Szabad az életünknek örülni, mert örömre vagyunk meghívva – Forrásponton ünnepeltek Budapesten

3 órakor a BOK-csarnokban közös dicsőítés kezdődött a Forráspont Band és az 4 Akkord Show kórus vezetésével. A fiatalok átadták magukat az imádságos lelkületnek, majd Kállay Kati és Fogarasi Botond, az est házigazdái köszöntötték őket.

Az első meghívott tanúságtevő Ivicsics Bori volt, aki karok nélkül született. A lábát használja evésre, írásra, sőt autóvezetésre is. Bori elmondta, a rehabilitációs környezettervező szakmérnöki képzésben találta meg a feladatát. Budapest közlekedéstervezését tanulja, a környezet akadálymentesítésén dolgozik, de civil szervezeti tevékenységei is vannak, főként a mozgássérülteket próbálja motiválni a világban való örömteli életre. Megvallotta, hogy karokkal talán soha nem kezdett volna a fogyatékosokkal foglalkozni, ezen a kereszten keresztül találta meg a hivatását. „A társadalom nem ront el semmit a mozgássérültekkel szemben, csak nyitottság kell – nyomatékosította. – Az lenne a cél, hogy egyszer ne legyünk kívülállók.” Buzdított, hogy

legyünk nyitottak minden ember felé, hiszen mindenkinek megvannak a korlátai és a keresztje, akár látszik, akár nem.

A 25 éves László Attila énekes-zenész Kézdivásárhelyen született; 2011-ben megnyerte a Csillag születik című tehetségkutató versenyt. Dalait, tehetségét isteni adományként kamatoztatja. Attila elmondta, mindig is tudta, hogy a zenével akar foglalkozni, színpadon szeretne előadni, mert felismerte, hogy ezt a rizikós utat szánták neki. Beszámolt arról, hogy

a tehetségkutatókon az ember hirtelen azt hihetné, hogy fent van a fellegekben, de ez nem így van. A hangok után jött a csend, a vasárnap után a hétfő.”

Ebben a tapasztalatban mégis – bár addig is katolikusként nevelkedett – mélyebben rátalált Istenre és a saját hivatására. Igyekszik minél többször tanúságot tenni, felvállalni a hitét. Tanúságtétele után előadta Leonard Cohen Allelujájának feldolgozását egy magyar istendicsőítő szöveggel. A dal Attila előadásmódjában mélyen érintette a közönséget.

A következő vendég Humayer David volt, aki, mint a felvezető kisfilmből megtudtuk, a maté tea mellett Jézus szeretetét is népszerűsíti. A 28 éves Dávid négy éve tért meg, az ökumenikus segélyszervezetnél a hátrányos térségek felzárkóztatásán dolgozik. Egyáltalán nem nevelkedett katolikus értékek szerint, a hitről az iskolákban és a médiában csak rosszat hallott. Egy ismerőse aztán elhívta Pál Feri mentálhigiénés alkalmaira, majd szentmisére is. Dávid sokáig azt hitte, hogy aki templomba jár, az hiánymotivált ember: valami nem sikerült az életében, és ott tölti azt be. Később összejött egy lánnyal, aki nem nézte jó szemmel sem a misére járást, sem a Covid-járvány alatti szentmise-közvetítéseket. Dávid így eltávolodott Jézustól, hogy közelebb legyen a barátnőjéhez. Ám amikor rájött, nem lehet két úrnak szolgálni, és döntenie kell, szakított a barátnőjével. Attól kezdve egyre jobban betölti Isten öröme.

Én egyet léptem felé, ő ezret lépett felém. Az életem látszólag kerek volt, nem hiányzott belőle semmi. Utólag visszagondolva teljesen üres volt ahhoz képest, amit most érzek. Isten nagyon izgalmas. Hálás vagyok, hogy elhívott, és várt rám.”

A tanúságtételek után egy olyan fiatal vallott Istenről, aki már nem lehet közöttünk. A milánói srác, Carlo Acutis mindig feltette a kérdéseket: Tetszik ez Jézusnak? Tehetem ezt Jézusért? – tudtuk meg a fiatal szentről szóló kisfilmből. Carlo gyors lefolyású leukémiában halt meg, de mindig mosolygott, bátran nézett szembe a halállal. Teste épen maradt, a halála pedig megmutatta, hogy az egyszerű hit meg tudja változtatni a világot.

A kisfilm után egy múlt héten készített Zoom-beszélgetésből láthattunk részleteket, melyet Carlo édesanyjával készítettek a szervezők. Ebben az édesanya beszélt arról is, fia hogyan állt a halálhoz. Azt vallotta, csak a bűntől kell megijednünk, a haláltól nem.

A szentségek adták neki az erőt, elsősorban az Eucharisztia, amit Carlo a mennybe vezető autópályának nevezett. „Azt mondta, ha az emberek megértenék az Eucharisztia fontosságát, annyira tele lennének a templomok, hogy be sem lehetne férni”

– hangsúlyozta a tinédzser édesanyja.

A Forráspont életrehívóját, Fábry Kornélt köszöntötték ezek után, aki azonnal fel is tette a kérdést: Ki szeretne a mennyországba kerülni? (Természetesen mindenki jelentkezett.) Majd azt kérdezte: Ki szeretne szentté válni? – amire már jóval kevesebben tették fel a kezüket. „Pedig a mennyországban csak szentek vannak” – hangsúlyozta, majd arról elmélkedett, miért tartunk attól, hogy szentek legyünk.

Mint mondta, a szentekről olyan ábrázolásaink vannak, hogy aszkéták és nem süt róluk az életöröm, bár azért ismerünk örömteli szenteket is. XXIII. János pápa például a humoráról volt híres. Carlo Acutis épségben megmaradt teste Assisiben látható, amint farmernadrágban fekszik a sírban.

Szükség van farmeros szentekre, rád is, rám is”

– biztatott Fábry Kornél. – Sokszor azt gondoljuk, a szentek eleve szentnek születnek, pedig szentté válni lehet, és ez az öröm útja. Vannak olyanok, akik igencsak hátulról indultak, például Szent Pál vagy Szent Ágoston. Isten mégis látja bennünk a potenciált.

Felmerülhet bennünk, nem lett-e volna egyszerűbb, ha Isten rögtön a mennyországba teremt minket. De a szeretet kifejlődéséhez tér és idő kell – magyarázta Fábry Kornél. – „A saját puzzle-unkat nekünk kell összerakni. Ez a kiteljesedés örömmel jár.”

Isten széles jókedvében teremtette a világot. Szabad az életünknek örülni, mert örömre vagyunk meghívva.

Mi veszi el az örömünket mégis? – tette fel a kérdést az előadó, majd hosszasan sorolta az öröm akadályait: a megfelelési kényszer, a pesszimizmus, az aggódás, félelem, a napi gondok, kapcsolati feszültségek, betegségek, önelfogadási nehézségek... „Az összehasonlítgatás is a boldogtalanság forrása.

Lesz nálad jobb, mindenben, de egyszeri és megismételhetetlen csoda vagy, mert senkiben nincsenek meg a tulajdonságok úgy, mint benned.”

Még hosszasan sorolta a nehézségeket, de a végén hangsúlyozta: minden egyes fájdalmat fel lehet ajánlani. „Senki nem jutott még a pokolba csak a bűnei miatt; csupán amiatt, hogy nem bánta meg azokat.”

Beszéde végén arra buzdította a fiatalokat, legyenek a szeretet bajnokai, ami minden rosszat legyőz.

A  szentségimádást Palánki Ferenc püspök vezette, miközben hetven atya gyóntatott, ami aztán a szentmise alatt is folytatódott, hiszen hosszú sorokban várakoztak a fiatalok.

A bűnöket tartalmazó cetlit galacsinná gyúrva betették a rácsosan kialakított keresztbe, kifejezve ezzel, hogy Jézus az adóslevelet felszegezte a fára. A kereszt a szentmise elején már fehéren fénylett.

A szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be; koncelebrált Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök; Mohos Gábor, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke; Kocsis Fülöp érsek-metropolita, Fábry Kornél atya és még számos pap a különböző egyházmegyékből.

A bíboros fiatalokhoz intézett beszédét elolvashatja ITT.

Forrás: Magyar Kurír, szöveg: Vámossy Erzsébet, fotó: Kaiser Erika, Thaler Tamás/MKPK Ifjúsági Bizottság

Nyíregyházi Egyházmegye