Egy középkorú, sokgyermekes anyuka mesélte: Tegnap megszenteltük az otthonunkat. Ma lebontottuk a karácsonyfát, porszívóztunk, és megettük a vasárnapi ebédmaradékot. Majd megállapítottuk: vége az ünnepnek.
Ezt nem szomorúan mondtuk ki. Jólesően, telítetten. Nem feltétlenül a karácsonyi-vízkereszti finom ételeknek köszönhetően. Sokkal inkább a lelkiekre vonatkoztatva:
a szeretet megtapasztalása,
a megváltottság nyugalma, egyben késztetése,
az ünnepek alatt magunkba szívott prédikációk üzenete,
a tudat, hogy megszentelt helyen élünk,
sőt, megszentelt az életünk,
egyfajta újrakezdés átélése…
Nem akarjuk a dísztelen karácsonyfával együtt kidobni ezeket az élményeinket! Ezekből fogunk táplálkozni, naponta továbblépni, örülni a lehetőségeknek… Ezekre emlékezve tartjuk ébren magunkban a vágyat a tiszta lelkiismeretre.
Emlékeztetjük magunkat, milyen kérések hangzottak el a házszenteléskor: „…őrizd meg minden bajtól sértetlenül mindazokat, kik e hajlékban laknak!”, de a figyelmeztetésre is, hogy az üdvösséget kell szolgálnia mindennek.
Ezzel a „háttérrel” tesszük napi dolgainkat. Ezzel a céllal rugaszkodunk neki az előttünk álló munkáknak.
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
2 |
3 | ||||
4 |
5 |
6 | 7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 | 13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |