Avilai Nagy Szent Teréz liturgikus emléknapján, október 15-én, szombaton délelőtt koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be az újbudai Magyar Szentek Templomában Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök. A szertartást követően került sor az idei Caritas Hungarica díjak átadására. A díjazottak között van a Nyíregyházi Egyházmegyében tevékenykedő Szécsiné Kristóf Júlia is.
Az evangélium Szent Lukács könyvéből hangzott el (12,8–10). A püspök ennek kapcsán kifejtette, hogy a bűntől sebzett emberiség, vagyis mi mindannyian – a világtörténelem kezdetétől fogva – hordozzuk aggodalmainkat, félelmeinket; mindig találunk valamit, ami miatt szorongunk, félünk.
Attól, mit hoz a jövő; amiatt, hogy úgy érezzük, soha nem halad úgy az életünk, ahogyan azt elgondoljuk. Ezért nem olyan különleges a jelenlegi, feszült helyzet, ami eluralkodott a világban, különösen Európában – fejtette ki gondolatait Spányi Antal. – Egész Európa fél a téltől, szorong, lesz-e elég fény, meleg az otthonokban, nem következik-e be valami borzalom – akár a háború, akár valamiféle járvány következtében –, ami még keserűbbé teszi a valóságot. Persze a bajban Istenhez fordulunk, da ha csak ilyenkor találjuk meg Őt, akkor ez a kapcsolat nem lesz mély, erőt adó, csupán formális odafordulás.
A székesfehérvári főpásztor megemlített egy hívőt, buzgó templomba járó asszonyt, aki a napokban panaszkodott neki, miért hagyja szenvedni őt Isten, miért nem segíti jobban, miért nézi tétlenül az egyén és a világ kínlódásait. Milyen Isten az ilyen? – tette fel a kérdést. A püspök szerint kétségtelen, hogy ennek az asszonynak sok baja van, de rosszul ítéli meg Istent.
Spányi Antal felidézte, hogy ezen a héten emlékeztek meg Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök születésének 164. évfordulójáról. – Száz évvel ezelőtt is viharos idők jártak, és ez a boldog emlékezetű főpásztor egyik beszédében figyelmeztetett: minden azon múlik, hogy befogadjuk-e a szívünkbe Krisztust. Ha nem, akkor szomorú jövő vár ránk. A lényeget tekintve ő már akkor kimondta azt, amit évtizedekkel később az Európai Unió alapító atyái úgy fogalmaztak meg: a jövő Európája keresztény lesz, vagy nem lesz. Néhai Antall József, a rendszerváltozás miniszterelnöke pedig azt mondta a halálos ágyán: „Keresztény Magyarországot akartam, mert annak van jövője” – emlékeztetett a szónok.
Hozzátette, Európa ma már megtagadta Krisztust, pedig a gyökerei – akárcsak Magyarországnak – Krisztushoz kapcsolják. Erről azonban nem akar tudomást venni. A püspök megdöbbentőnek nevezte, hogy egy 164 évvel ezelőtt született ember tudta a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyekkel mi itt és most szembesülünk és küszködünk. Azért volt ez lehetséges, mert Prohászka Ottokár Istennel töltekezett, Istent hordta a szívében és a lelkében, és amiről beszélt, az mindig az evangéliumból, Krisztusból forrásozott, és ezt a tanítást adta tovább hallgatóinak. Ezért mindig időszerű.
A Katolikus Karitász elnöke, leszögezte: a Karitász munkatársainak is az evangéliumot hirdető Egyház tanítását kell befogadniuk. „Ezt kell képviselnünk a világban, erre a sajátos küldetésre van meghívásunk. Mindig, mindenkor töltekezzünk Krisztussal, lelkünkben Krisztus szeretetét vigyük és adjuk az arra rászoruló embertársainknak.”
Az evangéliumok arról beszélnek, hogy aki Krisztussal találkozik, újjászületik. A jók még jobbak lesznek, a gyarlók pozitív irányba változnak. Az adószedő Léviből Máté lesz, tanítvány, a vámos Zakeus megvendégeli Jézust és tanítványait, vagyona felét a szegényeknek adományozza, és négyszeresét adja vissza azoknak, akiket megkárosított. A bűnbánó asszonyból szent lesz. Adja Isten, hogy mindazok, akik velünk találkoznak, érezzék úgy, mintha Krisztussal találkoznának – zárta szentbeszédét Spányi Antal székesfehérvári püspök.
A szentmisét követően Zagyva Richárd, a Karitász országos igazgatóhelyettese köszöntötte a megjelenteket.
Szavaiból kiderült: a Katolikus Karitász vezetősége 2012-ben alapította meg a Caritas Hungarica díjat, amelynek célja elismerni és értékelni a Karitász önkénteseinek különböző szociális területeken végzett példaértékű munkáját. Ennek jeléül külön kitüntetéssel jutalmazzák azokat az önkénteseket, akik Krisztus szeretetéről példaértékűen tesznek tanúságot. A díj további célja az önkéntesség társadalmi megítélésének növelése, a karitatív tevékenységre való buzdítás, Árpád-házi Szent Erzsébet nyomán, valamint példaképül állítani mások elé azokat a köztünk lévő híveket, akik Krisztus szeretetével önzetlenül segítenek a rászorulókon, Jézus tanításának szellemében: „Mert éhes voltam, és ennem adtatok, szomjas voltam, és innom adtatok. Vándor voltam, és befogadtatok. Mezítelen voltam, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és felkerestetek.” (Mt 25,35–36)
A díjra évente egyházmegyénként legfeljebb három személyt javasolhat a helyi karitászigazgató. Az elismerést azok a plébániai önkéntes karitászosok kapják, akik a legtöbbet teszik a rászorulókért, segítik őket élelmiszerrel, gyógyszerrel, ruhával, bútorral, és mindezt rendszeresen teszik.
Zagyva Richárd beszédét követően Spányi Antal püspök, a Katolikus Karitász elnöke; Écsy Gábor országos igazgató; valamint az egyházmegyei igazgatók átadták a Caritas Hungarica díjakat.
A kitüntetések átadása után a díjazottak nevében Lehelné Szentjóby Ildikó szólt a jelenlévőkhöz. A zsoltárost idézte: „Szolgáljatok az Úrnak örömmel!” (102). Elmondta, vallásos családban nőtt fel, ahol megtapasztalhatta, hogy jót tenni jó. Másokon segíteni neki is örömet jelent. Megerősödött benne az érzés, hogy Krisztust elsősorban a másik emberben tudjuk szolgálni. „Nem elég Krisztust szeretni. Meg kell találnunk a helyünket, hogy Isten munkatársai lehessünk. Sugározni az Ő szeretetét, és ezzel átformálni a szíveket és a világot.”
* * *
Idén harminchat személy részesült a kitüntetésben. A díjazottak névsora:
Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye
Szakács Ágnes, Tóth Tiborné
Egri Főegyházmegye
Kallóné Szilvási Zita, Porga Lászlóné, Varga Lászlóné Tóth Erika Márta
Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Mátyásy Mária, Rajna Lászlóné, Wágner Endréné
Győri Egyházmegye
Borbély Margit, Ignácz Miklósné
Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye
Sánta Ferencné, Sere Ágnes, Sztancsné Kulcsár Éva
Kaposvári Egyházmegye
Merényi Vanda, Tóth Péter, Vajda Attiláné
Miskolci Egyházmegye
Kozma László
Nyíregyházi Egyházmegye
Szécsiné Kristóf Júlia
Pécsi Egyházmegye
Both Béláné, Krémer Ernő, Tanner Attiláné
Szeged-Csanádi Egyházmegye
Róka Rudolfné, Szíjgyártó Andrásné, Tapasztó Béláné
Székesfehérvári Egyházmegye
Lehelné Szentjóby Ildikó, Pill Józsefné, Marlok Ferencné
Szombathelyi Egyházmegye
Horváth Gáborné, Horváth Józsefné, Seper Péterné
Váci Egyházmegye
Bakó Józsefné, Szajbert Istvánné, Vida Sándorné
Veszprémi Főegyházmegye
Fister Ferencné, Meszes Ferencné, Vámosi Gusztávné
A Katolikus Karitász országos önkéntes hálózatában 16 egyházmegyei központban, több mint 800 csoportban, valamint az országos segélyakciók során közel 10 ezer önkéntes végez karitatív tevékenységet évente.
Szerző: Bodnár Dániel, fotó: Merényi Zita/Magyar Kurír
Nyíregyházi Egyházmegye
H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
---|---|---|---|---|---|---|
1 |
||||||
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
7 |
8 |
9 |
10 |
11 |
12 |
13 |
14 |
15 |
16 |
17 |
18 |
19 |
20 |
21 |
22 |
23 |
24 |
25 |
26 |
27 |
28 |
29 |
30 |
31 |