Nagyszülők és unokák zarándoklata

Helyünket megtalálni a világban nagyszülőként és unokaként sem megy egyszerűen. Hiszen a gyermek életében a családot tekintve sokáig első helyen áll a szülő. „Meg kell birkózni az érzéssel, hogy gyermekünk házasságkötésével a második helyre csúszunk, az unoka érkezésével pedig a harmadik helyet kell elfogadnunk.” Új a szerep, ami csodálatos, de elrontható például azzal, ha irányítani szeretne a nagyszülő. Tudomásul kell venni, hogy a fiatalok a saját életüket élik. Az a nagyszülő viselkedik okosan, aki szintén a saját életét éli. „Hitünket, egyházszeretetünket nem erőltethetjük az unokákra, de tudathatjuk vele/velük: én így élek, számomra ez fontos, engedd, hogy én így csináljam. A gyerekek kellően nyitottak arra, hogy a jó minta, a példa bevésődjék a szívükbe…

János atya nagyon gyakorlatiasan, személyes példákkal és élményekkel alátámasztva biztatta a zarándokokat, illetve mindazokat, akik az élő közvetítésbe kapcsolódva hallgatták őt, hogy legyenek bátrak, képviseljék saját értékrendjüket, legyenek ezáltal hitelesek unokáik szemében.

A 11 órai liturgiában Grunda János atya és Orosz István atya kérték Isten segítségét és áldását a nagyszülőkre és unokákra.

Szöveg és fotó: Orosz Rita/Máriapócs Nemzeti Kegyhely

Nyíregyházi Egyházmegye