Jöjj, Uram – virágvasárnapi gondolatok

Áldott, aki az Úr nevében jön, (Jn12,13)

Tudom mi vár rá, ezért az eszem arra biztat, hogy elé szaladjak, megállítsam, visszafordítsam az úton. De ha arra gondolok, hogy mi vár reánk, akkor inkább másként gondolom, sőt egyre inkább kérem: úgy, ahogy akkor Jeruzsálembe, úgy vonulj be a mi városunkba, házunkba, életünkbe, hogy taníts általa és megszenteld azt! 

Jöjj, Uram, még akkor is, ha korunk császárjai és az ő kiszolgálói újra és újra bezárják előtted a kapukat – harsogva, hogy itt nincs rád szükség. Jöjj be, Uram, még akkor is, ha a tömeg ünneplése mögött látod a nagypénteki gonoszságunkat is. Jöjj, Uram, hogy jöveteleddel az ujjongó gyermekek pálmaágai rámutassanak az öröm és vígasság tiszta forrására. Jöjj, Uram, és a nagyhéten mutasd meg újra, hogy szeretni csak tettekkel lehet, hogy a rosszat csak jóval, a gonoszságot szelídséggel lehet legyőzni, és igazi győzelem szenvedés nélkül nem létezik. Jöjj, Uram, vonulj be szamárháton, hogy újra tanuljuk: nem az számít, hogy mivel, hanem az a fontos, aki jön. Jöjj, Uram, oly közel hozzánk, hogy tekintetedben önmagunkra találjuk! Jöjj be, Uram, hogy életünk nagyheteiben soha se maradjunk egyedül! Jöjj, Uram, hogy az életünk nagypéntekjét is átjárja a Te szereteted! 

S Ő jön, tudja, mi vár rá, mégis jön. Ott és akkor, itt és most. „Hozsanna Dávid fiának! Áldott, aki az Úr nevében jön! Hozsanna a magasságban!” 

Nyissátok a város kapuit, nyissátok a szívetek kapuit!

Szöveg: Szabó Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye