Mészkőből faragták a Nyíregyháza-Örökösföldön található görögkatolikus templom új ikonosztázionját. Az ikonfalat Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök áldotta meg június 19-én.
Egyetlen hatalmas mészkőtömbből faragták ki a Nyíregyháza-örökösföldi görögkatolikus templom legújabb ékességét, az ikonosztáziont. A faragott képfalat ytong téglából épített falra rögzítették, melyet vastag, talajba fúrt csavarok és fémszerkezet tart a helyén. Ebbe helyezték be a már korábban meglévő négy alapképet, a tanító Krisztus, az Istenszülő, Szent Miklós és a címünnep, a Szentháromság ikonjait. Az elkészült ikonfalat a templom búcsúi ünnepén áldotta meg a főpásztor, Szocska A. Ábel megyéspüspök június 19-én.
„Az ég a földön kezdődik – erről beszél a lelki irodalom Jézus tanítására alapozva, aki úgy fogalmazott: »az Isten országa köztetek van« Lk17,21. De ez az ország szüntelen támadásnak van kitéve” – így kezdte prédikációját Ábel atya az ünnepi Szent Liturgián. Majd felelevenítette legutóbbi, Lembergben tett látogatását, ahol a katonák készenlétben álltak a város megvédésére. A légiriadó és a harangok egyszerre zúgtak fel – emlékezett.
A főpásztor a harci készültség fogalomrendszerével jellemezte a lelki élet és az egyház védelmét is: akár egy várost, körül kell bástyáznunk lelki életünket és az egyházat is. Ennek védőbástyái és menedékhelyei a templomok, a közösségi házak, az oktatási és szociális intézményeink, melyek arra hivatottak, hogy vigyázzanak a rájuk bízottakra.
Az ehhez megfelelő „fegyverzet” pedig az ikonok, ikonfalak, (és helyes ikontisztelet), a keresztek, a szertartások, s hogy ezeket hatékonyan tudjuk védelmünkre használni, ismerünk kell őket.
Ilyen módon a liturgián megáldott ikonosztázionra, azon belül is a címünnep ikonjára terelte a figyelmet, s az Andrej Rubljov által megfestett Szentháromság-ábrázolást követő ikon teológiáját és ikonográfiáját mutatta be a jelenlévőknek.
A három angyal Ábrahámnál tett látogatásából kibontakozó ikonon a Szentháromságot ismerhetjük meg, mely alapvető hitigazságokat is tükröz: a Szentháromságban létező Istenben hiszünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek (az ikonon a sajátos attribútumokkal ábrázolva). Közösséget fejeznek ki, s közösségük, melyben a Szentháromság létezik, tanít minket arra, hogy vigyázzunk a saját közösségeinkre is: legyen szó egyházközségi, munkahelyi, sport, családi vagy akár egyéb csoportokról, melyekben létezünk.
Meg kell becsülni azokat, főként az egyháziakat. A püspök atya örömét és őszinte háláját fejezte ki ennek a parókiának a tagjai felé, hogy áldozatot hoznak saját kötelékeikért, szinte saját erejükből építették fel a templomot, ikonosztáziont.
„Fontos a közösség ereje, – magyarázta – ahogy Jézus mondja: »ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük« Mt18,20 Az egyházközösség erősíti majd a többi közösséget, legyen az a család, a munkahely vagy bármely másik”.
Az ikonban foglalt további tanításról is beszélt, a három megjelenített alakról, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről és a középen elhelyezkedő áldozatról, mely Krisztus áldozata értünk. Ahogy az ikonok és az ünnepkörök tropárjai is magukban foglalják a hit igazságait, segítenek, hogy könnyebben tudjuk megélni a mindennapokat. A Szentháromság ikon arra is tanít, hogy a keresztény élet áldozattal jár, de az Úristen kedvesen fogadja az áldozatot és megvigasztal.
Beszéde végén visszautalt a nyitó gondolatra:
„Az ég a földön kezdődik, s nekünk itt, a földön ahhoz, hogy eljussunk az égbe, harcolnunk kell: lelki harcot kell vívni. De ebben a harcban nem vagyunk egyedül, mert a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek van velünk.”
Az ünnepségen tizenkét paptestvérével állt az oltár mellett a házigazda, Molnár Zoltán parókus atya, aki hálásan köszönte közösségének az áldozatos munkát, a melléállást a tervezéstől a kivitelezésen keresztül az ünnepnap megszervezéséig.
A búcsúi liturgia körmenettel és miroválással zárult, de a délutáni programokra is mindenkit jó szívvel marasztalt a közösség és szolgálattevője: ebéddel, innivalóval, ugrálóvárral, óriáscsúszdával, kézműves foglalkozással, csillámtetkóval és kötetlen beszélgetéssel tölthették a nap hátralévő részét a Szentháromság tér vendégei, kicsik és nagyok.
Molnár Zoltán parókus atya az ikonosztázion építési fázisairól a parókia közösségi oldalán rövid bejegyzésekkel tájékoztatta az érdeklődőket egy bő fél éven keresztül. S amikor a képállvány tetejére a kereszt került, az alábbi bejegyzést tette közzé:
„A kereszt az ikonosztázion legmagasabb pontja, a kereszt az élet legmagasabb pontja. Amikor feltárul valami mélység az élet titkából, annak mindig köze van a kereszthez. Amikor közeledek egy településhez, legelőször a falu templomának tornyát látom: útba igazít. Amikor megállok a templom ajtajában és felnézek, látom magam előtt a keresztet: jó helyen járok. Az életem is akkor van jó irányba állítva, ha fölötte magasodik a kereszt, rajta keresztül nyílik meg ugyanis előttem Isten országa. A kereszt egy ajtó. Amikor rá tekintek, mindig láthatom Isten szeretetét, és ezen az ajtón át Isten is lát engem.”
A hála szavainak megformálásakor a június 19-i ünnep végén Zoltán atya visszaemlékezett egy beszélgetésre, ahogyan olcsóbb és egyszerűbb megoldásként egy gipszkarton falat javasoltak neki, mondván: az is úgy nézne ki, mintha kőfal lenne.
Az atya válasza erre a következő volt: ne csak úgy nézzen ki, mintha az lenne. Legyen az, ami: legyen szép és értékes. Zoltán atya Ábel püspök imádságait kérte, hogy „ne csak ez az ikonosztázion legyen valódi, hanem a kereszténységünk is, mely áldozatvállalásból épül és éppen ezért drága.”
Az ikonosztázion készítésének egy fázisában mi is ellátogattunk a templomba, és Zoltán atyát kérdeztük. Hallgassa meg ezt a beszélgetést podcast csatornánkon!
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |