HETI GONDOLATOK

Úgysem sikerül?!

Egy szép napon az erdei állatok versenyt rendeztek saját szórakoztatásukra. Építettek egy magas falat és megkérték a békákat, másszák meg. Csábító volt a fődíj, finom falatok, így hát sok jelentkező akadt a feladatra. Körbegyűltek az állatok, nyulak, medvék, rókák és farkasok, és vaddisznók. Felharsant a kürtszó, és kezdetét vette a viadal. Legalább ötven béka indult neki a meredek falnak.

-Úgy sem sikerül nekik! - mondta egy nyúl. Amikor kimondta, három béka le is esett a földre.

-Túl gyengék ehhez! - harsogta a medve, és tíz béka megint lepottyant a talajra.

-A békák nem is tudnak falat mászni! - nevetett a vaddisznó, erre vagy húszan zuhantak le a falról. Ez így ment egészen addig, míg csupán csak egy béka haladt a csúcs felé. Ő viszont már majdnem felért.

-Le fog esni! - morogta a farkas, de nem így történt.

A béka felért a csúcsra. Egyedül az ötvenből, egyedüli békaként teljesítette a távot. Pedig kis vézna béka volt. Az állatok körbeállták.

-Gratulálunk, hogy sikerült épp neked? - kérdezte a róka.

-Mi a titkod? - kérdezte egy másik béka.

-Gyakoroltál? - szegezte neki a kérdést a farkas.

Csakhogy a béka csendben maradt. Ekkor döbbentek rá: a győztes béka SÜKET.

Ő nem hallotta, nem hallhatta a kétkedő, lekicsinylő és pesszimista megjegyzéseket. Csak a saját, belső hangját hallotta: Feljebb, feljebb, feljebb! - mondogatta magában.

Tudta, hogy képes rá, és nem vették el önbizalmát..

Keresztény emberként bizony sokszor nehéz helyzetbe kerülünk. Egyre többen kiabálják felénk, különféle forrásokból, hogy amiben hiszünk, amiben bízunk, az úgysem lehetséges. De a hitünk, a szeretet kapcsolatunk Istennel süketté kell, hogy tegyen minket az ilyen sugallatok felé! Törekedjünk arra, hogy meghalljuk saját belső hangunkat, azt, amit maga Isten oltott belénk, amely mindig vonz, amely ugyanúgy súg nekünk, amint a süket kis békának is: „Feljebb, feljebb, feljebb!”, mindig Isten felé!