Templomot szenteltek Nyékládházán

A templomszentelés szertartását Kocsis Fülöp metropolita, Orosz Atanáz és Szocska Ábel püspökök vezették, a környező településeken szolgálatot teljesítő papság részvételével. A liturgikus előírások szerint a templomszentelés körmenettel kezdődik, az oltárra elhelyezendő szent ereklyéjével. A templom ajtaja imádságok és a zsoltáros párbeszéde után nyílik meg. Ez után az oltár lemosásának szertartása következik, melynek során a főpásztorok Boldog Gojdics Pál püspök ereklyéit helyezték el benne. Majd a templom falait, valamint a szentélyt kijelölő képállványt szentelték meg. Az ünnepi Szent Liturgia már a megszentelt hajlékban folytatódott. 

A szertartáson Kocsis Fülöp metropolita mondott tanítást, melynek központi gondolatául a Zsidókhoz írt levél templomszentelésre kijelölt szakasza szolgált. 

„Testvéreim, a mennyei hivatás részesei, tekintsetek csak hitünk követére és főpapjára, Jézusra. Ő hűséges ahhoz, aki őt erre rendelte, mint ahogy Mózes is az volt egész házában. Mózesnél azonban annyival nagyobb dicsőségre volt méltó, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál a ház építőjének. Minden háznak van ugyanis építője, Isten azonban a mindenséget alkotta”.(Zsid 3,1-3)

„Mi mindannyian a mennyei küldetés részesei vagyunk” – szólította meg Fülöp atya a jelenlévőket, majd hozzátette: „Ebben az apostoli szakaszban Szent Pál Jézus alakját Mózeshez hasonlítja. Mózest jelekkel és csodákkal erősítette meg az Isten, az ő küldője. Előbb, a csipkebokornál, magát Mózest erősítette meg különböző jelekkel, aztán népe előtt a bottal és kígyóval, a fáraó előtt, a tíz jelentős csapással, és később is, a vándorlás során sok jellel igazolta és bizonyította, hogy Mózes valóban az Isten küldöttje.” 

Vajon Jézusnak is szüksége volt ilyen megerősítésre, ahogyan Szent Pál írja? – tette fel a kérdést a metropolita, és meg is válaszolta: Még ha furcsának tűnik is, rájöhetünk, hogy valóban kapott Jézus ilyen megerősítéseket. Például az első föllépésekor, a Jordán folyónál, amikor az Atya szózata tett róla tanúságot: Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok (Mk 9,7). Máskor meg, amikor Jézus fölkiáltott: „Atyám, dicsőíts meg engem a te nevedben!”, és mennydörgés hallatszott az égből: „Már megdicsőítettem, és még meg is fogom dicsőíteni”. Azért tűnik furcsának ez, mert Jézus, mint Isten nem szorul rá a megerősítésre, hiszen ő „valóságos Isten a valóságos Istentől,… az Atyával egylényegű”. Tehát ugyanaz a dicsőítés illeti meg, mint az Atyát. Csakhogy, Jézus Isten és ember. S mint ember, aki itt a földön közöttünk van, megerősítésre szorul. Ő maga is, és az emberek is, akik követik és hallgatják őt. 

Szent Pál azzal folytatja az említett levelében, hogy nagyobb a dicsősége annak, aki küldte őt; „nagyobb dicsősége van a ház építőjének, mint magának a háznak”. Mózes esetében ezt könnyen megértjük, hiszen maga az Úristen építette föl, mint egy házat, Mózes küldetését, egész életét, a meghívásától kezdve. Mózes pedig beteljesítette ezt az élethivatást, amit az Isten gondolt el neki. De Jézus esetében, nála mondhatjuk, hogy nagyobb dicsőítés illeti a ház építőjét, mint magát a házat? Igen, erre is igent mondhatunk: Jézus az Atya akaratát teljesítette be, a megváltó művet az Atya akaratának engedelmeskedve vitte végbe. Neki sem volt ez egyszerű, hiszen voltak földi életében olyan pontok, amikor maga is megküzdött ezzel. Nem véletlenül kellett negyven napon át imádkozva, böjtölve készülni arra, hogy mi is az ő hivatása, hogy megerősödjék abban, mi az Atya küldetése. Élete vége felé is volt ilyen pont, amikor azt érezte, hogy nem bírja. Kérte is az Atyát, „ha csak lehetséges, vedd el tőlem ezt a kelyhet”. De engedelmessége győzött, és megvalósította az Atya akaratát. Az Atya eltervezte a megváltást, és a Fiú engedelmességből végbevitte. 

Az apostol Jézust hitvallásunk küldöttjének és főpapjának mondja. Jézus Istennek a küldöttje, aki mintegy megtanít bennünket a hitvallásra. Az ő kinyilatkoztatásából ismerjük meg az Atyát, a Szentháromságot, a szentek közösségét, a második eljövetelnek a hírét. De főpapja is ő ennek a hitvallásnak, mert ő az áldozatot bemutató is. A hitvallás egyszersmind imádás, áldozatbemutatás, amelynek a főpapja Jézus Krisztus. Ő mutatja be azt az áldozatot mindnyájunk nevében, amelynek az Atya volt a kigondolója: a megváltásnak a megtervezője. Szent Pál azt írja erre: „nagyobb méltóság illeti a ház építőjét, mint magát a házat.” Nagy dolog az, amit Mózes végbevitt, de annak megtervezője maga Isten volt. Nagy dolog a megváltás, amit Jézus végbevitt, de annak kigondolója maga Isten volt, az ember Jézus pedig annak engedelmes megvalósítója. Ez a ház itt a hitvallás háza, a kinyilatkoztatás és az áldozatbemutatás helye. Isten tervének megvalósulása. Hiszen: „Isten az, aki mindent felépített. Őt illeti tehát a dicséret, nem a templomot. 

A templom Isten akaratának megvalósulása, a kinyilatkoztatás színhelye, a megváltás közvetítője. Ennek követe és főpapja Krisztus. Nem csak egy új építményben vagyunk, hanem a mai napon elkülönített szakrális helyen, ahol megvalósul az Atya akarata. „Ti kinek tartotok engem?” – teszi föl a kérdést Jézus az evangéliumban. Mi minek tartjuk ezt a templomot? Hol helyezkedik el, mennyire lesz fontos az életünkben? Annyira lesz fontos, főként a nyékládházi és környékbeli görögkatolikusoknak, amennyire fontos nekik Jézus.  Ez a templom a Jézussal való találkozás, a Jézussal való egyesülés, az Atya akarata beteljesülésének helyszíne. Mostantól tehát ennek a templomnak kell az elsőnek lennie az életünkben. 

Ha az itt élőknek az első lesz, a mindennél fontosabb, akkor azzal igazolni fogják, hogy valóban Jézus van az első helyen, és beteljesül az Atya elképzelése, az Atya terve. 

Mindnyájunk élete egy nagy ház, amit megtervezett az Atya. Nem a mienk a dicsőség, hanem azé, aki mindezt megtervezte. Hiszem, hogy az Atya tervébe illeszkedik ez a templom. A mi felelősségünk, hogy folytatódjék ez a „házépítés”, hogy az Atya akarata beteljesüljön mindnyájunk életében.” – zárta ünnepi gondolatait a metropolita. 

A templomszentelésen a helybéli görögkatolikusok örömében osztozott Soltész Miklós, a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára, Tállai András, a Pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára, országgyűlési képviselő, Tóth Balázs, Nyékládháza város polgármestere, Molnárné dr. Ducsai Dalma, jegyző, a társegyházak hívei, valamint az emődi szervezőlelkészségből érkezettek is. 

Ünnepi beszédében Soltész Miklós államtitkár örömét fejezte ki az új templom felépítésének láttán, hiszen Nyugat- és Észak-Európában sokszor épp azt látjuk, hogy a templom épp bezár, mondta az államtitkár. Ennek a folyamatnak két iránya van - mutatott rá -, egyrészt, egyházaink Nyugat-Európában otthagyták azt az ezeréves hitet és a kétezer éves krisztusi tanítást, amit itt mi, Európa közepén megkaptunk. A másik, ami miatt mindez megtörténik, hogy papjaink és egyházaink tisztelete kezd ”kimúlni". Később megjegyezte: ha hitünket a krisztusi tanítás szerint megtartjuk, illetve az egyház szolgálatával és segítségével adjuk át, akkor biztos, hogy ez nálunk nem fog megtörténni. Egyúttal köszönetet mondott annak a megannyi „csöndes szolgálatnak” is, ami ezt az ügyet idősotthonokban, iskolában, a rászorulókkal való törődésben teljesíti. 

Tállai András, a térség országgyűlési képviselője arra hívta föl a figyelmet, hogy ahol az emberek közös célért küzdenek, tesznek, és egy hitben vannak, akkor meg tudják valósítani álmukat. 

Több mint egy évtized után egy „álom” teljesedett be a Miskolci Egyházmegye által elnyert kormányzati támogatás (EGYH-KCP-16-P-0115) befejező projektelemeként. A templom építésének szándékát néhány éve már kereszt jelezte azon a telken, amit a város adományozott az egyházmegyének. A 88 millió forintos kormánytámogatást a Miskolci Egyházmegye és a helyi és szomszédos egyházközség adományai egészítették ki, hogy a templom teljesen elkészülhessen.

A templom tervezésére, építésére a bizánci hagyomány és a felvidéki, szlovákiai ruszin fa templomépítészet formajegyei hatottak. A templom alaprajza négyszögletű, mintegy 90 m2 nagyságú, a tetején egy nyolcszögletű kupolával. Több mint ötven fő befogadására alkalmas. A terveket Wachsler György készítette. A templomban gyóntatóhelyiség, illetve a liturgikus és egyéb eszközök tárolására alkalmas tereket is kialakítottak. A kivitelezői munkákat a Révisz Kft végezte. Elkészült a templomhajót és a szentélyt elválasztó képállvány is, az ikonokat Kárpáti László festette. Az új templomot Szent Kozma és Damján ingyenes orvos vértanúk tiszteletére szentelték fel.

Nyékládháza a Mályi Szervezőlelkészség filiája, Koleszár Ákos teljesít itt szolgálatot. Ákos atya a templom alapítóinak és jótevőinek mondott köszönetet, ahogy teszi majd ezt minden egyes Szent Liturgián. 

Szöveg és fotó: Varga-Juhász Bernadett/Miskolci Egyházmegye

Nyíregyházi Egyházmegye