Szentmártoni Mihály SJ atya kapta idén a Szent Atanáz-díjat

A díjat a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola alapításának 50. évfordulóján, 2000. augusztus 1-én dr. Keresztes Szilárd, hajdúdorogi püspök, a főiskola nagykancellárja alapította. Az elismerést a mindenkori nagykancellár a szenátus döntése alapján az oktatók, az egykori hallgatók, illetve mindazoknak sorából választhatja ki, akik kiemelkedő teljesítményükkel járultak hozzá az intézmény hírnevének öregbítéséhez. Az eddigi 20 díjazott között voltak a főiskola korábbi oktatói, püspökök, vagy éppen a főiskola épületéneképítészei. A legutóbbi alkalommal, 2021-ben adták át a 2020-ban odaítélt díjat az időközben a világjárványban elhunyt dr. Bohács Béla atya hozzátartozóinak.

Az ünnepségen Fülöp metropolita és a főiskola rektori tanácsának tagjai mellett nagy számban jelentek meg az intézmény tanárai, munkatársai és hallgatói is.

Szentmártoni Mihály atya ünnepi laudációját dr. Seszták István atya tartotta:

Mihály atya 1945-ben született, teológia és pszichológia tanulmányait követően 1975-ben szentelték pappá, majd Rómában a Szaléziak Pápai Egyetemén klinikai pszichológiából doktorált. Ezt követően Zágrábban tanított, és ugyanott gyakorló pszichológusként kezdte szakmai munkáját. 1991-től Rómában, a Pápai Gergely Egyetem professzora, nyugdíjazásáig rendes tanára. 2003-tól az Egyetem Lelkiségi Intézetének igazgatója is. Oktatói évei alatt számtalan magyar, köztük görögkatolikus papnövendék és pap tanára és lelki vezetője is, hiszen hosszú éveken keresztül a római horvát kollégium, a Pápai Magyar Intézet és a Collegium Germanicum et Hungaricum lelki vezetője. 1994-től a Szentté-avatási Kongregáció teológus-konzultora. Idegen és magyar nyelvű monográfiáit, könyveit, cikkeit és egyéb publikációit szinte lehetetlen felsorolni. Korábbi, szakmai elismerésként 2003-ban a Stephanus-díjat is megkapta.

Az ünnepi köszöntő után a díjat Fülöp metropolita atya adta át Mihály atyának, akinek személyes hangvételű anekdotájából azt is megtudhattuk, hogy két évig maga is diákja volt a Szalézi Egyetemen a professzornak.

Mihály atya köszönőbeszédében fejezte ki háláját: „Kitüntetve érzem magam, mert a Szent Atanáz-díjjal valamiképpen elfogadottnak érzem magam a görögkatolikus világban. A görögkatolikus lelkiség, különösen a Szent Liturgia a szentatyákhoz vezet vissza bennünket, ezért úgy érzem, hogy a Szent Atanáz-díjjal besodródtam egy új szellemi és lelki világba.”

A díjátadó ünnepség után a résztvevők végül Szentmártoni Mihály „Szeretlek, egyház” című ünnepi előadását hallgathatták meg.

„Ahhoz, hogy visszataláljunk az egyházba vetett örömteli hithez, egy új látásmódra van szükségünk. Olyan igazságokat kell fölfedeznünk az egyházban és az egyházról, amelyik nem a társadalomtudományok világába, hanem a hithez tartoznak.Misztikus látásmódra van szükségünk.” A keresztény hívőpedig az egyház gyermeke, kiválasztott tanú. Ezt a kiválasztottságot Isten megpecsételte a keresztségben, amit soha és semmi módon nem törölhetünk ki többé lelkünkből.Mi akadályozza mégis napjainkban a húsvéti öröm kirobbanását? – tette fel a kérdést az előadó. A válasz pedig: az egyházról alkotott képünk. „A lélektan azt vallja, hogy a válság nem a dolgokban van, hanem bennünk.

Nincs válságban az egyház, hanem mi vagyunk válságban, akik nem látjuk az egyház misztikus belső arcát.” Ilyen alapon vizsgált meg néhány olyan egyházképet, amelyek megnehezítik az egyház iránti szeretetünket. Ezután pedig szembeállított velük olyan egyházképeket, amelyek képesek fellendíteni bennünk az egyház iránti szeretetet, lelkesedéstés lelkületet. Mihály atya szerint a nehézségeket az egyház emberi arcai okozzák: a romba dőlt egyház; a lemaradt, idejétmúlt, elavult egyház; a lázadó egyház; a halálra ítélt egyház; a csúnya egyház; a meghunyászkodó, a gyáva egyház, vagy éppen a haldokló egyház képe.

Az egyháznak azonban van egy isteni arca is, és azt lehet igazán szeretni. Ilyenkor a következő képek juthatnak eszünkbe: a misztikus test egyháza; a misszionárius egyház; az imádkozó egyház; a szenvedő egyház; az üldözött egyház és a bátor egyház.

Miért fontos az, hogy megtaláljuk helyünket az egyházban? -tette fel a kérdést az előadó. „Azért, mert három területen növeli az egyházhoz való tartozásunk tudatát, és ebből indul aztán egy érzelmi dimenzió is. Ezáltal nő a felelősségtudatunk, a kompetenciatudatunk és az értéktudatunk is.”

Boldog John Newman bíborost idézve: „Isten engem egy pontosan meghatározott küldetésre teremtett. Rám bízva egy feladatot, amit nem szán senki másnak. Van egy küldetésem. Talán sohasem fogom megtudni teljes mélységében ebben az életben, de hiszem, hogy egyszer világos lesz előttem. Bizonyos értelemben szükséges vagyok az isteni tervben, olyannyira fontos a saját helyemen, mint egy arkangyal az övén. Ha elbukom, Isten választhat valaki mást helyette. Amint képes volt kövekből is új fiakat támasztani Ábrahámnak. Ez azonban nem ment föl attól, hogy én része vagyok egy művének, hogy egy karika vagyok abban a láncban, amely egységbe fűzi az embereket. Senki se képes az én helyemre lépni.”

Az előadás második részében az örömteli egyház teológiai alapjairól hallhattunk. Néhány evangéliumi képen keresztül és a nagyheti események tükrében szemléltette gondolataitMihály atya a római katolikus szentmise köszöntésébőlkiindulva: „Az egyházba vetett hitünk három alappillérét abban a szép köszöntésben találjuk meg, amellyel a miséző pap köszönti az egybegyűlt híveket: ’A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyaisten szeretete és a Szentlélek egyesítő ereje legyen mindnyájatokkal!’” Jézus nagycsütörtöki kegyelme, ajándéka az egyháznak a szentgyónás, a Szent Liturgia és a tartós ima ereje. A mennyei Atya szeretetének jele a Szent Kereszt, ez az ő ajándéka egyházának. A Szentlélek pedig egyesítő erejével erősíti azt.

Az előadás, amelyet maga Mihály atya nevezett szerkezetét tekintve elmélkedésnek, tanulmánynak és buzdításnak – a következő gondolatsorral zárult:

„Keresd az egyházat, amelyet a világ gyűlöl! Amint Krisztust is gyűlölte. Keresd azt az egyházat, amelyet maradisággal vádolnak. Ha nem lennék katolikus és keresném az igazi egyházat a mai világban, azt az egyházat keresném, amelyik nem egyezik a világgal. Azt az egyházat keresném, amelyet gyűlöl a világ. Ennek az oka a következő. Ha Krisztus jelen van bármelyik egyházban, akkor keresd abban az egyházban, amelyik nem egyezik a világgal. Keresd azt az egyházat, amelyet a világ kicsúfolt tudatlanságáért és önfejűségéért.

Keresd azt az egyházat, amelyet lenéznek, mert primitív, mint ahogyan az Urat is megtagadták, mert Názáretből jött. Ahogy növekszik a gyanú, hogy az egyház nem e világból való, úgy növekszik a meggyőződés, hogy a másik világból való. Végtelenül lenézett és végtelenül szeretett, ami Krisztus is volt. Mert csak azt, ami Isten, azt lehet végtelenül gyűlölni és végtelenül szeretni. Ezért isteni az egyház... Szeretlek Egyház, mert Jézus Krisztus egyháza vagy. Szeretlek Egyház, mert az Atyaisten egyháza vagy. Szeretlek Egyház, mert a Szentlélek Úristen egyháza vagy. Szeretlek Egyház, mert az én egyházam vagy.” 

A korábbi díjazottak listája:

dr. Hollós János és dr. Pirigyi István (2000)
dr. Mosolygó Marcell (2001) 
dr. Király Ernő (2002) 
dr. Pregun István, Dr. Balázs Mihály és Tordai Károly (2003)
Oláh Miklós (2004) 
Obbágy Miklós (2005)
dr. Héctor Vall Vilardell (2006)
dr. Ivancsó István (2007)
Tóth Elek (2008) 
Lakatos László (2009)
Tóth Sándor (2011)
dr. Seszták Miklós (posztumusz 2013)
Bosák Nándor (2015)
dr. Manel Nin (2016)
dr. Soltész János (2017)
dr. Fodor György (2018)
dr. Bohács Béla (2020)
dr. Szentmártoni Mihály SJ (2022)

Szerző: Vándor Ilka, fotó: Király András

Nyíregyházi Egyházmegye