Ereklyés ünnep és ereklyés áldás Rókahegyen

Csodálatos ünnepségen vehettek részt a Rókahegyi Görögkatolikus Templomban május 29-én az oda érkező hívek. Évfordulót ünnepeltünk! Annak emlékét, hogy egy esztendővel ezelőtt, 2021. május 30-án helyeztük el ünnepélyesen Szent István első, apostoli királyunk ereklyéjét a templomunkban. Ez a nap a római katolikus testvérek naptárában az 1083-as ünnepséget idézi. Akkor szerezte ugyanis vissza Szent László király Szent István csontjait és helyezte el a székesfehérvári bazilikában. Mi pedig egy éve őrizzük és tiszteljük a szent királyunk karjából való csontdarabot, amit Bécsből sikerült szerezni.

Az ünnepséget hosszas előkészület előzte meg. A májusi estéken az Istenszülő Szűz Máriát köszöntő Paraklisz szertartásában Szent István királyról szóltak az elmélkedések. Tervbe vettük, hogy – hagyományteremtő szándékkal – meghívjuk az ünnepre azokat az atyákat a híveikkel együtt, akiknek Szent István-templomuk van. Magyar görögkatolikus egyházunkban összesen három templomot szenteltek az ő tiszteletére: Nyírteleken, Tiszaadonyban (amely Aranyosapátihoz tartozik) és Rókahegyen (amely Sóstóhegynek a filiális temploma).

Nagy örömöt jelentett, hogy elfogadták a meghívásunkat, és így Gánicz Endre esperes és Kocsis István parókus atyák eljöttek a híveikkel együtt. Az is nagy öröm volt, hogy így teli lett a templomunk. Szinte egy „kisbúcsút” ünnepelhettünk.

Kocsis István atya nagyszerű prédikációjában egy „időutazásban” foglalta össze a közel 2000 évvel, 1700 évvel és 1000 évvel ezelőtti eseményeket. Az evangéliumban 2000 évvel ezelőtt Krisztus főpapi imája hangzik el az „övéiért”, akiket az Atya neki adott és egyben miértünk is, minden keresztényért. 1700 évvel ezelőtt az I. Niceai Zsinaton az atyák lerakták hitünk alapjait, melyek azóta megkérdőjelezhetetlenek, és irányt adnak az üdvösség felé vezető utunkhoz. 1000 éve pedig Szent István királyunk döntött a Kárpát-medencében élő magyarok sorsáról, a kereszténységről. Nemcsak államszervezetet hozott létre, meghozva sok kötelező érvényű rendeletet, hanem égi Édesanyánknak ajánlotta hazánkat, melynek köszönhetően maradtunk fenn több, mint 1000 éve. Tanítása végén lelkiismeretünk vizsgálatára buzdított: vajon életpéldánkkal, szavainkkal apostolkodunk-e szűkebb-tágabb környezetünkben?

A Szent Liturgia végén megtartottuk a körmenetet a szokásos evangéliumolvasásokkal, majd a himnuszok és éltetések után nem mindennapi eseményben részesülhettek az ünneplők: Szent István királyunk ereklyéjével kaptak áldást, ami az ünnepség megható csúcspontját jelentette.

Az ünnepség agapéval zárult, melynek során beszélgetésre is volt lehetőség. Adja Isten, hogy minél több hasonló lelki élményben legyen részünk!

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika

Nyíregyházi Egyházmegye