The Spirit transformed this stone block into a sanctuary, a throne of God - a new Greek Catholic church was consecrated in Nyíregyháza-Borbánya

Nyíregyháza egyik településrészén, Borbányán elindult templomépítés szakaszait 2020 tavasza óta figyelemmel kísérhette honlapunkon. A magasból kirajzolódó alaprajzról, az alapkő megszenteléséről, a kupola felhelyezéséről, a keresztek és a harang beemeléséről egy-egy riportban nyújtottunk tájékoztatást. 

2022. június 6-án a megépült templom felszentelése zajlott, olyan mérföldkő a közösség életében, melyre harminc évet vártak a borbányai görögkatolikusok, s amely bizonyára átalakítja későbbi vallásgyakorlásukat is.

A szentelési szertartás szónoka, Kocsis Fülöp érsek-metropolita atya pünkösd üzenetére reflektálva így fogalmazta ezt meg:

„e közösséget is a Lélek alakítja át, az emberi jószándék, összefogás elhatározása kevés, a Lélek erejénél fogva az Isten Szent Testének tagjaivá lesznek az ide betérők. [...] Ma azért imádkozunk, hogy ez az oltár sok embert alakítson át azzá, aki valójában. Lesznek, akik itt jönnek majd rá, miért teremtette őket az Isten, mi dolguk a világban.”

Ez az átalakulás volt a vezérfonala teljes prédikációjának is.

Beszédének elején a szentelési szertartás egyik utolsó mozzanatával világította meg tanítását: amikor a trikér, dikér (hármas és kettős gyertyatartó a püspöki áldáshoz) gyertyáról merítve meggyújtotta az oltáron és az előkészületi asztalon lévő gyertyákat, azt jelezte ezzel, csak egy tűz van, mely szétoszlik minden gyertyára, egy láng, mely leszáll ránk és szétoszlik, ahogy tette azt az apostolok fölött. S ahogyan a mécses átalakul, fényforrássá lesz, úgy váltak a tanulatlan tanítványokból világjáró apostolok, igehirdetők. Az oltáron a kenyér és a bor átalakul, átváltozik Krisztus testévé és vérévé: ekképpen alakít át minket a Szentlélek, de közben meghagy mindenkit saját egyéniségében, színességében.

A Lélek által válunk azzá, akik valójában vagyunk – folytatta tovább gondolatait Fülöp atya. Lélek nélkül az ember keresi, de nem találja önmagát. Az Isten segít azzá válnunk, akikké válnunk kell. Pünkösd ünnepe átalakít, mindenkit más és más módon, mégis mindenkit egyesítve. Mert egy tűz és egy Lélek van.

Így válhat ez a templomszentelés – magyarázta a főpásztor – az egész görögkatolikus egyház örömévé. Hiszen, ha az Isten fog mindannyiunkat össze, ha a Szentlélekkel együtt működünk, valóban nagy dolgokat tudunk véghez vinni.

A Lélek ereje átalakít és egyesít valamennyiünket. Nélküle a szépen megformált oltárasztal csak egy kődarab.

„A Lélek alakította át ezt a kőtömböt Isten szentélyévé, Isten trónjává: oltárrá tette, mint ahogy ez az épület is az Isten Szentlélekével válik templommá. Ezt a közösséget is a Lélek alakítja át, az emberi jószándék összefogás elhatározása kevés, a Lélek erejénél fogva Isten Szent Testének tagjaivá lesznek az ide betérők.”

A hierarcha emlékeztette a jelenlévőket a templom védőszentjének, Boldog Romzsa Tódor vértanúpüspöknek az életpéldájára, mely bátoríthat minket: „Nem tudjuk, mi vár ránk, de nem kell félnünk, mert az Isten kezében van minden. Akkor értjük meg mi a feladatunk, ha a Lélekkel élünk; a Lélek által azzá válhatunk, akivé Ő elgondolt minket, akár vértanúkká is” – mondta a metropolita.

Tódor püspök ereklyéjét ünnepi körmenetben vitték a templom elé, majd a templom körül, s a zárt templomajtón kívül és belül felhangzott a párbeszéd, mely megnyitotta a belső teret a papság és hívek számára.  

„– Emeljétek föl, fejedelmek, a ti kapuitokat, emelkedjetek föl, örök ajtók, hogy bemenjen a dicsőség királya.

– Ki ez a dicsőség királya?” 

A szertartás további részében a szentélyhez vonult a klérus, a püspök elhelyezte és lepecsételte az oltárasztalba illesztett ereklyét, majd lemosták, megkenték és felöltöztették a „vérontásnélküli áldozat” színhelyét, az oltárt. Müróval megkenték a falakat, szenteltvízzel meghintették és megtömjénezték azokat minden égtáj felé.

„Erősítsd meg, Urunk, e hajlékot!” – imádkozták egy másik helyen a templomszentelés során. Az imádságok és Lélek által templommá lett hajlék – az épület és a közösség egyaránt – tovább erősödött a szertartás végén a hála szavainak megformálásakor, majd később, a szeretetvendégségben. 

Dr. Janka György esperes-parókus atya köszöntőjében felsorolta mindazokat, akiknek valamilyen úton-módon hálás lehet ő és közössége, majd a templomépíttető parókus atya közbenjárását és munkáját is elismerve és megköszönve Ábel püspök atya díszes papi mellkeresztet ajándékozott György atyának.  

Az ünnepet megtisztelte jelenlétével és beszédet mondott dr. Szabó Tünde, az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna komplex fejlesztését koordináló kormánybiztos, országgyűlési képviselő, valamint Bajnay Kornél képviselő.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye