A mester érintése – közösségi házat szenteltek Nyírgelsén

A nyírgelsei görögkatolikus templom szomszédságában áll egy épület, ma közösségi házként használják az egyházközség és a település tagjai, de mindig is a közösség szolgálatában állt. Százötven évvel ezelőtt egytantermes görögkatolikus iskola működött benne, a háború után azonban már nem maradhatott egyházi fenntartásban. 1996-os visszaigénylése után tíz évvel újra az egyház birtokába került. Egy ideig a védőnői szolgálat telephelyként, a templom felújítása idején misézőhelyszínként használták. A tavaly év végére befejezett felújítás után immár az egyházközség, de a település minden lakosa számára is használható közösségi ház lett belőle.

Megszentelésére Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspököt kérte fel a helyi parókus atya, Kerékgyártó András. Április 24-én, Tamás vasárnapján ünnepelték meg átadását. 

A húsvét utáni időszak az örömnek és az ünnepnek az ideje, de ahogyan azt az evangéliumban is olvasták ezen a vasárnapon: a tanítványoknak is szüksége volt Jézus Krisztus megerősítésére – erről beszélt Ábel püspök atya prédikációjában.

„A tanítványok látták a mestert megkínozni, eltemetni és nehéz volt elhinniük, hogy mégis él, hogy feltámadt. Erre az üzenetre mindenkinek szüksége van, hogy az Úristen időről időre megerősítsen minket, mint Tamást egy érintés által, hogy mi is higgyünk.”

„A mester érintése” – jelölte meg az ünnep mottóját a főpásztor.

„Nem Tamás hozzáállásán van a hangsúly, hanem azon, hogy Jézus megérinti az ő szívét, megtiszteli őt. Nem baj, hogy kérdések fogalmazódnak meg bennünk, üzeni ezzel Jézus, bátran tegyük fel kérdéseinket. Nem baj, ha nem értünk dolgokat, forduljunk hozzá bizalommal, majd ő segít” – magyarázta a krisztusi cselekedet jelentőségét.

Ábel atya több történetet is elmesélt, melyek megvilágították szavait: egy öreg hegedűről, mely mindaddig értéktelennek tetszett az azt megvásárolni akarók előtt, amíg egy művész, egy mester fel nem hangolta és el nem játszott rajta egy dallamot. A hegedű a mester érintésétől lett értékes, mint ahogyan Tamás apostol hozzáállása is a mester érintésétől lett az. Nekünk is erre van szükségünk: van, amikor a hívek jelenléte, van, hogy egy orvos gyógyítása, vagy az Ukrajnából menekülőknek adott ölelés válik ilyen megerősítő érintéssé – s kifejtette ezeket egy-egy példán keresztül.  

A közösségi ház szentelése is így válhat a mester érintésévé – folytatta a sort erre az ünnepre vonatkoztatva: „akik oda betérnek, hátha felismerik: amikor bajban vagyunk, számíthatunk a mesterre, mert az ő érintése az, ami képes az értéktelent, a fájdalmasat, a gyengét is értékessé tenni.”

„Mindannyiunkat arra hív a feltámadott Krisztus, hogy mi legyünk azok, akik az ő érintését, azaz az ő biztató szeretetét, tetteinek jelentőségét továbbítjuk mások felé – mindennek a hétköznapokban való megvalósítására hívta testvéreit. Mi, akik hazamegyünk a templomból, legyünk a Mester érintése, hogy Jézus Krisztus rajtunk, keresztényeken keresztül tudjon másokat is megérinteni.”

Ne a körülményeken, a hogyanokon gondolkozzunk, hanem merjük elhinni, hogy „Krisztus általam képes és akar is segíteni” – fogalmazta meg az üzenetet. 

„Ahogyan Tamáson keresztül annyi emberen tudott segíteni, ugyanúgy minket is, akik Tamáshoz hasonlóan kételkedőek, botladozóak, hitetlenek vagyunk, megerősít szeretetével, hogy rajtunk keresztül segítsen, érintésünk által másokat is megerősítsünk.”

A Szent Liturgia után a papság a hívekkel közösen vonult a közösségi házhoz, melyet Ábel püspök atya szentelt olajjal megkent, a házigazda, Kerékgyártó András atya megtömjénezett és Kiss Zsolt esperes-parókus atya szentelt vízzel meghintett.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye