A Tisza vize Timárnál

14.00 órára gyűltek össze a hívek a görögkatolikus templomban a szertartásra, utána közösen gyalog, illetve autókkal indultunk el a folyóhoz, ami a templomtól néhány száz méterre folyik. A magyar néphagyomány egyik kiemelkedő szentelménye maga a szenteltvíz, amit betegség és mindenféle vész ellen használtak. Nem csak megitták az emberek és a jószágok, hanem a gazda a földjét is meghintette vele, hogy jó legyen a termés. A néprajztudomány a vízszentelés szokását országosan elterjedtnek tekinti a katolikusok körében. Régebben nem csak a templomban szentelt a pap vizet, hanem megáldotta a kutakat, amikből az ivóvizet nyerték és az élő vizeket is: patakokat, tavakat, folyókat. (Magyar Néprajz VII.)

Ezt a hagyományt szerették volna újraéleszteni a timári görögkatolikusok. A processzió a körmeneti kereszttel vonult a Tiszához, melyet a papság és a hívősereg követett.  Mivel a folyó nagy része be volt fagyva, így kereszt alakban vágtak léket, hogy Ábel kormányzó atya meg tudja szentelni a folyót, melynek során a hármas gyertyát, majd pedig a keresztet alámerítette. A zord, szeles időjárás ellenére szép számmal imádkoztak együtt a hívek. A fagyos időben a szentelés után forró teát kínáltak az egyházközség tagjai, hogy a lélek után a test is felmelegedhessen.

Revák István atya

Nyíregyházi Egyházmegye