Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok – ünnep Érpatakon

A huszadik század közepén magtárból alakították ki az érpataki görögkatolikus templomot, Dudás Miklós megyéspüspök 1949-ben szentelte fel az Istenszülő elhunyta és mennybevitele ünnepén. Erre a napra emlékezve tartják évről évre a templombúcsút. Néhány évvel ezelőtt a templombelsőt, 2022-ben a templomkülsőt újíttatta meg az itt szolgálatot tevő Munkácsi János atya, valamint pályázati lehetőség igénybevételével a parókia épületét is teljes mértékben felújították.

Az idei ünnepen ezeknek az újításoknak a megszentelését végezte el Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök: a templomot a liturgia előtt, a parókiát a szertartás után hintette meg szenteltvízzel. 

A búcsú abból a szempontból is különleges volt, hogy Munkácsi János parókus atya pappá szentelésének huszonöt éves jubileuma alkalmából adott hálát, és ezüstmisés áldást osztott az istentisztelet legvégén.

Az ünnepi szónok, Ábel püspök atya az épületek megszépülését és az azt szorgalmazó papi életutat együttesen, egymással szoros összefüggésben értékelte.

„Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül.” – kezdte a Sirák fia könyvebeli idézettel beszédét a főpásztor, utalva ezzel az ünnep főszereplőjére, Máriára. Ám a szelídség és hűség, melyet ilyen módon (kiválasztottság és megszentelés) értékel az Atya, jellemző a papi hivatásra is, s jellemvonása ez János áldozópapnak is – dicsérte püspöke a jubiláló áldozópapot.

„Az Atya a Szűzanya személyében megszólított egy hűséges és szelíd nőt, hogy annak idején ő legyen Krisztus édesanyja. Az Úristen ma is megszólít embereket a szolgálatra, s napjainkban is vannak olyanok, akik nem mondanak nemet, elkötelezik magukat Isten mellett.” – vont párhuzamot Ábel püspök. 

Végigvette János atya eddigi papi tevékenységét, s megállapította, hogy jelenlegi szolgálati helyén, Érpatakon tudott igazán kibontakozni. Ennek magyarázatát az ezüstmisés pap huszonöt évvel ezelőtt, szentelésekor választott jelmondatának segítségével magyarázta.

„Úgy tekintsenek minket az emberek, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak gondnokait.” – idézte a páli levél szavait, melyeket annak idején Munkácsi atya újszenteltként magáénak érzett.

Ábel püspök atya a jelmondatban rejlő üzeneteket ekképpen magyarázata. Az első: Krisztus szolgáiként a munkának gyümölcsözőnek kell lennie. Aki hűségesen szolgál, annak munkáját megáldja az Úr, s ennek látható nyoma van a világban. János atya fáradozásának, munkájának látható jelei a sok-sok felújítás, a geszterédi templom megépíttetése, a házi segítségnyújtó szolgálat felvállalása, kiépítése. A másik üzenet, hogy Isten titkainak gondnokaiként kell eljárni. A főpásztor Böjte Csaba testvér gondolatait idézte ennek értelmezéséhez: mindaz, amin fáradozunk e világban, egyszer majd az enyészeté lesz. Egyetlen dolog marad meg egy örökkévalóságon át: a halhatatlan lelkünk. Ennek üdvösségre jutásában segít a pap.

„Mit sem érne munkálkodása, ha a szeretteinek, a reábízottaknak a lelke nem maradna meg egy örökkévalóságon át. A papnak hirdetnie kell: van az éltünkben egy örök érték, s ezért fáradozni szükséges.”

A főpásztor átadta prédikációja végén Munkácsi János atyának Ferenc pápa apostoli áldását. Ábel atya ezüst papi mellkereszttel köszönte meg ezt a huszonöt év szolgálatot. 

János atya háláját fejezte ki a liturgia végén mindenkinek, aki a felújításban, a búcsúi ünnepben vagy a jubileumban segített, külön kiemelve a névtelen vagy megnevezett adományozókat, meghatódva köszönte az ajándékokat, köztük a miseruhát is, melyet ezen a hálaadáson már viselhetett, az ikont és minden ajándékot és jóságot, melyet a közösségétől vagy a településtől kapott. Üdvözölte a jelenlévőket, paptestvéreit, közéleti személyiségeket és a híveket.

Az atyát sokan köszöntötték, köztük a helyi óvoda gyermekei, a polgármester és az egyházközség képviselőtestülete.

Éppily megbecsüléssel adták át a virágokat az atya segítőtársának, a tisztelendő asszonynak, akivel épp huszonöt éve kötötte össze éltét János atya, így házasságukra a püspök szintén áldást adott.

A miroválás után mindenki kapott emlékül egy szentképet, melynek hátoldalán az atya ezüstmisés jelmondata olvasható: „Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” 1Kor15,10 

A többszörös ünnep után szeretetlakomára hívták jelenlévőket.

Szöveg és fotó: P. tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye