Szent Miklós mannája

Szent Miklós mannája olyan víz, amely a szent sírjában képződik, és ami már Míra városában (ma Törökország) a Szent Miklós tiszteletére szentelt bazilikában is keletkezett.

A kor két elbeszélésében, Nikefor és János fődiákónus írásaiban elmondják a szerzők, hogy a csontereklyék szent folyadékban lebegtek, amikor azokat a Bariban élő hívek átvették.

[Nikefor, Bariban élő, valószínűleg nagyon megbecsült főjegyzője volt a városnak, aki a XI. század végén először jegyezte le világi, laikus megközelítésből Szent Miklós ereklyéinek Mírából Bariba történő átszállítása történetét, az 1087-ben elkezdődő Szent Miklós bazilika építésének apropóján.

János fődiákónus – Nikefor kortársa - Ursone püspök megbízásából pedig egyházi szemmel írja le a mírai püspök ereklyéinek átszállítását, melyek 1087. május 9-én érkeztek meg Bariba. – a ford.]

Az évszázadok során különböző kifejezéseket használtak ezen folyadék megnevezésére, olyat, mint például az oleum vagy az unguentum szavakat, (a szláv és görög nyelvekben használatos myro, vagy myron kifejezéseket). Tulajdonképpen, amiről szó van, ez egy különösen nagy tisztaságú víz, amelyet 1925-ben a Bari Egyetem Kémiai Laboratóriuma is elemzésnek vetett alá, majd hivatalosan dokumentált, és amelynek eredetét sokféleképpen magyarázzák.

Sokak számára kétségkívüli csodáról van szó, ami olyan módon történik, hogy a szent csontjából kiárad a manna – amint azt liturgikus szövegeink is kihangsúlyozzák. Szintén szakrális szövegek beszélik el a manna csodáját úgy, mint ami a szent sírjának márványfalaiból árad ki. Vannak, akik úgy vélik, hogy mindez csak egy kémiai jelenség, ahhoz hasonló, mint amit a párolgás kondenzációjakor tapasztalunk, csupán egy természetes folyamat. A mírót-árasztó hagyományokon túl azonban az a valódi tény, hogy a szent csontjai az év során teljesen lezárva maradnak, és a sír bejáratát nagy tömeg jelenlétében csak május 9-én este nyitják meg, amikor a magasztos fluidum elérhetővé válik.

A sír talapzata ugyanis kissé lejt a sír központi része felé, ami éppen emiatt lehetővé teszi a szent manna összegyűjtését. A domonkos atyák – akikre a Szentszék 1951 óta rábízta a bazilika vezetését – bölcsen ápolják ezt a kultuszt. A szent iránti áhítat és a vallásos ragaszkodás teljesen sértetlen marad ennek a mannának a tiszteletével, hiszen a sírban képződő víz ereklyének mondható, mivel az közvetlenül érintkezésbe került a szent csontjaival.

A hívek közül sokan állították, hogy vigasztalást nyertek a szent mannától. Ugyanakkor, talán nem is kell azt hangsúlyozni, hogy a személyes hit szempontjából ezek a tapasztalatok a hit egyetemes és nélkülözhetetlen értékeivel egyenértékűek.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a helyszínen kis üvegcsékben kapható víz, nem azonos azzal a vízzel, amely egy esztendő alatt Szent Miklós sírjában képződik. Átlagosan fél liter körüli mennyiséget szoktak a mannából összegyűjteni, ami nyilvánvalóan kevés lenne hívek millióinak. Az, amit szétosztanak, azokból a szenteltvizes edényekből származik, amelyekbe a Szent Miklós sírjából minden év május 9-én összegyűjtött mannát vegyítették.

Fordította: Horváth Tamás

Kapcsolódó: 

Sacra manna Bariból – Újabb Szent Miklós ereklye érkezett a Nyíregyházi Egyházmegyébe

Forrás és fotó: basilicasannicola.it, indexfotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye