A true priestly role model - an iron jubilee in Oros

Gyermekei, egykori hívei és püspöke körében ünnepelhette pappá szentelésének 65. jubileumát Szabó Sándor görögkatolikus áldozópap április 2-án a Nyíregyháza-orosi görögkatolikus templomban.

Demecserből, Porcsalmáról, valamint a helyi közöségből is köszöntötték a 89. éves Sándor atyát, s jelen voltak olyanok is, akiket esketett, vagy keresztelt. 

Évfordulóján Sándor atya mellett szolgáltak az oltár körül gyermekei, Szabó Gábor demecseri esperes-parókus atya, Szabó István atya, börtöncursillós lelkipásztori munkatárs és fogadott gyermeke, Gorcsa György tokaji parókus atya, valamint egykori szolgálati helyeinek jelenlegi szolgálattevői, Szemán András porcsalmai és pátyodi lelkipásztor, Kabály János nyírgyulai parókus, valamint a házigazda, Monostory Marcell, orosi parókus atya.

Szocska Ábel püspök atya a szertartás végzéséhez Sándor atya rendelkezésére bocsátotta püspöki kézi keresztjét – ritka és különleges alkalom ez. Éppígy a 65. éves jubileum is.

Ünnepi beszédét a főpásztor Szabó atya egykori írására hivatkozva három fogalom köré építette: a megértés, a tisztelet és az elismerés szavairól beszélt.

„Minden egyes papi sors különleges, és nagyon nehéz megérteni, mint ahogyan minden egyes emberi sors is különleges.”

„A papi hivatásban összeszövődik az egyéni élet a szolgálattal”

– mondta a főpásztor, s hogy mennyire nehéz megérteni mindezt Sándor atya esetében is, életrajzi mozzanatokat emelt ki ebből a hosszú életből: amikor elveszítette édesanyját, amikor átélte a világháborút, az ötvenhatos eseményeket, vagy amikor olyan parókiára kellett beköltöznie, ahol még áram sem volt. Templomot, parókiát, idősek otthonát épített – nem pályázatokból, hanem a család, a hívek és saját példaadó munkájával.

Az ő és családtagjainak betegségét, a szeretett feleség elvesztését említve csupán érintette beszédében mindazt a nehézséget és fájdalmat, amit Sándor atya átélt, s amelyek ellenére derűs, jó kedélyű maradt.

„Az életedhez az erőt a Jóistentől kaptad, s mindenkit körbe ölelsz szereteteddel”

– hangzottak Ábel atya ünnepelthez intézett gondolatai.

A tisztelet jeleként fogalmazta meg egyik paptársával együtt: Sanyi bácsi igazi papi példakép, aki soha nem panaszkodott, s aki mindig helytállt a szolgálatban Mici nénivel együtt. Ábel püspök több múltbéli üzenetet olvasott fel, melyek az ünnepelt egykori szolgálata, munkássága során fogalmazódtak meg, s melyek mára másképp, de újra érvényesek Sanyi bácsi életére.

Szolgálatának elismeréseként a hierarcha püspöki áldását fogalmazta meg egy oklevélben, s emellett átnyújtotta a vasmisés lelkipásztornak a díszes papi mellkeresztet is.

A köszöntések és jó kívánságok, valamint a vasmisés áldás után szeretetvendégségen folytatódott – immár kötetlenebb formában – az ünnepség.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye