Maradnak, és dolgozni is szeretnének – menekültek az egyházmegye pasztorálásában

Továbbra is elkél a segítség a határ mindkét oldalán. Dr. Oláh Tamással, a Nyíregyházi Egyházmegye Karitász igazgatójával pillantottunk be a nyíregyházi Szent Miklós Ház adományközpontjába. Mint megtudtuk, a segélyszervezet komplex munkája folytatódik Barabáson a Segítségponton, illetve számos munkatársuk és önkéntesük a megyében elszállásolt menekültekre figyel, segítik őket hivatalos ügyeik intézésében és álláskeresésben azokat, akik Magyarországon szeretnének maradni. 

Dr. Oláh Tamás az orosz–ukrán háború kirobbanása óta személyesen is részt vesz a barabási pont koordinációs munkájában, oszlopos tagja a kríziskezelésre felállított karitászcsoportnak. Elmondta, most már nem annyira megfeszített a tempó a határközeli faluban, mint a válság elején volt, de így is napi 24 órás szolgálatot teljesítenek, váltásban 20-25 fő dolgozik a ponton. Így bármikor felkészülten tudják fogadni, ha nagyobb tömegek érkeznének Ukrajnából. Az igazgató hozzáfűzte, Barabáson a logisztikai feladatok kaptak hangsúlyt, adományokat gyűjtenek és szállítanak a rászorulóknak. 

Várják a felajánlásokat 

– Három-négy naponta viszünk adományt Kárpátaljára, hogy biztosan oda jusson el a segítség, ahol szükség van rá, a határon túli görögkatolikus testvérközösségekkel tartjuk a kapcsolatot, illetve az odaát működő karitászszervezetekkel. A háborús övezetből menekülők jelentős része Kárpátalján húzza meg magát, ellátásukhoz legfőképp élelmiszerre van szükség – mutatott körbe az igazgató a nyíregyházi raktárban, ahol cukor, liszt, konzervek, tartós élelmiszerek sorakoztak. 

– Mindenki úgy segít, ahogyan tud. Van, aki önkéntes munkával, pénzbeli adománnyal, tárgyi felajánlásokkal – mondta az igazgató. Bár – mint kiderült –, a civilek kezdeti lelkesedése mostanra alábbhagyott, s valószínűleg a nyári szabadságok idején kissé elterelődik a figyelem a menekültekről, ezért „ésszel” kell elosztani a felajánlásokat. 
Dr. Oláh Tamás az elmúlt több mint 3 hónapban találkozott megható emberi sorsokkal, talpraesett édesanyákkal, zaklatott gyerekekkel. Úgy véli, egy önkéntesnek nemcsak rátermettnek kell lennie, hanem együttérzőnek is, munkatársaik jelesre vizsgáztak ebből is. 

Kijev, Szumi, Mariupol, Harkov – ezekben a városokban heves harcok dúltak, némelyikben jelenleg is fegyverek ropognak. Natasa 2 hónapja él Magyarországon, a Nyíregyházi Egyházmegye vette szárnyai alá, hozzá hasonlóan sok-sok családról gondoskodnak a megye különböző településein. 

Natasáék története különösen bonyolult. Az anyuka két gyerekkel, a nagyival, sógornőjével és annak másfél éves kislányával érkezett Magyarországra hetekkel ezelőtt, majd továbbutaztak Olaszországba. Hiába fogadta őket ismerős Nápolyban, mégis borzalmas körülmények közé keveredtek, egy alagsorban laktak a gyerekekkel, egyikük a hidegben meg is betegedett. Az Ukrajnában mérnökként dolgozó fiatal nő – mivel a harcok folytatódtak Szumi városában, ezért haza nem mehetett –, felvette újra a kapcsolatot a nyíregyházi görögkatolikusokkal, így került Nyíregyházára a hatfős család. 

Szállást és ellátást biztosít számukra a görögkatolikus szervezet, valamint Sütő Virág önkéntes személyében egy mérhetetlenül empatikus segítőt, aki szerdán épp állás­interjúra kísérte el Natasát. Sajnos nem sikerült munkát kapnia a fiatalasszonynak, az egyik nagy­áruházban takarítónak sem vették fel a nyelvi akadályok miatt, pedig egészen jól beszél angolul, mi is így kommunikáltunk vele. 

– Minden segítséget megkapunk, köszönjük a sok-sok gondoskodást. A legrosszabb, hogy úgy érzem, nem tudok semmit tenni a családomért. Telnek- múlnak a napok, és nem látjuk ennek a helyzetnek a végét. Két gyerekkel menekültem el otthonról, a 4 éves autista, őt a Csodavárba hordjuk fejlesztésre, a 12 éves online tanul, de azon vagyok, hogy találjunk neki is egy kisebb, családias iskolát. A gyerekeket le kell kötnünk valamivel. Már minden játszóteret felfedeztünk a környéken, nagyokat sétálunk a Bujtoson, ami jót tesz mindannyiunknak mentálisan is – jegyezte meg Natasa, akin látszott, hogy biztonságban tudja családját Nyíregyházán, de az otthon maradt férjén sokat töri a fejét. 

A karitászszervezet bútorokat, mosógépet vitt a család „átmeneti otthonába”, internetet biztosít a kétszobás lakásban. Ez utóbbi fontos volt Natasának a munkájához is, ugyanis a háború kitörése után egy ideig még home office-ban dolgozott egy kijevi cégnek, ám a vállalkozás fizetésképtelenné vált. Mindenképp munkát szeretne találni, s ahogyan fogalmazott, csak reménykedni tud, hogy mihamarabb rendeződik sorsuk. 

Forrás: szon.hu, szöveg: Kanalas Ottília/Kelet-Magyarország, fotó: Sipeki Péter

Nyíregyházi Egyházmegye