Gábor Sarbak received this year's Pro Cultura Christiana award of the Bishops' Conference

A szűk körű ünnepségen Veres András köszöntötte az ünnepeltet, hangsúlyozva, hogy Sarbak Gábor irodalmi tudásával és történészi képességeivel már sok éve szolgálatára van az Egyháznak, ami már nemcsak egyházi berkeken belül, hanem szélesebb körben is ismert. A főpásztor hozzátette, örül, hogy a kitüntetést olyan valakinek adhatja át, aki a keresztény értékrendet a társadalom számára is meg tudja jeleníteni a munkájával. Rámutatott, hogy Sarbak Gábor a Szent István Társulat és a Szent István Akadémia segítségével olyan szolgálatot tud végezni az egész magyar egyháznak, amelyre tudományos színvonala miatt is méltán fölfigyelhetnek a társadalom nem vallásos tagjai is.

Fritzné Tőkés Éva, az MKPK sajtóreferense olvasta fel Sarbak Gábor méltatását.

Sarbak Gábor irodalomtörténész, kodikológus 1955. július 27-én Pécsett született. 1973-ban érettségizett a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban, majd 1979-ben görög–latin szakon végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetemen.

1978-ban a Mezey László által alapított Fragmenta codicum kutatócsoport (utóbb MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport) munkatársa lett, amelynek irányítását 2017 júliusában vette át az Országos Széchényi Könyvtár osztályvezetőjeként. A kutatócsoport a magyarországi világi és egyházi könyvtárakban őrzött kódexek és kódextöredékek feldolgozását és katalógusokban való közzétételét tartja fő feladatának.

Sarbak Gábor 1987-ben egyetemi doktori címet, 1994-ben kandidátusi és 2015-ben MTA-doktori fokozatot szerzett.

1996-tól a Szent István Társulat elnöke lett, 2006-ban a pálos rend fölvette konfráterei sorába, 2016-ban megválasztották a Szent István Akadémia másodelnökének.

Egyháztörténészként kutatási témái: a középkori latin kódexek és kódextöredékek Magyarországon, valamint a paleográfia, de személyes tudományos érdeklődése elsősorban a pálos rend 1786 előtti irodalmi emlékeire és ezeken keresztül a rendi életre, a rend történetére irányul. Kutatóutakon járt Bécsben, a Vatikáni Könyvtárban, Prágában, Münchenben, Częstochowában. A göttweigi bencés kolostor könyvtárában számos pálos eredetű kéziratot és ősnyomtatványt sikerült azonosítania, amelyeket a pálos rend feloszlatása előtt a közeli Ranna kolostorban őriztek.

1996-ban részt vett a Weingartenben tartott nemzetközi pálos konferencia tanulmánykötetének szerkesztésében. 2003-ban Hadnagy Bálint 1511-ben kiadott mirákulumgyűjteményét fordította le magyarra és jelentette meg kritikai kiadásban latin szöveggel együtt, amely kötethez bevezető tanulmányt is írt.

2006-ban Piliscsabán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán megszervezte a VII. Nemzetközi Pálos Rendtörténeti Konferenciát, melynek anyagát a Művelődéstörténeti Műhely Rendtörténeti Konferenciák című sorozatában jelentette meg.

Szerzőként vagy szerkesztőként több mint kétszáz publikáció fűződik nevéhez. Szerkesztője többek között az 1999 óta megjelenő Középkori keresztény írók című sorozatnak.

Tudományos kutatómunkája mellett oktatással is foglalkozott: az ELTE Könyvtártudományi Tanszékén tanított, az Eötvös József Collegiumban középkori latin szövegolvasási gyakorlatot tartott, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Klasszika-filológia Intézetében középkori latin irodalomtörténetet tanított 1997 és 1999 között.

Sarbak Gábor nemcsak tudós, hanem tiszteletben álló családapa, nagyapa, akit kollégái és barátai is önzetlennek és segítőkésznek tartanak, aki mindenkinek örömmel segít akár szakmai kérdésekben, akár az élet más területein.

Sarbak Gábor köszönőbeszédében elmondta: nagy meglepetés számára a díj, nem számított rá. Bár a középkori szerzőkhöz hasonlóan úgy érzi, hogy pályafutása nem az ő érdeméből történt, ahogy végignézett a polcán „porosodó” saját dolgain, úgy érzete, azért tényleg „valami előbukkant a mélyből, és ezért az Úristennek tartozom köszönettel”, másodsorban pedig családjának, feleségének. Köszönetet mondott Mezey Lászlónak, aki a latin szakszövegolvasáson keresztül hatalmas ablakot nyitott a számára.

A díjazott kitért a pálos konfráterségre is. Ezt lelkiismeretben kötelező életesszenciának tartja, amelyet nem lehet kitörölni, és gyakorlatilag minden tevékenységét meghatározza. Elmondta, hogy a Szent István Társulatnak nagyon sokat köszönhet, nemcsak könyvszerkesztést és tipográfiát tanult ott, hanem ezek emberi vonatkozásait is, például hogy miként kell a szerzőkkel kapcsolatot tartani.

Forrás: Magyar Kurír, szöveg: Agonás Szonja, fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír

Nyíregyházi Egyházmegye