Krónika Szent István apostoli királyunk ereklyéjének a rókahegyi görögkatolikus templomba való megérkezéséről

Nagyszerű érzés tudni, hogy nemcsak a távoli budapesti templomban – a Szent István Bazilikában – van ereklyéje, a mindannyiunk által tisztelt szent jobb, hanem most már a mi piciny templomunkban is. Igaz, ez nem oly nagy, mint a szent jobb, de mégis igazi csontja a szent királyunknak.

1. Honnan jött az ötlet az ereklye megszerzéséhez?

Ennek több indoka is van. Az ötletet alapjában onnan kaptam, hogy amikor Ábel megyéspüspök úr megbízott a rókahegyi templom lelkipásztori ellátásával,[1] egyrészt azonnal megtapasztaltam, hogy ez egy aprócska közösség, amelynek a szokásosnál nagyobb szüksége van mennyei pártfogóra. A második indíttatást onnan kaptam, hogy amikor beléptem a templomba, rögtön megláttam a csókolóállványon egy Szent István-ikont. Eredeti ikon, értékes, kézzel festett, ám bolgár eredetű képről volt szó. Azonnal felmerült bennem, hogy nem kellene „idegen földre” kalandoznunk, jó lenne saját és igazi magyar ikon (ami azóta már van is a templomunkban,[2] mégpedig az igazi helyén, a „stilizált ikonosztázion” jobb oldalán). S ehhez társult kisvártatva a gondolat, hogy lehetne igazi ereklyénk is. Volt egy harmadik ihlet is, mégpedig szintén a kezdet kezdetén: az, hogy kevés olyan templom van a magyar görögkatolikus egyházban, amelynek Szent István király a védőszentje. S ha már így van, akkor a mi templomunknak adjunk nagyobb megbecsülést az által, hogy igazi ereklyét őrzünk benne a patrónusunktól.

2. Melyek a Szent István tiszteletére szentelt templomok?

Szerencsére az egyházmegyei sematizmusok kezdettől fogva feltüntetik azt, hogy az egyes egyházközségekben, illetve filiákban mikor építették a templomot, valamint azt is, hogy milyen szent vagy ünnep tiszteletére szentelték fel őket. Nos, már 1999-ben készítettem egy gyűjteményt ezekből az adatokból az egyházmegyei szertartási utasítás függelékébe, ami 2000-ben jelent meg,[3] hogy mindenki könnyedén megtalálja, hol, milyen búcsút tartanak. Így tehát könnyű volt felfedezni az adatok között, hogy a magyar görögkatolikus egyházban mindössze három templom viseli Szent István király titulusát.

Magam is meglepődve tapasztaltam, hogy mind a három Szent István király tiszteletére szentelt templom a jelenlegi nyíregyházi egyházmegyéhez tartozik.

Ezek közül az első – időrendben is – a tiszaadonyi templomunk. Igazi, szép, impozáns templom. A három közül ez a legrégebbi, mert a hajdúdorogi egyházmegye megalapítása előtt, 1907. augusztus 20-án szentelték föl. „Így az első olyan görögkatolikus templom lett, amelynek magyar szent a patrónusa”.[4]

A második templom eredetileg iskolakápolnának készült Nyírtelken. A közösség a nyíregyházi egyházközség filiája volt. A nyírtelki hívek 1941-ben kezdtek iskolának és kápolnának alkalmas épületet építeni. Ám, miután felépült, csak rövid ideig használhatták, mert 1950-ben államosították. Csak 1994-ben kapták vissza az épületet, melyet több éves munkával tudtak templommá alakítani, ugyanis a kommunista időkben mozi, könyvtár és óvoda működött benne. A fel-, illetve újraszentelése 1997. augusztus 20-án történt.[5]

Így jutunk el a harmadikhoz, a mi kis templomunkhoz. Ez csaknem harminc éve épült, szinte azt lehet mondani, hogy magánkezdeményezésből. Az akkori politikai és egyházpolitikai körülmények között az önerőn kívül nem is számíthattak semmi támogatásra. Mégis megépült, és Szent István királyunk lett a patrónusa.[6] A közösség jelenleg a sóstóhelyi egyházközség filiája. A sematizmus csupán ennyit ír róla: „A parókiához tartozik az 1990-es években épült rókahegyi görögkatolikus templom is”.[7] Ám érdekes, hogy maga az anyaegyházközség jóval fiatalabb, 2002-ben alakult, a paróchia alagsorában létesített kápolna pedig 2011-ben lett felszentelve. Tehát a filia régebbi az anyaegyházközségnél!

Érdekes, hogy a metropóliai sematizmus kápolnaként említi,[8] ám ennek ellenére valóságos templomról van szó Rókahegyen.[9]

3. Hogyan sikerült végül valódi Szent István-ereklyét szerezni a templomba?

Meglehetősen kalandos története van ennek. Nem volt egyszerű. Pénzért ugyanis nem lehet ereklyét vásárolni, hanem csak külön engedély alapján lehet megszerezni. Erről az egyházi törvénykönyvünk is rendelkezik.[10]

4. Mégis, hogyan sikerült hozzájutni?

Az első gondolatom, illetve szándékom az volt, hogy Erdő Péter bíboros úrhoz fordulok, tőle kérek ereklyét. Szándékomat Ternyák Csaba egri érsek úr is erősítette, akivel együtt tanultunk Budapesten, s később is barátságos viszonyban maradtunk. Így 2019. május 23-án Erdő Péter bíborosnak írtam egy levelet, melyben kértem tőle egy Szent István-ereklyét. Megtehettem ezt, mert őt is barátomnak tudhatom: ismertük egymást a Budapesti Központi Szemináriumból, majd Rómában egy ideig együtt voltunk ösztöndíjasok. Indoklásomban az szerepelt, hogy „próbálom a parányi közösséget építgetni, s hitem szerint nagy előnyt jelentene, ha szent királyunk közvetlen pártfogását is megélhetnénk a templomunkban”.[11]

Ennek fényében kissé elszomorodtam, amikor a következőt válaszolta: „Sajnálattal tájékoztatom, hogy Szent István királytól elsődleges ereklyét nem tudunk biztosítani. Amennyiben megfelel, másodlatos, érintéses ereklyét tudunk adni a közösség számára”.[12]

Ekkor arra gondoltam, hogy ha valóban nem jut nekünk eredeti csontereklye, akkor jó lesz legalább a „másodlagos”, vagyis az érintéses ereklye. Megírtam tehát azonnal neki: „Legyen szabad ezúton megköszönnöm Eminenciád fenti számú tájékoztató levelét. Rókahegyi közösségemmel együtt reméltük, hogy kaphatunk Szent István királyunktól bármily parányi eredeti ereklyét – Csaba érsek is élesztette reményünket –, ám ha ez nem lehetséges, megragadnánk a lehetőséget egy másodlagos ereklye kérésére”.[13]

A bíboros válaszáig eltelt egy jó idő, amit reménykedve töltöttem, hogy nem feledkezett meg ügyünkről. Ám a nyári hónapok elteltével megérkezett válasz, október 18-ai keltezéssel. Ebben megismételte, hogy az illetékesek megkérdezése után elsődleges Szent István-ereklyét nem tud biztosítani, de ha megfelel, másodlagost igen. S ezért – teljes jó szándékkal – írta a következőket: „Amennyiben ez a másodlagos ereklye elfogadható, kérem, hogy szíveskedjen felvenni a kapcsolatot Ft. Szerencsés Zsolt tb. kanonok, esperes, plébános úrral […] aki segítségére lesz Főtisztelendőségednek”.[14] Azonnal megköszöntem ezt a készséges segítséget, s a levél kézhez vétele után azonnal – október 31-én – írtam a kanonoknak: „Erdő Péter bíboros úr arról tájékoztatott, hogy Főtisztelendőséged segítségünkre lesz egy Szent István-ereklye megszerzésében”.[15]Arról nem szóltam, hogy milyen ereklyét kérek, reménykedve abban, hogy mégiscsak lesz számunkra elsődleges ereklye. Indokom ugyanaz volt, mint az előzőekben, tehát egyrészt az, hogy kicsiny a közösségünk, másrészt pedig az, hogy kevés Szent István tiszteletére szentelt templomunk van, s egyikben sem tudok ereklyéről.

Szerencsés kanonok nem levélben válaszolt, hanem telefonon felhívott, és megerősítette, hogy az esztergomi főegyházmegyében valóban nincs több elsődleges Szent István-ereklye. Érintett ereklyét azonban tényleg tud adni. Viszont ugyanakkor „megsúgott” egy jónak ígérkező lehetőséget.

5. Mi volt ez a jónak tűnő lehetőség?

Szerencsés Zoltán kanonok megkérdezte, hogy miért nem fordulok a bécsi főegyházmegyéhez. Tudomása szerint ott nagy csontereklyéje van Szent Istvánnak, amiből már adtak is valakinek.

Nos, nem haboztam, írtam egy német nyelvű levelet Christoph Schönborn bíboros úrnak. Megírtam neki, hogy a négy évtizedes teológiai tanári munkám mellett soha nem szakadtam el a lelkipásztori munkától. S hogy a jószándékát megragadjam, arra is hivatkoztam, hogy tíz évig dolgoztam a vatikáni Nemzetközi Teológiai Bizottságban, ahol ő elődöm volt. Indoklásomban felhoztam, hogy a kicsiny közösségünk további építése és összetartása érdekében nagyon jó lenne, ha Szent István királyunktól lenne ereklye a templomunkban. Sajnos, Erdő Péter bíboros úr nem tudott ilyet biztosítani, ezért kérem bizalommal az ő segítségét.[16]

Érdekes a bíborosok, illetve irodájuk eljárásmódja! Schönborn bíboros kiadta a kérésemet Erwin Rathkolb testvérnek, és ő maga nem is válaszolt, amit pedig Erdő Péter megtett. További érdekesség, hogy a további levelezésünk a Bruder kérésére teljesen elektronikus formában történt, míg az esztergomi kanonokkal telefonon keresztül értekeztünk. Nos, Erwin testvér 2019. november 21-én megírta, hogy a bíboros őt bízta meg az ügyünk intézésével, mert a főegyházmegyében ő az ereklyék kezelésének megbízottja. Nagy örömömre szolgált, hogy megnyílt a lehetőség valódi Szent István-ereklye megszerzésére. Csupán az volt a kérdése, hogy milyen formában kívánjuk: kis kapszulában az oltárhoz, vagy nagy ereklyetartóban, hogy a hívek is lássák és kifejezhessék előtte a tiszteletüket.[17] Megköszöntem gyors válaszát, s megírtam, hogy nem oltárba, hanem a hívek nyilvános tiszteletéhez kérjük az ereklyét, ezért nagyon örülnénk, ha díszes ereklyetartóban kapnánk meg.[18]

6. Meghallgatásra talált a kérés. Mik voltak a további teendők?

A Bruder hamar válaszolt, és már meg is írta az elkészítendő ereklyetartó méretét: magassága 23 cm, szélesség 3,5 cm az ereklyét befogadó rész 4 cm. Jelezte, hogy egy bizonyos időre szükség van, míg elkészül. Amint készen lesz, Schönborn bíboros tanúsítványát is megszerzi hozzá.[19] November 24-ei válaszomban pedig köszönettel jeleztem, hogy minden jó lesz így.[20]

7. Mi az ereklye megszerzésének további krónikája?

Mivel november vége óta nem kis idő telt el, újra jelentkeztem Rathkolb testvérnél, hiszen már új esztendőt kezdtünk. Így tehát 2020. január 17-én csak négy szót írtam németül a Brudernek: „Nagy türelmem van”.[21] Erre azonban nem kaptam választ.

Ismét eltelt egy bizonyos idő, s 2020. március 6-án áldott nagyböjtöt kívántam a Brudernek, érdeklődve az ereklye iránt.[22] Erre sem jött válasz. Igaz, ekkor a vírus már javában tombolt, s nem kímélte Bécset sem.

Végül 2020. augusztus 17-én a Bruder jelezte, hogy folyamatban van az ereklyetartó elkészítése, bár a világjárvány lassította azt. Jelezte továbbá, hogy várja a bíboros hitelesítő iratát, s majd jelentkezik, ha minden készen lesz,[23] amire csak röviden válaszoltam, minden jót kívánva.[24]

Ezek után nem kellett olyan hosszú időnek eltelnie, s 2020. szeptember 9-én a Bruder jelezte, hogy „elkészült az ereklyetartó”, már csak a hitelesítő bizonylat elkészíttetése van hátra. Ehhez szükséges, hogy megadjam a templomunk pontos nevét, hogy a bíboros ennek megfelelően tudja kiadni a tanúsítványt.[25] Azonnal válaszoltam, s megadtam a kért adatot: Szent István templom, Nyíregyháza-Rókahegy.[26] Ő is azonnal válaszolt, kifejezve reményét, hogy hamarosan még jobb hírekkel szolgálhat.[27]

November elején újra jelentkeztem a Brudernél – nem várva meg az övét –, s kifejeztem reményemet, hogy minden rendben van.[28] Ő pedig azonnal válaszolt, a legjobb hírekkel: „Végre elkészült a magyarországi Szent István király ereklyéjét hordozó ereklyetartó… A Szent István ereklye hitelességét igazoló irat is készen áll az elszállításra. Kérem, írja meg, mikor tud érte eljönni”.[29] Visszaírtam neki, hogy a vírus, a világjárvány nem utazom Bécsbe, de az unokahúgom, aki megbízható személy, oda jár óvónőként dolgozni, és el tudja nekem hozni.[30]

8. Bécsből Sopronba

Ezek után megszerveztem a szállítást. Az unokahúgom, Belme Beáta felvette a kapcsolatot Bruder Erwinnel, és átvette tőle Bécsben az ereklyét, hogy elhozza Sopronba. Ezek után a testvér 2020. november 11-én jelezte, hogy az ereklye „úton van”. Kérte, hogy az ünnepélyes elhelyezésről készített fényképekből küldjek majd neki is.[31] Magyarországi Szent István király ereklyéje tehát november 11-én Magyarországra érkezett! Egyelőre még csak Sopronba. Megköszöntem a testvér összes fáradozását, munkáját, jóságát, és sajnálattal jeleztem, hogy fényképeket majd csak akkor tudok küldeni, ha a templomban nagyobb számú hívő jelenlétében tudunk ünnepséget tartani a vírusveszély elmúltával.[32]

Sopronban másnap Veronika lányomék vették át az ereklyét, hogy majd továbbítsák azt Nyíregyházára. A Bruder küldött még egy másik elektronikus levelet is aznap este, s benne azt jelezte, hogy az ereklyetartó száz euróba került. Kéri ennek az összegnek az eljuttatását őhozzá.[33]Természetesen nem magáért az ereklyéért kellett fizetni, ugyanis pénzért nem szabad árulni,[34] hanem a díszes monstranciáért, az ereklyetartóért.

9. Sopronból Budapestre

Személyes szállításról kívántam a továbbiakban is gondoskodni: egy ereklyét mégsem illik postára adni. Egy kis töprengés után eszembe jutott, hogy Sopronból vonattal lehetne Budapestre hozni. Tudtam, hogy Veronika lányomék ismernek egy olyan mozdonyvezetőt, aki megbízható, mert a templomi zenekarukban gitározik. Nos, őt kérték meg a szállításra. Jómagam pedig a budapesti diakónusunkat, Kaskötő Miklóst kértem meg, hogy az egyeztetett időben, amikor a vonat beérkezik a Keleti pályaudvarra, vegye át a mozdonyvezetőtől a csomagot. Ő, illetve a felesége szívesen vállalkozott rá. Így kézből kézbe került az ereklye.[35] Már csak az volt hátra, hogy Szent István ereklyéje Nyíregyházára jusson.

10. Budapestről Nyíregyházára

Az egész szállítás folyamán talán a legnagyobb gondot az útnak ez a szakasza jelentette. Továbbra is az volt a szándékom, hogy egyrészt személyes szállítás legyen, másrészt pedig az, hogy megbízható személy vállalja ezt a feladatot.

Végül sikerült a legmegbízhatóbb személyt megtalálni: a levelező listán keresztül maga Szocska A. Ábel megyéspüspökünk jelentkezett, hogy szívesen elhozza a csomagot Budapestről. Ekkor még nem fedtem fel, hogy valójában mit tartalmaz a csomag, így ő maga sem tudta, hogy mit szállít. Végül 2020. november 18-án nagy örömmel vehettem át a főiskolánk portáján a Szent István-ereklyét tartalmazó csomagot, benne Christoph Schönborn bécsi bíboros-érsek tanúsítványával. Három nap híján egy teljes esztendőbe került, míg Bécsből megérkezett az ereklye. De hála Istennek, megérkezett, és már csak a templomunkban való ünnepélyes elhelyezését kellett megszervezni. Ami végül 2021. május 30-án történt. A dátum megválasztása tudatos volt. Ugyanis 1083-ban Szent László király ugyanezen a napon helyezte el az általa visszaszerzett ereklyét Székesfehérváron, és azóta a római katolikus naptárban ez a dátum jelen van.

Szöveg: dr. Ivancsó István, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyháza Egygházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye