Mikor? Most! – ifjúsági imaest Lélekre hangolva

A közös étkezés után a megjelent nyolcvan fiatalt (a megye számos településéről és egy határon túli résztvevővel) Grunda Dávid atya, a nagykállói Korányi Frigyes Görögkatolikus Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium lelki igazgatója ismerkedős játékaival hozta oldottabb hangulatba, majd a lemenő nappal megvilágított kegytemplom árnyékában óriáskörbe állva imádkoztak, és Szocska A. Ábel megyéspüspök atya áldásával indultak el a Boldogságok útjának egy majd’ nyolc kilométeres szakaszán. A főpásztor maga is a fiatal zarándokok közé állt, s az út során rendelkezésére állt bárkinek, aki egy lelki beszélgetésre megszólította őt.

Az erdőkön, mezőkön keresztül vezető út hat állomása során négy elmélkedést is hallhattak a jelenlévők: Erdei Tamás vásárosnaményi parókus, Kocsis Dániel ifjúságpasztorációs referens atya gondolatait és az egyik vásárosnaményi fiatal tanúságtételét az egyes erdei állomásokon, Sütőné Görgényi Mónika mentálhigiénés szakember szavait a megérkezés után, a kegytemplomban.  

A zarándokok alkonyi derengésben és kellemes időben kezdték meg fáklyás-lámpás gyaloglásukat, és éjjeli sötétségben, viharos széllökésekkel kísérve léptek be a bazilikába. 

Az erdei utak sötétjében mécsestől mécsesig keresték önmagukat és az Istent a jelennek a pillanataiban. Erre buzdították őket az elmélkedők is az imaest mottójából, a Mikor? kérdésből kiindulva.

Az eddigi egyházmegyei imaestek tematikáiban egy-egy kérdőszó volt a mozgatórugó: a miért, kivel, hogyan kérdésekre az Istennel való kapcsolatra, az imádkozásra, a hitre és a vallásosságra vonatkozóan keresték a választ. Erdei Tamás atya május 27-én a „mikor” kérdésre hat válaszlehetőséggel állt elő a fiatalok számára. Megvizsgálta az elodázó választ: később, hiszen fiatalokként azt hihetjük, ráérünk; beszélt a lehetőségeket eltaszító „sohákról”, valamint arról, mi történik, amikor nagy baj ér minket, vagy hogyan viselkedünk, mikor „jól megy a szekér”.

„Vallásosság, hit, ima – mikor? – Mindig. Egy válasz, mely az egyháznak az ősi tanítása is. Szüntelenül imádkozzatok” – idézte fel Jézus szavait a lelkipásztor. „Azzal a pillanattal, ahogy felébredtél, ahogy levegőt veszel – minden lépésetek legyen imádság! S imádkozni örömteli dolog.” A legmegfelelőbb válasz a kérdésre mégsem ez, hanem a „most”, hiszen ebben a pillanatban hív az Isten. 

A kegytemplomban a könnyező Szűzanya képe előtt mécsesekkel megvilágított Krisztus-ikon köré ültek le a zarándokok, ahol a Korányi Frigyes gimnázium tanulói, kiegészülve Mosolygó Tamás atyával zenei szolgálatot végeztek. A meditatív Taizé-énekek között Sütőné Görgényi Mónika beszélt.

Az életvezetés veszélyes csapdája, hogy külső tényezőktől várjuk problémáinkra a megoldást, miközben a jelen a legvalóságosabb része az életünknek. Jelenünk néha nagyon nehéz, küzdelmes és néha szép, boldog vagy egyszerre mindkettő, ez is rendben van. Isten olykor az általunk nem épp ideálisnak tartott körülmények között teszi a csodáit, hiszen Ő maga is egy sötét barlangistállóban született, nem fényes palotában – magyarázta a jelenlévőknek. Ez volt az a pillanat, amikor a templom falain kívül tomboló szélvihar miatt elsötétült az utca, a kegytemplom minden világítóteste. A sötét barlangistállóvá változott kegytemplomban már csak a Krisztus-ikon hangulatmécsesei világítottak, átvéve azt a feladatot, hogy fényt adjanak a sötétben. A különös egyebesése a történteknek minden jelenlévőt érintették valahogyan.

Isteni csoda? A jelenvaló küzdelme? A lélek csöndje és sötétje Krisztus lámpásaival? Az imaest után megmaradó élményekre, s az azokból formálódó kérdésekre a jelenlévők közül immár ki-ki maga keresheti tovább a válaszokat.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye