A templom maga is egy hitvallás és tanúságtétel Krisztusról – felújították az encsencsi görögkatolikus templomot

Ahogy Encsencsre érkezik az ember, még érezheti az egykori zsákfalu viszonylagos elszigeteltségét, körülzárva a nyírségi homokdombokkal, zöldellő erdőségekkel és megmunkált szántóföldekkel. 

A református többségű település jó néhány lelkes családja hitvalló módon ragaszkodik görögkatolikus vallásához. Ezt bizonyítja, ahogy a templom leromlott külső állapotán változtatni akaró parókus mellé álltak.

Felújtás előtti és utáni képek (fotó: Bárány Péter)

Az állami és egyházmegyei támogatás mellett ez a maroknyi encsencsi közösség rövid idő alatt felajánlotta a maga hozzájárulását a templom felújításához. Nem véletlen, hogy a szentelést követő köszönő szavaival így jellemezte híveit őszinte szeretettel a parókus, Bárány Péter atya: akár a csillagot is lehozzák, ha kell.

A nyírség eldugott szegletén a maguk módján kiáltják bele a világba Krisztus-hitüket. Így interpretálta prédikációjában Szocska A. Ábel megyéspüspök is a hívek aktivitását, segítségét, hiszen tanúságtevésük egyfajta megnyilvánulása az is, ahogy féltik, ápolják gondozzák a templomukat.

Erre a fajta tanúságtevésre azóta van példa Encsencsen, mióta a településen a görögkatolikusok jelenlétéről tudunk, az 1720-as első fatemplom építésétől számítva. Sokszor sokféleképp épült, szépült az itteni istenháza. 2022-re történetesen a teljes tetőszerkezet, a toronysisak, a harangtorony és a homlokzat is megújult. Ezt a teljes körű külső megújulást követte június 12-én a Szent Miklós püspök ereklyéinek Bariba való átszállításának emléknapjára keresztelt templom felszentelése, melyet Ábel püspök atya végzett. Az oltár körül főpásztora mellett szolgált ezen az ünnepen a házigazda, Bárány Péter parókus, Kiss Zsolt nyírbátori esperes-parókus, Ignácz András nyírlugosi parókus, Aranyics Arnold penészleki helyettes lelkész és Gánicz Tamás püspöki diakónus.

A főpásztor mindenszentek vasárnapján két evangéliumi tanításról beszélt, melyek az előttünk járó szentek, vértanúk és mindenszentek tanúságtételében is visszaköszönnek. 

Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. Mt10,32

Jézust sokféleképp lehet megvallani: családban, családból kilépve, a templomban, a papi hivatással, a szerzetesi élettel, vagy egyszerű ministránsként, kántorként – sorolta a főpásztor. „Krisztus megáldja annak az életét, aki megvallja őt.”

„Hitvallás és tanúságtétel Krisztusról egy templom is, nem mindegy, hogy mások számára mit üzen a település temploma vagy az útmenti keresztek: fontos-e az itt élőknek Isten háza, áldozatot vállalnak-e érte. Így válik Krisztus igéje hitvallássá egy településen egy megújult templom által.” 

Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mk8,34

Amikor életünkben minden rendben van, könnyű ezt a mondatot sajátunknak érezni – tért rá a másik evangéliumi tanítás értelmezésére. De hogyan éljük meg, amikor problémák adódnak? A nehézségre értelmetlen szenvedésként vagy keresztként gondolkodunk, amely valójában Istentől kapott feladat?

A keresztény ember keresztviseléséről a főpásztor így folytatta elmélkedését: Krisztus is megkapta a keresztet, s közülünk senki sem kerülheti el a keresztviselést, de az egyszerre szenvedést, feladatot és Isten áldását is magában hordozza.     

A lelki irodalmat idézve a szenvedés három okát a következőkben jelölte meg: a tetteink, bűneink következménye; valamely nagyobb rossztól óv meg minket vele az Úr, valamint arra hív vele az Isten, hogy tanúságot tegyünk általa hitünkről, példák legyünk.

A jelenlévők közül kiemelve néhány személyt, de a közösség egészére is tekintve buzdította további példaadásra a híveket, hogy „Krisztust megvallva éljék életüket”.

A hitvalló ünnepség után közös agapén találkozott a közösség a főpásztorral és a jelenlévő papokkal a templomkertben.

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye, előtte-utána fotók: Bárány Péter

Nyíregyházi Egyházmegye