Az ég a földön kezdődik – ikonosztáziont szenteltek Nyíregyháza-Örökösföldön

Egyetlen hatalmas mészkőtömbből faragták ki a Nyíregyháza-örökösföldi görögkatolikus templom legújabb ékességét, az ikonosztáziont. A faragott képfalat ytong téglából épített falra rögzítették, melyet vastag, talajba fúrt csavarok és fémszerkezet tart a helyén. Ebbe helyezték be a már korábban meglévő négy alapképet, a tanító Krisztus, az Istenszülő, Szent Miklós és a címünnep, a Szentháromság ikonjait. Az elkészült ikonfalat a templom búcsúi ünnepén áldotta meg a főpásztor, Szocska A. Ábel megyéspüspök június 19-én.

„Az ég a földön kezdődik – erről beszél a lelki irodalom Jézus tanítására alapozva, aki úgy fogalmazott: »az Isten országa köztetek van« Lk17,21. De ez az ország szüntelen támadásnak van kitéve” – így kezdte prédikációját Ábel atya az ünnepi Szent Liturgián. Majd felelevenítette legutóbbi, Lembergben tett látogatását, ahol a katonák készenlétben álltak a város megvédésére. A légiriadó és a harangok egyszerre zúgtak fel – emlékezett. 

A főpásztor a harci készültség fogalomrendszerével jellemezte a lelki élet és az egyház védelmét is: akár egy várost, körül kell bástyáznunk lelki életünket és az egyházat is. Ennek védőbástyái és menedékhelyei a templomok, a közösségi házak, az oktatási és szociális intézményeink, melyek arra hivatottak, hogy vigyázzanak a rájuk bízottakra.

Az ehhez megfelelő „fegyverzet” pedig az ikonok, ikonfalak, (és helyes ikontisztelet), a keresztek, a szertartások, s hogy ezeket hatékonyan tudjuk védelmünkre használni, ismerünk kell őket.

Ilyen módon a liturgián megáldott ikonosztázionra, azon belül is a címünnep ikonjára terelte a figyelmet, s az Andrej Rubljov által megfestett Szentháromság-ábrázolást követő ikon teológiáját és ikonográfiáját mutatta be a jelenlévőknek.

A három angyal Ábrahámnál tett látogatásából kibontakozó ikonon a Szentháromságot ismerhetjük meg, mely alapvető hitigazságokat is tükröz: a Szentháromságban létező Istenben hiszünk, aki Atya, Fiú és Szentlélek (az ikonon a sajátos attribútumokkal ábrázolva). Közösséget fejeznek ki, s közösségük, melyben a Szentháromság létezik, tanít minket arra, hogy vigyázzunk a saját közösségeinkre is: legyen szó egyházközségi, munkahelyi, sport, családi vagy akár egyéb csoportokról, melyekben létezünk. 

Meg kell becsülni azokat, főként az egyháziakat. A püspök atya örömét és őszinte háláját fejezte ki ennek a parókiának a tagjai felé, hogy áldozatot hoznak saját kötelékeikért, szinte saját erejükből építették fel a templomot, ikonosztáziont.

„Fontos a közösség ereje, – magyarázta – ahogy Jézus mondja: »ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük« Mt18,20 Az egyházközösség erősíti majd a többi közösséget, legyen az a család, a munkahely vagy bármely másik”. 

Az ikonban foglalt további tanításról is beszélt, a három megjelenített alakról, az Atyáról, a Fiúról és a Szentlélekről és a középen elhelyezkedő áldozatról, mely Krisztus áldozata értünk. Ahogy az ikonok és az ünnepkörök tropárjai is magukban foglalják a hit igazságait, segítenek, hogy könnyebben tudjuk megélni a mindennapokat. A Szentháromság ikon arra is tanít, hogy a keresztény élet áldozattal jár, de az Úristen kedvesen fogadja az áldozatot és megvigasztal.

Beszéde végén visszautalt a nyitó gondolatra:

„Az ég a földön kezdődik, s nekünk itt, a földön ahhoz, hogy eljussunk az égbe, harcolnunk kell: lelki harcot kell vívni. De ebben a harcban nem vagyunk egyedül, mert a mindenható Isten: az Atya, a Fiú és a Szentlélek van velünk.”

Az ünnepségen tizenkét paptestvérével állt az oltár mellett a házigazda, Molnár Zoltán parókus atya, aki hálásan köszönte közösségének az áldozatos munkát, a melléállást a tervezéstől a kivitelezésen keresztül az ünnepnap megszervezéséig. 

A búcsúi liturgia körmenettel és miroválással zárult, de a délutáni programokra is mindenkit jó szívvel marasztalt a közösség és szolgálattevője: ebéddel, innivalóval, ugrálóvárral, óriáscsúszdával, kézműves foglalkozással, csillámtetkóval és kötetlen beszélgetéssel tölthették a nap hátralévő részét a Szentháromság tér vendégei, kicsik és nagyok.

Molnár Zoltán parókus atya az ikonosztázion építési fázisairól a parókia közösségi oldalán rövid bejegyzésekkel tájékoztatta az érdeklődőket egy bő fél éven keresztül. S amikor a képállvány tetejére a kereszt került, az alábbi bejegyzést tette közzé:

„A kereszt az ikonosztázion legmagasabb pontja, a kereszt az élet legmagasabb pontja. Amikor feltárul valami mélység az élet titkából, annak mindig köze van a kereszthez. Amikor közeledek egy településhez, legelőször a falu templomának tornyát látom: útba igazít. Amikor megállok a templom ajtajában és felnézek, látom magam előtt a keresztet: jó helyen járok. Az életem is akkor van jó irányba állítva, ha fölötte magasodik a kereszt, rajta keresztül nyílik meg ugyanis előttem Isten országa. A kereszt egy ajtó. Amikor rá tekintek, mindig láthatom Isten szeretetét, és ezen az ajtón át Isten is lát engem.”

A hála szavainak megformálásakor a június 19-i ünnep végén Zoltán atya visszaemlékezett egy beszélgetésre, ahogyan olcsóbb és egyszerűbb megoldásként egy gipszkarton falat javasoltak neki, mondván: az is úgy nézne ki, mintha kőfal lenne.

Az atya válasza erre a következő volt: ne csak úgy nézzen ki, mintha az lenne. Legyen az, ami: legyen szép és értékes. Zoltán atya Ábel püspök imádságait kérte, hogy „ne csak ez az ikonosztázion legyen valódi, hanem a kereszténységünk is, mely áldozatvállalásból épül és éppen ezért drága.”  

Az ikonosztázion készítésének egy fázisában mi is ellátogattunk a templomba, és Zoltán atyát kérdeztük. Hallgassa meg ezt a beszélgetést podcast csatornánkon!

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye