They also pray for their patients, not just heal them

Igaz, néhány éve nagy örömünkre csatlakoztak hozzánk gyógytornászok is, de az elnevezés maradt a régi. Mint ahogy a motiváció is: a tagok legfőbb célja az egymásért és betegeinkért való imádság, egymás segítése akár egyéni gondról, akár betegről van szó. A találkozások hatalmas lelki töltekezést adnak, főleg nemzeti kegyhelyünkön, drága Könnyező Égi Édesanyánk közelében. Ehhez kapunk mindig lelki táplálékot a püspök atyáktól. Most első ízben történt ettől eltérően, mivel Ábel püspök atya előző nap megbetegedett. Így Papp Tibor Főhelynök atya tanított minket, hogyan legyünk „krisztusiak”, és hogyan próbáljuk meg elkerülni a kimerülést saját magunkra szánt „luxus percekkel”.

A napi program szokás szerint a fatemplomban végzett Paraklisszal indult, majd néhány percet egyénileg tölthettünk a kegykép előtt. 11 órakor kezdődött a jó kétórás együttlét, melybe belefért a rövid bemutatkozás, Tibor atya előadása és beszélgetés több témában (pl. a szinódus eddigi eredményeiről). 

Úgy gondolom, mindannyian választ kaphattunk kérdéseinkre, megoszthattuk egymással gondjainkat, erősítettük egymást, hogy visszatérve a napi rohanásba, legyen testi-lelki-szellemi erőnk a betegeinkhez, munkatársainkhoz, családunkhoz.

A baráti, őszinte beszélgetés az ebédnél folytatódott, hiszen sikerült a kis csapatnak (valóban kicsi volt, mert az eddigieknél jóval kevesebben voltunk) elkülönített helyen étkezni.

Végül együtt mentünk értetkőzni és elbúcsúzni Könnyező Szűzanyánktól.

Úgy érzem – és a visszajelzésekből is ez szűrődött le –, hogy lelkileg megerősödve térhettünk haza otthonainkba.

Örülnénk neki, ha még többen lennénk, ha az általunk – ismeretség hiányában – meg nem szólított kollégák jelentkeznének (obbagyv@gmail.com) és felkerülnének a közös levelező listára, melyen bármikor tudunk egymással kommunikálni, segítséget kérni, hiszen több szakmát, gyógyító területet képviselünk.

Szöveg és fotó: dr. Obbágy Veronika tüdőgyógyász

Nyíregyházi Egyházmegye