltánt idézte: „Minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud.” A körzet egykori, meghatározó formátumú képviselője, a „bibliás” Kiss Sándor gondolatai szerint pedig: „Ha csak tehetjük, segítsük emberibbé tenni a világot.” Ezen gondolatok jegyében köszönte meg mind az öt magyar-ukrán határátkelőhelyen jelenlévő segélyszervezet munkáját, mások mellett a barabási határon segítő római és görögkatolikus segélyszervezet munkáját is.

A rendezvényen megszólalók mondandóját a február 24-én kitört orosz-ukrán háború megkerülhetetlenül átformálta, a menekültek megsegítésében részt vállalók felé kifejezett köszönet és hála mellett a nyitóelőadást tartó Kocsis Fülöp metropolita egy fontos és talán elsőre a hallgatóság számára meghökkentő gondolatot is felvetett. Véleménye szerint a hozzáértő szakembereknek számadást, kimutatást kellene készíteni arról, hogy mely szervezeteknek vagy embereknek van a háborúkból haszna. Mert úgy látja, nem két szomszéd nép ellenségeskedéséről szól a mostani háború, és Szíriában sem a keresztények és muszlimok háborújáról van szó. A békésen egymás mellett élő emberek ellenségessé válásának mindig vannak felelősei. Ezekre a felelősökre pedig – a gyűlöletet mellőzve – rá kell mutatni, meg kell őket nevezni a tisztánlátás és a béke megteremtése céljából.

A konferenciára meghívást kapott Armash Nalbandian, a Damaszkuszi Örmény Apostoli Egyházmegye püspöke,előadását angol nyelven, fordításban kísérhették figyelemmel a jelenlévők. Az előadás hosszabb verzióját minden résztvevő a kezébe kapta, amelyből egy tágabb történelmi áttekintésen keresztül ismerhették meg a térség jelenlegi helyzetét. Armash püspök a legfontosabb kérdéseket pontokba szedve tárta a hallgatóság elé. Ezek szerint (1) a keresztények jelenléte a Közel-Keleten nagyon fontos a radikalizálódás megfékezése érdekében, (2) a vallásközi párbeszédnek közös utat kell találni a muszlimokkal, (3) a csöndes muszlim többséget  meg kell győzni, hogy ítéljék el az iszlám nevében elkövetett atrocitásokat, (4) a közel-keleti egyházaknak el kell mélyíteni egységüket, szélesíteni kell együttműködésüket, (5) a szíriai egyházaknak építkezésre (helyreállításra és újjáépítésre) van szükségük az oktatás, a közösségi élet és a humanitárius segítségnyújtás terén, és (6) az egyházaknak meg kell erősödniük a Közel-Keleten és Afrika országaiban.

„Az erős egyház az összetartozás, a stabilitás, az egyesülés záloga és fontos horgonya a keresztények szülőföldjükön maradásának” – hangsúlyozta a damaszkuszi püspök. 

Armash püspök megköszönte a magyar emberek adományait és a Hungary Helps Program által Magyarország Kormányától kapott, konkrét segítségnyújtást is: élelmiszersegélyek érkeztek, segítséget kaptak kórházak felállításában és újraépítésében, valamint mostanában került kialakításra Damaszkuszban egy fiataloknak szánt, új közösségi központ is, ahol segítséget kérhetnek és kaphatnak. Számos szír fiatal tanul jelenleg is Magyarországon ösztöndíj segítségével, akik az itt szerzett tudást reményeik szerint Szíriában fogják tudni kamatoztatni, amikor hazatérnek.

Hölvényi György, az Európai Parlament képviselője, a Vallásközi Párbeszéd Munkacsoport elnöke arról beszélt, hogy szavaink idővel kiüresedhetnek, de ha a szolidaritás sorsközösség vállalássá válik, akkor az cselekvést szülhet, a cselekvés lehetőségei pedig Armash püspök korábban elhangzott előadása alapján pontosan meg is határozhatóak. A szolidaritás vállalás tekintetében pedig Európában Magyarország élen jár, felelősséget vállal és megkerülhetetlen tényezővé vált. 

Azbej Tristan, az üldözött keresztények megsegítéséért és a Hungary Helps Program megvalósításáért felelős államtitkár maga is többször járt a térségben. A konferencián előadó, válsághelyzetekkel küzdő ukrán és szír területek egyházi vezetői jelenlétében mutatta be a Kormány 2017-ben indított humanitárius segítségnyújtó programját. Az elmúlt évek során a programon keresztül nyújtott humanitárius támogatásokkal, oktatási programokkal és újjáépítésben nyújtott segítséggel több mint ötven országban félmillió ember szülőföldön való megmaradását vagy otthonába való visszatérését tette lehetővé a program, amely kiemelten, de nem kizárólagosan segíti a keresztény üldözötteket. „Büszkeség és súlyos felelősség is ez a küldetés, amely a reményt viszi el az emberekhez” – összegezte az államtitkár.

Luscsák Nílus püspök, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye apostoli adminisztrátora személyes hangvételű visszaemlékezésében elsőként a harminc évvel ezelőtti máriapócsi pápalátogatást elevenítette fel, amely a - tiltott ukrán görögkatolikus egyházban hitét megélő - családja számára fontos történelmi pillanat volt. A Szovjetunió felbomlása után, a kilencvenes években újjá szerveződő görögkatolikus egyház megsegítésére Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök gyakran megfordult náluk, a 2022. február 24-ét követő vasárnap pedig Ábel nyíregyházi megyéspüspök érkezett közéjük imáival és segítő kezet nyújtva. 

„Segítő kezet nyújtani, az emberek közé menni és közel lenni – ezek a legfontosabb teendőink most” – hangsúlyozta a püspök. A liturgiát a háború kitörése óta egyre gyakrabban nem a székesegyházban, hanem a menekültek szállásain (pl. tornacsarnokokban) végzi Nílus püspök. Fontos, meghatározó pillanat volt az is, amikor egy fronton meghalt katona édesanyját látogatta meg a püspök két héttel a temetés után. A gyászoló édesanyával való kézfogás mélyen megérintette őt, és vele együtt az összes ukrán és orosz édesanya fájdalmát átérezte. 

Nílus püspök a harkivi püspök konkrét segítségkérését is tolmácsolta, aki az áram nélkül maradt városa számára áramfejlesztő generátorokat és készételeket kért a jóakaratú adományozóktól.

Winkler Gyula, az Európai Parlament erdélyi képviselője örömét fejezte ki a nemrég aláírásra került testvárvárosi megállapodás kapcsán. Az Európa jövőjéről szóló konferenciasorozatról elmondta, hogy 2021. május 9-i Európa Napján, egy éves késéssel indult útjára a világjárvány miatt. A témák között, amelyekben a program kérdéseket tárgyal és javaslatokat vár, legkevésbé képviseltetik magukat az erdélyi magyarságot leginkább érintő kérdések: a keresztény közösségek helyzete és nemzeti kisebbségek jogállásáról és jövőjéről szóló javaslatok. Ez a problémakör nem csak az erdélyi magyarság problémája az Európai Unióban, hanem további 50 millió ember problémája is az Unió területén. A háború azonban egy hónappal ezelőtt megváltoztatta a világot, valószínűleg, ahogy a konferenciasorozat megkezdését a járvány, úgy a konklúzió levonását a háború akadályozza meg vagy halasztja el egy jó ideig, a feladat azonban továbbra is a fenti gondolatok képviselete és hangsúlyozása – fejtette ki Winkler Gyula.

Azt, hogy a világunk alapjaiban változott meg, jól példázza a bővítéspolitika kérdése, melynek lényege és jellege változik meg Ukrajna belépésének kérvényezésével, mert ami eddig hagyományosan gazdasági és politikai kérdés volt, az ma már stabilitáspolitikává vált.

A feladat mostantól kezdve számunkra a hosszantartó béke biztosításához való eszközök megtalálása, a stabilitás megteremtése, amelyhez hozzátartoznak a vallási közösségek stabilitása és a kisebbségi hitélet kérdései is.

A nemzeti kisebbségek jogainak betartatása viszont az Európai Unió feladata, és állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy míg a belépésre való országokkal szemben szigorú elvárást tanúsít a kisebbségek jogaival kapcsolatban, addig a tagországokkal szemben tanúsított politikájában ez miért nem jelenik meg a továbbiakban – fejtette ki az erdélyi képviselő.

Az önkéntesség keresztény értékének bibliai alapjai címmel Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke tartott előadást. Ő is járt három évvel ezelőtt Szíriában, ahol a jelenlévő örmény püspök is szívesen látta vendégül. A magyar református egyház is rendszeresen segít a térségben, az orosz-ukrán háború kitörése óta pedig önkéntesek tömege segít napról napra, ami nyilvánvaló keresztény, de veszendő és torzuló értékvonásunk, amit kötelességünk megóvnunk.

Böjt idején kiindulópontként az önkéntes, szabadító Krisztusra figyeljünk, aki vére árán önként adta oda magát mindannyiunkért. Önként vállalta ezt a sorsot, szabad elhatározásból cselekedett, engedelmessége nem kényszerpálya, hanem Isten gyermekének szabadságát jelenti – hangsúlyozta a püspök. Az „amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” (Mt 7,12) alapelvét kell követnünk egy aktívan kezdeményező és nem csak reagáló szeretettel, amelynek nincs köze a viszonossághoz. Sajnos egyre több ember válik passzívvá, csupán nézőjévé a történéseknek, a keresztény önkéntesség pedig „nézőszámcsökkentő tevékenység”, a keresztényeknek cselekvő irgalmasságra kell törekedniük a kifosztó erővel szemben. A gondokkal való magunkra maradás kortünet, mely elkerülést szülhet, ilyenkor van szükség igazán az irgalmas, gyógyító szeretetre.

 „A megbékélés lelki erőfölényét az önkéntesség képes kialakítani” – fejtette ki a református püspök, s hozzátette, ezért közösen kell imádkoznunk.

Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök a háború elől menekülőkről szerzett közvetlen tapasztalatairól beszélt a jelenlévőknek. Egy harkovi család történetét mesélte el, akik ötszemélyes autójukkal kezdtek menekülni a városból, s végül több menekülő családon segítve, tizenketten utaztak tíz órán keresztül az autóban, amíg el tudták hagyni a bombatámadást ért várost. Az összes személyes holmijukat kirakták útközben, hogy egy hathónapos csecsemővel menekülő házaspárt még elférjen az autó csomagtartójában. „A segítségnyújtásnak ezen a szép példáján keresztül mi is lássuk meg a segítségre szorulókat a környezetünkben!” – kérte a hallgatóságtól Ábel atya.

A zárszót, mely egyben az előadássorozat zárszava is volt, Kapin István, a Hierotheosz Egyesület elnöke tartotta. A Kereszt-tűzben kiállítás egyik meghatározó fotójának képét idézte meg a hallgatóságnak, melyen egy kopt kisgyermek látható. A gyermeknek egy kopt kereszt van a kezére tetoválva, pontosan oda, ahol az ütőér halad. A tetoválás egyrészt kifejezi azt, hogy minden lélegzetvételünk, tekintetünk csakis Krisztus vérkeringését megélve lehetséges, másrészt azért készítették ezt a tetoválást, hogy soha meg ne tudja tagadni a hitét. A harmadik szempont pedig, hogy ha árván maradna a háború miatt, akkor lehetőség szerint keresztények fogadják be, és mindenképpen keresztényként neveljék fel. „Azt kérem a jelenlévőktől, hogy mi is tegyük mindannyian jelképesen ezt a kopt keresztet az ütőerünkre!” – búcsúzott István atya konferencia résztvevőitől.

Szöveg: Vándor Ilka, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye