Uram, taníts szeretni! – Vasárnapi gondolatok

Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez a legnagyobb, az első parancs. 39A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat. Mt22,37-38

Mikor elolvasom ezeket a sorokat, mindig komolyan elgondolkozom azon, hogy mennyire vagyok képes megvalósítani azt, avagy mennyire hasonlítok ahhoz az írástudóhoz, aki megmagyarázni, pusztán tudáson alapuló, megfelelő tudással rendelkezővé akarja tenni a vallást. S Krisztust is próbára teszi, aki meglepő módon válaszol neki. Ilyenkor mindig elgondolkozom szeretetem mértékéről, irányáról, imára fordulnak a gondolataim.

Taníts minket Uram, szeretni! Taníts minket Uram szeretni, mert Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták, mert ez a legfőbb parancsolat. Mert ez a legfőbb parancs, mert ezzel akarod a legtöbbet, a biztos és csalhatatlan boldogságot megadni nekünk. S legbelül tudjuk, érezzük ezt. S hidd el, akarunk, nagyon akarunk szeretni, s mégis számtalan esetben oly gyengén, oly sután tudjuk csak kifejezni azt. Uram, taníts szeretni!

Taníts meg minket Uram, szeretni Téged, teljes szívemből, érzelmeimmel, teljes elmémből megérteni akarásommal, felfogni szeretetedet, keresni a gondolkodásomat átalakító, felszabadító isteni szeretetet, teljes lelkemből és minden erőmből, szeretni még akkor is, ha ez időt, ha ez nagyon sok erőt igényel. Szeretni mindennél jobban, jobban, mint bármi mást, neked adott idővel és tettekkel bizonyítva azt.

Furcsán keményszívűek vagyunk sokszor, s bár legbelül halkan szólít, felszólít minket a szeretet parancsa, az önzőség, az emberi gőg megakadályoz minket abban, hogy szeressünk őszintén, bárkit, mindenkit. De sokszor válogatjuk meg szeretetünk személyét, s érdem, vagy tulajdonságok alapján szeretünk másokat, vagy csak azokat, akik minket is szeretnek. Milyen könnyen találunk magyarázatokat, válaszokat arra, miért nem a szeretet vezérel minket. Pedig te azt mondtad, mindenkit szeretni kell, megkülönböztetés nélkül. Uram, taníts szeretni!

És milyen sokszor kérik számon tőlünk, keresztényektől, a tőled tanult szeretetet, s mégis oly sokat harcoltunk és harcolunk ellene, s bár érezzük, bár tudjuk, hogy a megbocsátás a felebaráti szeretet az, mire szükségünk van, mégis oly sokszor visszük, cipeljük haragunkat heteken, hónapokon, éveken át.  Uram, taníts szeretni!

Adj nekünk erőt és bizonyságot, hogy elhiggyük, minél inkább szeretünk, minél inkább tékozoljuk a szeretetet, minél inkább két kézzel szórjuk, annál gazdagabbak leszünk, annál több lesz bennünk a szeretet, annál jobban csillapítva lesz a szeretet utáni éhségünk. És így válhatunk csak igazán a te tanítványaiddá. Mert így mutathatjuk csak meg keresztény mivoltunkat, csak így lehetünk keresztények.

Taníts meg minket Uram szeretni Téged, jobban, mint az életünket, taníts meg minket szeretni Uram felebarátomat, úgy, ahogy te szeretsz minket, taníts meg minket Uram szeretni magunkat úgy, ahogy te szeretsz minket. S ha mégsem sikerül úgy szeretni, ahogy kellene, ahogy szeretnénk, Akkor az esetlenségemet a te kezedbe rakom, s akkor kiegészíted, kijavítod, tökéletessé teszed szeretetünket. Mert csak így válhat olyanná, amint Szent Pál tanítja a szeretet himnuszban. 

Szeretni akarlak Uram, téged, s szeretni akarom embertársaimat s te tedd tökéletessé emberi törekvésemet! Ámen.

Szöveg: Szabó Tamás, fotó: P. Tóth Nóra/Nyíregyházi Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye