Lapszéli jegyzetek unokáimnak – gondolatok a nagyszülők világnapján

Drága Unokáim!

Félek, se vége, se hossza nem lenne, ha elkezdeném mesélni nektek hosszú és kalandos életem történetét. Erőm se igen lenne hozzá, meg tudom, a ti időtök és türelmetek is véges, az meg nem igazán nyerő, ha az órátokat nézitek, miközben nagyapa regél. Ezért inkább – naplóm széljegyzeteként – papírra vetettem a mondandómat; azokhoz az élményeimhez írtam néhány lapszéli sort, amelyeket mindenképp szeretnék még halálom előtt megosztani veletek.  Megtiszteltek, ha elolvassátok; még inkább, ha a szívetekbe is rejtetek valamit belőle. 

*          *          *

Az álom, amelyben a létra az égig ért és angyalok jártak föl s alá rajta, egész életemet végigkísérte. Ennek boldogító tudatához kötődik az első üzenetem: érjen össze ég és föld a ti életetekben is. Azaz: álljatok mindig két lábbal a földön, a realitás talaján, hiszen józanság, valóságérzék kell a hétköznapokhoz; de újra meg újra tudatosítsátok, hogy boldog életet csak a menny igézetében élhettek. Aki a „földre néző szem, égre néző lélek” szemléletével él, annak életében valósul az álom, s szinte torlódnak az angyalok a létrán. Kívánom, hogy merjétek a földre látni az eget; munkában, szerelemben, házasságban, családban, nemzetben egyaránt álommal kezdődik a jövő. 

*

Amikor megigézett nagymamátok, Ráchel szépsége, s beleszerelmesedtem, hét évig szolgáltam érte, de ez a hosszú idő olyannak tűnt a szememben, mint egy nap, annyira szerettem őt. Fiú Unokáim! Kívánok nektek vitéz lelket, férfias bátorságot, várni és vágyni képes erőt, odaadást és szolgálatkészséget szerelmetekben, házasságotokban. Lány Unokáim! A valódi szépség nem külső megítélés, nem kor és nem smink függvénye; az belülről sugárzik, és Isten szépségének harmóniáját tükrözi. Egy nő arcának, testének, mosolyának, mozdulatainak bája, nőiességének vonzása, asszonyságának, anyaságának virágzása akkor szép, ha érzékelhetők benne ennek a harmóniának az erővonalai. Ráchel szépsége engem mindig lenyűgözött; azért pedig nem győzök hálát adni, hogy szerelmünket mindig Isten ölén éltük, s hitvesi szeretetünk az év(tized)ek múlásával egyre érleltebb ajándékká vált számunkra. Kívánok hasonló jókat, Unokáim!

*

A Jabbok folyó gázlójánál egyszer egy egész éjen át birkóztam az Úr követével; nem engedtem el, amíg meg nem áldott. Azóta tudom, nem vagyok istenbirtokló; a hitemért meg kell harcolnom, mind intellektuális síkon, mind a napi kísértések vonalán. Imádságom olykor Tábor-hegyi élmény, de gyakorta inkább jabboki mottóval vívott verítékes küzdelem. Üzenetem számotokra biztatás az imádságra, az Isten-szomj folyamatos esdésére, az utána való vágyakozás őrzésére. Szeretném, ha tudnátok: a megvívott jabboki éjszaka magában hordozza az üdvösség reményét, s ezáltal az értelmes és értékes élet garanciáját is. 

*

Súlyos bűnök is terhelik a lelkemet. Becsaptam apámat, viszályban éltem a testvéremmel. Furfangommal megrövidítettem az apósomat, trükköztem, ügyeskedtem. Mindezt nem tehetem meg nem történtté, de szégyenkezve vallom be, annak reményében, hogy az irgalom, könyörület és emberszeretet Istene – mert ilyennek ismerem Őt – megbocsátja bűneimet. Szemlélődő öregségben töltött éveim őszinte bűnbánatot érleltek a szívemben, így mára fájdalmas, de örömteli tapasztalatom, hogy Ő maga az Irgalom. Kétségbe soha ne essetek, Unokáim: bűneink száma bármily sok, az mindig véges, Isten irgalma viszont végtelen. 

*

Kereszt alakban teszem a kezemet fölétek, amikor megáldalak Benneteket. A kereszt hozzátartozik az életünkhöz; a ti életetekből sem fog hiányozni. Akinek a megváltó keresztjét a mozdulatommal előjelzem, az ad majd erőt a mindennapi kereszthordozáshoz. Benne Isten nem megmagyarázta, hanem magára vette az emberi szenvedést. Hiszem: aki az ő keresztjének szilánkjaként éli meg testi-lelki szenvedéseit, az meg fogja tapasztalni annak megváltó erejét is. 

*

Most – kényszerből – Egyiptom földjén élünk, de nem ez a mi hazánk. Ne itt temessetek el; az Ígéret Földjén akarok nyugodni. Nektek is tudnotok kell: bármily nagy kísértés az egyiptomi húsosfazekak csábítása, túl kell látnunk rajta s az értéktelen üveggyöngyök minden kirakat-csillogásán. A vándorútnak kikerülhetetlen (kivédhetetlen?) terepei az egyiptomok, de soha ne feledjétek: az emberi szív az Ígéret Földjének vonzására van kalibrálva. Oda tartson az életetek. 

*          *          *

Drága Unokáim!

Köszönöm, ha megtiszteltetek a figyelmetekkel. A leglényegesebbet a végére hagytam. Annál többet, annál fontosabbat, annál vigasztalóbbat nem tudok mondani nektek, mint amit az oly kifejező Anapeszón ikonja közvetít. Fára festett szavaim ótestamentumi hátteréből kibontakozik Júda oroszlánja – Krisztus – végső győzelme: az ábrázolás a megtestesülés misztériumán keresztül alapvetően a húsvét bizonyosságáról beszél. Ebben az ikonban összesűrűsödik több ezer év hittapasztalata, és benne foglaltatik az én személyes tanúságtételem is.

Ez az ikon legyen nagyapaként végső, életre szóló üzenetem. Higgyétek, valljátok, éljétek, hirdessétek nemzedékről nemzedékre.

Nyomtatásban megjelent 2022 júliusában a kertvárosi görögkatolikus parókia értesítőjében, a Legyezőben.

Szöveg: Obbágy László, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye