Greek catholic youth in Budapest

A szeptember közepén nem várt hideg ellenére sok, több mint száz görögkatolikus fiatal gyűlt össze péntek este a Szinaxis Görögkatolikus Diákotthonban. Takács Guszti atya és felesége Éva meleg étellel, hangulatos világítással, sátrakkal, zenével és pinpongasztallal várták a Kelet-Magyarországról érkező hatvan fős busz érkezését.

Találkozástól találkozásig

Egy három évvel ezelőtti ifjúsági lelkigyakorlaton barátnőkké váló lányok csillogó szemmel mesélték, hogy minden évben újabb és újabb barátságok, kapcsolatok alakulnak az ehhez hasonló, imádságos lelkületben együtt töltött programok alatt. “Csak azt sajnáljuk, hogy minden évben úgy kell elköszönnünk egymástól a nyári gyalogos zarándoklatok végén, hogy majd jövőre találkozunk” - mondja Keresztesi Kitti. 

“Most nagyon boldogok vagyunk - fűzi hozzá  nővére, Eszter - hogy idén ilyen hamar létre tud jönni ez a viszontlátás, hiszen így lehet igazán tartani a kapcsolatot a tőlünk távol élőkkel, hogy mindig megvan a következő pont, tudjuk, mikor találkozhatunk. Ez ad erőt a mindennapokhoz. Sokszor még Budapesten belül sem egyszerű megszervezni, hogy érdemben össze tudjunk futni, éppen ezért hálásak vagyunk az atyáknak a szervezésért.”

A Forráspont kísérőrendezvényét stílszerűen Hevítő-re keresztelték a szervező atyák: a Nyíregyházi Egyházmegye képviseletében Kocsis Dániel, a Miskolci Egyházmegyétől Salai Szabolcs atya és a Hajdúdorogi Főegyházmegyétől Domokos Zsolt atya. Hármuk munkáját remekül készítette elő és egészítette ki Vadász Viktória a Hajdudorogi Főegyházmegye pasztorációs irodavezetője.

Domokos Zsolt atya, aki Forrásponton már negyedik alkalommal vesz részt, szintén a gördülékeny szervezést dícséri. “Ezen az eseményen több ezer 15 és 30 év közötti fiatal vesz részt évről évre, tanuságtételekből, közös zenés dicsőítésből, szentmiséből és szentségimádásból áll. A rendezvény úgy van megkomponálva, hogy a nem igazán vallásos fiatalok is élvezni tudják. Arra godoltunk, hogyha már feljövünk Kelet-Magyarországról erre az értékes, hitünket gazdagító rendezvényre ide, Budapestre, akkor teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy a három egyházmegye fiatalsága találkozni tudjon a szórványban élőkkel.”

Külön öröm volt, hogy Gánicz László atya öt fiatallal érkezett Pomázról, Kocsis Tamás atya pedig a GrFC (Görögkatolikus Fiatalok Clubja) csapatát “vetette be”.

A zene, az együttlét és a tanuságtételek öröme

Zsolt atya hangsúlyozta, azért is különösen nagy dolog ez most, mert a pandémia alatt kevesebb ilyen közös alkalom lehetett, és most a Hevítővel egyfajta lendületet szeretnének adni a fiataloknak és a szervezőknek is. “Remélhetőleg mindenki ráérez a találkozás örömére” - mondta.  

Több olyan fiatallal is találkoztam a három nap alatt, akik már minden bizonnyal ráéreztek erre az örömre. Egyikük így fogalmazott: “Minél több embert ismerünk meg, annál nagyobb lesz a kis családunk. Most is nagyon kíváncsiak voltunk, milyen új emberek érkeznek majd.”

A fiatalok lelkesen mesélték azt is, hogy a már meglévő csoportok mellé minden esemény után létrejönnek újak is. Azt is szeretik a görögkatolikus szervezésű programokban, hogy nemcsak vallásos fiatalok szoktak részt venni rajtuk, a gyalogos zarándoklaton is mindig akadnak olyanok, akik nem hisznek Istenben, de általában a végén megtérnek, és ezt nagyon jó látni.

A szombati nap délelőttjén a Hevítő-sök a Magyar Zene házába látogattak el. Kocsis Dániel atya szerint ez a program is nagyon jól sikerült, ahogy fogalmazott: “reményt keltő, hogy a fiatalokat mennyire megfogta a népzene és az egyházi zene. Csodálattal hallgatták ahogy felhangzott Vivaldi Glóriája. Jó volt látni, hogy az igényesre és a szépre ilyen nyitott fiatalok tartoznak hozzánk. Válogatott társaság jött össze, az jól látszott! - összegezte a hétvége történéseit. A nyíregyházi atya szerint a Forráspont tanúságtételei idén különösen erősre sikerültek, Humayer Dávidé őt is nagyon megérintette.

Szent Kereszttel való lezárás

A három nap lelki programjainak zárásaként vasárnap reggel a Rózsák terén gyűltek össze a görögkatolikus fiatalok, ahol a helyi hívekhez csatlakozva, Jaczkó Sándor helynök és parókus atya köszöntő szavait fogadva vettek részt a Szent Liturgián.

A Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén Kocsis Dániel atya prédikációjában azt hangsúlyozta: az előttünk álló feldíszített kereszt olyan, mint egy felkiáltó jel, de a Szent Kereszt felmagasztalásának vasárnapján a felkiáltójel kérdőjellé válik. Életünk talán legtöbbször feltett kérdése visszhangzik a kérdőjel előtt: miért?. Miért történik pont velem, miért éppen ez történik, miért most? Sorolhatnánk azokat az életünkre reflektáló, azt befolyásoló kérdéseket, amikre a válaszokat keresve érkezünk vasárnapról-vasárnapra a templomba. Ám ha a keresztre nézünk, gondolataink egy felkiáltójellé egyenesednek, mert Isten itt van velünk. Bármi legyen a kérdés, bármi nyomja is a vállunkat éppen, a keresztre tekintve választ kapunk.

“A miértjeink, az aktuális élethelyzetünk miatt kell keresnünk valami olyan választ ezen a Liturgián, amit hazavive fel lehet venni a vállunkra kereszt formájában és tudjuk cipelni Krisztus útján.” - mondta.

Az evangéliumban Jézus talán legnehezebb gondolatmenete hangzik el - folytatta- a keresztény élethivatás megfogalmazása ez: vegyük fel keresztünket, vállaljuk életünket, merjünk a szeretet Istenének nevében tevékenykedni, működni, merjünk keresztény módon élni! Az új egyházi év elején ezzel az ünneppel egyházi életünk eszenciáját tárja elénk az egyház: pontosan a kereszt miatt érdemes elindulni az egyházi újesztendő útján.

A keleti hagyomány a bűn felismerésére, a vezeklésre, a kiengesztelődésre különösen nagy hangsúlyt fektet. Hiszen miért járunk templomba? Pontosan azért, hogy bűneinket beismerjük a Jóisten előtt, letegyük a terheinket, merjünk szembenézni életünk nehézésgeivel és saját hibáinkkal. Hitünk lényege, hogy van bocsánat.

Néha talán nem tetszik nekünk, hogy a keresztre kell szegeznünk tekintetünket, hogy az életben nehézségeink is vannak, de általuk rájöhetünk hitünk és vallásunk lényegére. Istenhez mindig visszatérhetünk bocsánatért, irgalomért, szeretetért - zárta a szentbeszédet Kocsis Dániel atya.

Vissza, majd előre tekintés

A miskolciak szervezője, Salai Szabolcs atya úgy tapasztalta a Hevítőnek megvolt az a fiatalos hangulata, amitől pezsgő lehet egy ilyen esemény, és amilyen tekintetben hasonlítani tud más fiataloknak szóló rendezvényekhez, viszont az által, hogy mindez össze volt kötve a vallásossággal, tehát volt egy erős lelki oldala, így egyedi lett. A kettő közötti tökéletes egyensúly lehet az egyik vonzereje az egyre nagyobb látogatottságnak örvendő görögkatolikus ifjúsági eseményeknek.

És mivel, ahogy az egyik résztvevő lány megfogalmazta, mindig meg kell legyen a következő találkozási pont, így az most novemberben majd a Verdes Miklós atya által életre hívott görögkatolikus ifjusági zarándoklat lesz a karácsonyi böjti időszak kezdetén. Addig pedig ne feledje senki, amire az atyák által viselt népszámlálásos pólóval az itteni fiatalok is emlékeztetve lettek, hogy nem sokára népszámlálás, ami tökéletes alkalom arra, hogy megvalljuk görögkatolikus hitünket.

Szerző: Hekler Melinda / Hajdúdorogi Főegyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye