Ikonosztáziont szenteltek Kótajban

A hívek régi vágya teljesült ezzel a szenteléssel, hiszen sokan várták, hogy templomunk ikonosztázionja előtt mondhassák el imáikat.

Püspök atya prédikációjában arról beszélt, hogy az ikonosztázion egy nyitott Szentírás. Ahogy az apostolok Jézus szavait írásba foglalták, úgy később az egyház a Szentírás tanítását, Jézus életének eseményeit is megörökítette, de nem szavakkal, hanem ecsettel.

A képállvány elválasztja egymástól a szentélyt és a templomhajót, az eget és a földet. Így éljük mi az életünket a templomban ég és föld között. Minél távolabb vagyunk a földtől, annál közelebb az éghez. Minél jobban elmerülünk az Isten jelenlétében, annál távolabb vagyunk a földi élet bajaitól. Nemcsak dísz a templomban, hanem tanít is, s ezért meg kell tanulnunk az értelmezését, jelentőségét.

Püspök atya három ikont emelt ki beszédében:

Az Istenszülő születését, mely eszünkbe juttatja Joákim és Anna alázatos kérését. Ma is sok családban nehezen jön a gyermek, ezért hozzájuk hasonló állhatatos és alázatos imádságra van szükség.

A mennybemenetel ikonját, mely felhívja a figyelmünket arra, hogy az élet több annál, amit mi megélünk. Jézus megmutatja, hogy ő fel akar emelni minket a mennybe, ezért életünk minden mozzanata az ég felé irányul, hiszen mindannyian odatartunk.

Végül az ikonosztázion tetején lévő keresztet. Mi általában szép kereszteket ábrázolunk. Az ikon üzenete, hogy Jézus mindenki keresztjét széppé tudja tenni.

Ezek a most megszentelt ikonok a későbbi nemzedékeknek is tudnak segíteni hitük megerősödésében. Jó lenne, ha otthonainkban is lenne egy-egy ikon, mely nemzedékről nemzedékre hirdetné, hogy mi keresztények vagyunk, hogy számunkra ezek az értékek fontosak, és ezeket nemcsak szóban, nemcsak tettben, hanem ikonok formájában is át tudjuk adni.

Szöveg: Szemán László, fotó: ifj. Szemán László

Nyíregyházi Egyházmegye