Nyereménykirándulás Fülöp atyával

Nagyon megörültünk mikor meghallottuk a csapatnevünket, illetve az első helyezés nevünkkel összefüggésben elhangzani. Átvettük a díjakat, gratuláltunk egymásnak, fotózkodtunk, majd elindultunk hazafelé, s talán mindannyiunk elkönyvelte ezt egy sikernek, egy jó élménynek. Ám ekkor még nem is sejtettük, hogy azokon a nyereményeken túl melyeket kaptunk, vár ránk még egy meglepetés: egy kirándulás Fülöp érsek atyával.

Ez csak pár nap múlva derült ki az iskolában, mikor Zsuzsa néni (Véghseőné Papp Zsuzsanna) megkérdezte az iskolában, mikor érünk rá a kirándulásra. Először nem tudtuk miről is van szó, de amikor tanárnő felvázolta, mire számíthatunk, nagyon megörültünk. Mert bizony nem mindennap adatik meg az embernek, hogy Fülöp atyával kiránduljon. Időpontegyeztetés után sikerült kijelölni a napot és a helyszínt is: június 4-e, Felvidék.

Mondanám, hogy már csak egyet kellett aludni, de ez nem így volt. Viszont ahogyan egyre közeledtünk a kirándulás napjához, egyre jobban izgultunk s egyre jobban vártuk az utazást. 

Szombaton kora reggel eléggé borús volt az idő, majd el is kezdett esni, de egy kis eső természetesen nem szegte kedvünket, és reggel 7 órakor elindultunk a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola parkolójából, s ahogy már korábban is említettem, utunk Felvidékre vezetett. Az út kezdetén elimádkoztuk az első imaórát. Menet közben a kis esőből, néha nagy eső lett, de volt olyan is amikor egyáltalán nem esett az eső. 

Amikor átértünk a határon, nemsokára megálltunk egy benzinkútnál, és megvártuk András atyát, aki Felvidéken szolgál áldozópapként és aki tulajdonképpen az idegenvezetőnk volt. 

Egy kis kalandos kitérő után elértünk az első fatemplomhoz, amely Uličské Krivé (Görbeszeg) község nevezetessége. Amikor beléptünk a templomba egy teljesen más miliő fogadott minket, nem olyan volt mintha egy kőtemplomba mentünk volna be. Valóban érzékelhető volt az a – mondhatni – különbség, melyre Fülöp atya az odaút során felhívta a figyelmünket. Érdekes, mert ezt a más hangulatot megmagyarázni nem lehet, talán megfoghatatlan – és ezért csodálatos. A templomról szóló rövid ismertető után körbejártuk a templomot, majd az ottani szolgálattevő kérésére elénekeltük a miatyánkot.

Az eső még továbbra is esett, de nekünk továbbra sem szegte kedvünket és elindultunk a következő állomásunk felé, Topoľa (Kistopolya) fatemplomához, amelyet – hasonlóan az előző templomhoz – Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek fel. A templomajtóban egy kedves úr várt bennünket, aki elmesélte nekünk a templom történetét, illetve be is mutatta azt, végül pedig a „Mélységes bölcsességgel” kezdetű tropárt énekeltük el. Ezután meghívást kaptunk egy reggelire. Az út mentén levő filagóriába leültünk, és pár perccel később érkezett is az ígért kávé, illetve húsfélék, ám ezeken felül kaptunk még frissen sütött házi kenyeret, kalácsot, és egy szláv specialitást, az ún. pirogot, amely házi túróval és egy kis medvehagymával volt töltve, s emellé még házilag készített tejfölt is felszolgáltak. A reggeliből tulajdonképpen ebéd lett, és egy jó hangulatú – és nem mellesleg nagyon ízletes ételekből álló – közös étkezés után folytattuk utunkat a harmadik s egyben utolsó állomásunk, Jalová(Jármos) Szent György fatemploma felé. Ez a templom eltért kicsit a többitől, ugyanis belülről már vakolva volt a fala, ám a fatemplom-miliő még mindig jelen volt. Itt is egy úr mutatta be nekünk a templomot, majd imádkoztunk egyet. Végül csuromvizesen, elázottan indultunk haza, ám megérte, hiszen az élményteli kirándulás kedves emlék marad számunkra. Köszönjük a lehetőséget Fülöp atyának, dr. Inátsy-Pap Ágnes tanárnőnek és minden szervezőnek! 

Szöveg: Apáti Nándor, fotó: magánarchívum

Nyíregyházi Egyházmegye