Szeptember 1. – Az egyházi év kezdete

A liturgikus újévet indiktionnak nevezik. A hagyomány kezdete a 325-ös I. Egyetemes Zsinat atyáihoz köthető, s ehhez a bizánci egyház a mai napig igazodik.

Az egyházi év során lehetőségünk adódik Krisztus életébe és titokzatos testébe, az egyházba bekapcsolódni, ha a szeptembertől kezdődő egyházi év állandó és változó ünnepeit követjük, megéljük és „megimádkozzuk”. Az egyházi évet az egyes ünnepek történései alapján három részre oszthatjuk fel: az első rész az újévtől, szeptember 1-jétől karácsonyig, vagyis az Istenszülő születésétől Krisztus születéséig tartó idő. A második rész Krisztus születésétől a mennybementel ünnepzárásáig számított időszak: ez az Üdvözítő földi életéről tanít minket, a harmadik rész pünkösdtől augusztus 31-ig tart.

Az újév napja alkalmas arra, hogy a múltba és előre, a jövőbe is tekintsünk, lezárjunk és újrakezdjünk. Az útmutatást ehhez az ünnep ikonjáról ránk tekintő, a templomokban jellemzően a kupolában látható tanító Krisztustól kaphatunk.

A szeptember elsejei szertartáson így imádkozunk hozzá:

„Méltass minket, kik az új esztendőt megkezdjük, Emberszerető Krisztus, hogy kedved szerint fejezhessük is azt be! […] az esztendő fordulóján tégy bennünket jobbá. […]Méltass minket arra, Uralkodónk, hogy az esztendő kezdetével neked tetsző életmód elkezdését, ajánlhassuk föl újévi áldozatul!”

Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye