Továbbra is számítanak az önkéntesek munkájára a magyar–ukrán határon

Dr. Oláh Tamás és kollégái a barabási határhoz közel, a település művelődési központjában kialakított bázison teljesítenek szolgálatot. Február közepén naponta 200-300 ember is megfordult itt, mostanra ez a szám lecsökkent, de a menekültellátás attól még folyamatos.

- Kevesen vagyunk egy műszakban, mindössze 1-2 hivatásos karitász-dolgozó tud szolgálatot teljesíteni, hozzájuk osztják be az önkénteseket, akikből 15-20 főre volt szükség kezdetben, most elegendő 8-10 is. Ahogy távolodunk a háború kitörésétől, ugyan csökken a menekültek száma, de ez nem azt jelenti, hogy nem fognak érkezni a jövőben is, csak most az ott élők kivárnak a maradást vagy elindulást illetően – mesélte kérdésünkre az igazgató.

Mint mondta képtelenség lenne jó szándékú segítők nélkül dolgozniuk, akiknek főként az a feladatuk, hogy szállást, élelmet biztosítsanak a menekülteknek, de egyéb, például a továbbutazásuk kapcsán felmerülő problémákban is közreműködjenek. Az adományok szortírozása, rendszerezése és a segítőpontok tisztántartása szintén rájuk hárul. Oláh Tamás szerint egy önkéntesnek nemcsak talpraesettnek kell lenni, hanem empatikusnak is, hiszen akik a frontról, – Kijev, Szumi, Mariupol, Harkov – több napos út után érkeznek meg kifejezetten zaklatottak, kiszolgáltatottak, kimerültek, így fontos, hogy türelmesek legyenek velük a segítőpontokon. A tapasztalat az, hogy minden önkéntes együttérző és senkinek nem kell kétszer elmondani mi a feladat. Talán ennek is köszönhető, hogy a bajba jutottak egészen hamar biztonságban érzik magukat Magyarországon.    

Most nem annyira feszített a tempó, de mivel a Karitász 24 órában látja el a szolgálatot, ezért mindenképpen kell a plusz erő. A legszerencsésebb az, ha valaki több napot, több szolgálatot tud vállalni a határon.

Olvassa el a teljes cikket IDE kattintva!

Szöveg: H Varga Eszter/Hajdúdorogi Főegyházmegye, fotó: Nyíregyházi Egyházmegyei Karitász

Nyíregyházi Egyházmegye